Pharrajimos – emlékezés a roma holokausztra

„Különleges kezelés”

A roma népesség felszámolására a náci Németország már Lengyelország 1939-es megszállását követően megtette az előkészületeket. Napirendre került a romák áttelepítése egy „zsidó rezervátumba”. A bűnügyi rendőrség vezetője kérte a zsidók deportálásáért felelős Adolf Eichmannt, hogy a zsidó vonatokhoz csatoljanak 3-4 vagon cigányt. Eichmann egyetértett, de terv a helyi német hatóságok ellenállásán megbukott, így 1940-ben 30 ezer helyett csak 2800 roma került Lublinba.

Hitler 1941 őszén elrendelte a Birodalom zsidóktól való „megtisztítását”. Az akció keretében ötezer osztrák cigányt vittek a lodzi gettóba. A gettó zsidó vezetője, Chaim Rumkowski azt ecsetelte a németeknek, hogy a zsidók nem élhetnek együtt a cigányokkal, mert azok bármire képesek. „Először rabolnak, aztán gyújtogatnak, hamarosan minden lángokban áll majd, gyárak, raktárak” – mondta állítólag. Kérésére a nácik a gettóban egy zárt területre telepítették a romákat, akik hamarosan százával haltak meg tífuszban. Az éhség, a járvány és a lakáshiány miatt egyre romló körülményeket a német hatóságok a szokásos módon „orvosolták”: a lodzi gettóból 1942 februárjában éppúgy a chelmnói haláltáborba deportálták, és ott gázteherautóban kivégezték a romákat, mint a zsidó gettó lakóit. 1941 nyarán a keleti lengyel és szovjet területeken megkezdődött a zsidók megsemmisítése. Az SS és a rendőrség speciális egységei, az Einsatzgruppék zsidók százezrei mellett több ezer „aszociális” cigányt lőttek agyon. A Baltikumban működő egyik speciális egység jelentése szerint 1942. február 1-jéig összesen 138 272 embert öltek meg. A 136 421 zsidó, 1064 kommunista, 56 partizán, 653 szellemi fogyatékos, 44 lengyel, 28 orosz hadifogoly és 1 örmény mellett az alakulat 5 cigányt is kivégzett. Az Einsatzgruppe B egyik, Szmolenszk térségében tevékenykedő egysége 1942 márciusában 1585 zsidót, 27 kommunistát és 45 cigányt, egy másik alakulat ugyanebben az időszakban 1551 zsidót, 5 orosz bűnözőt, 20 kommunistát és 33 cigányt részesített „különleges kezelésben.”

Szövetséges „kíméletesség”

Szerbiában a megszálló német katonai hatóságok másfél év alatt helyben „oldották meg a zsidó- és a cigánykérdést.” A zsidókkal együtt mintegy 12 ezer cigányt lőttek agyon, vagy gázosítottak el teherautókban. 1942 augusztusában büszkén jelentették Berlinnek: Szerbiában „a zsidó- és a cigánykérdés megoldást nyert”. Lengyelországban 13 ezer vándorcigányt öltek meg, a letelepedett romákat a zsidó gettókba küldték, a varsóiba 1942 tavaszától bolgár és magyar állampolgárságúak is érkeztek. Őket a varsói zsidókkal együtt Treblinkában gázosították el.

Az auschwitzi haláltábor cigány részlegének felszámolása a roma holokauszt egyik legvéresebb eseménye. Egy szemtanú elmondása szerint egyik éjjel a férfiak tábora több ezer ember kiabálására ébredt. „Amint kiléptünk a barakkokból, láttuk, mi történt. A cigányok táborát fényszóróval világították meg, a cigány férfiakat, nőket és gyerekeket az SS-ek ötösével sorba állították, hogy a krematóriumba vigyék őket. A szerencsétlenek minden erejükkel ellenálltak, olyan hangosan kiabáltak, hogy az egész Birkenauban hallatszott. A dulakodás egész éjjel tartott, de reggelre a cigányok tábora már üres volt” – emlékezett vissza a túlélő.

A nácikkal szövetséges államokban eltérően alakult a romák sorsa. A horvát usztasák 20–28 ezer romát gyilkoltak meg. A román hatóságok egyes források szerint 30–40 ezer cigányt mészároltak le. Más adatok alapján úgy tűnik, hogy 26 ezer cigányt deportáltak koncentrációs táborokba, akik közül 6–8 ezer embert megöltek, míg további 3 ezren az éhség és a betegségek áldozatai lettek. A holokauszt során a különböző becslések szerint az akkor kétmilliós európai cigányság 10–30 százalékát gyilkolták meg.