Skócia újabb lépéssel került közelebb függetlenségéhez

Az Edinburgh-i Egyezmény néven életbe lépett dokumentum aláírásával hivatalosan is megkezdődött a függetlenségpárti skót kormány kampánya, illetve a skót elszakadást ellenző brit kormány ellenkampánya.

A referendumot szabályozó okmányt – több havi kormányközi tárgyalássorozat után – Alex Salmond, a skót tartományi kormány vezetője és David Cameron brit miniszterelnök írta alá a skóciai fővárosban.

A megállapodás intézkedik egyebek mellett arról, hogy a londoni parlament – Nagy-Britannia törvényhozása – külön törvényerejű rendeletet alkot, amely felruházza a skót parlamentet a népszavazásról szóló, tartományi hatályú törvény kihirdetésének jogával.

A népszavazáson, amelyet 2014 végéig meg kell tartani, a hétfőn aláírt egyezmény értelmében csak egyetlen, egyszerű választást lehetővé tévő kérdést lehet feltenni, amely úgy szól, hogy a skót választók akarják-e hazájuk függetlenné válását, vagy sem. A szavazólapon egy „igen” és egy „nem” választ lehet majd bejelölni.

A skót kormány kezdeményezésére várhatóan voksolhatnak a 16. életévüket a referendum napjáig betöltő helyi lakosok is.

Alex Salmond skót kormányfő, a Skóciát a tavaly májusi tartományi választások óta parlamenti többségben kormányzó Skót Nemzeti Párt (SNP) vezetője januárban hirdette meg hivatalosan, hogy Skócia 2014-ben népszavazást kíván tartani függetlenségéről.

A referendum kitűzött időpontja jelképes jelentőségű, 2014-ben lesz ugyanis a hétszázadik évfordulója az 1314-ben, Bannockburn mezején megvívott csatának, amelyben Robert de Bruce skót király néhány ezres serege megsemmisítő vereséget mért II. Eduárd angol uralkodó többszörös túlerőben lévő haderejére.

Ezt a skót történetírás az angol hódítási kísérletek ellen folytatott háborúk legnagyobb skót katonai diadalaként tartja számon.

A két királyság hivatalosan végül csak 1707-ben, a londoni és az edinburgh-i parlament által kölcsönösen szentesített uniótörvények alapján egyesült.

A skót kormány által meghirdetett népszavazáson ennek a három évszázados uniónak a sorsáról kell majd dönteni.

Skócia azonban a függetlenségpártiak győzelme esetén sem szakadna el teljesen az angol-walesi uniótól. Salmond ugyanis a népszavazást bejelentő januári parlamenti felszólalásában közölte, hogy Skócia az esetleges szétválás után is változatlanul államfőjének ismerné el az angol uralkodót.

Ez korántsem lenne példátlan alkotmányos berendezkedés: a zömmel egykori brit gyarmatokból és függő területekből álló Nemzetközösség tagországai közül tizenötnek, köztük Kanadának, Ausztráliának és Új-Zélandnak is a mindenkori brit uralkodó az alkotmányosan elismert államfője. A brit monarchiára vonatkozó törvények bármilyen módosítását ezeknek az országoknak a parlamentjeivel is el kell fogadtatni.

Salmond a referendumot meghirdető év eleji bejelentésében egyenes utalást tett ugyanakkor arra is, hogy Skóciának önálló hadereje lenne, mondván: a független Skócia „nem engedné, hogy fiait és leányait az irakihoz hasonló illegális háborúkba rángassák bele”. Hozzátette: Skócia területén nem lehetnének nukleáris fegyverek sem. Ez elvileg azt jelentené, hogy a brit nukleáris csapásmérő erőt hordozó tengeralattjárók többé nem köthetnének ki a brit királyi haditengerészet skóciai támaszpontjain.

A hivatalos londoni álláspont szerint azonban Skócia gazdaságilag meglehetősen rosszul járna a kiválással, és várhatóan ez lesz a brit kormány egyik fő érve is a skót függetlenség elleni kampányban.