NATO-játszmák

Az, hogy Washington Bukarestet választotta, nem csupán az ország kedvező fekvésének tudható be – emlékezetes, hogy a 2004-es NATO-csatlakozás annak köszönhető, hogy az Egyesült Államok háborút indított Afganisztánban és Irakban, ehhez pedig szüksége volt a közel-keleti régióhoz közel fekvő európai szövetségesre. Bukarest azóta is hálás azért, hogy befogadták, és talán nem túlzás kijelenteni, hogy jelenleg Románia Amerika leglojálisabb európai partnere – emiatt még konfliktusba is került a nyugat-európai tagállamokkal. A rakétarendszer ide telepítésével az Egyesült Államok még szorosabbra fűzi ezt a viszonyt, továbbra is biztosítva a korlátlan bukaresti lojalitást.

Băsescu román államfő ugyanis szeretné Romániát regionális középhatalmi státusban látni,  a washingtoni döntés pedig valamelyest hozzájárulhat ezen imázs kialakításához. Fölmerült ugyanakkor, hogy Amerika az egyre inkább önálló politikát folytató és a regionális hatalmi státushoz szükséges gazdasági és katonai infrastruktúrával is rendelkező Törökország helyett keres új szövetségest. Ez azonban vélhetően nem így van – igaz ugyan, hogy Ankara egyre markánsabb véleményt képvisel például Izrael kérdésében, és igyekszik befolyást szerezni az arab világban, de ezt úgy kívánja elérni, hogy demokratikus átalakításra buzdítja az arab országokat, és jelenleg már csak ezért sem tűnik életszerűnek, hogy súlyos konfliktusba keveredne Washingtonnal. A rakétapajzs Romániába telepítésének ugyanakkor árnyoldalai is vannak. Oroszország ismét megerősödőben, már csak presztízsokokból sem nézi jó szemmel, hogy érdekszférája közelében amerikai rakétákat telepítenek. A komolyabb gond azonban az, hogy Románia túlságosan is elkötelezi vele magát egy olyan projektben, amelyet még az európai partnerek egy része is fölöslegesnek tart. Közben pedig még mindig nem tudni, mi is a kommunista blokk összeomlása után ellenség nélkül maradt NATO pontos célja és szerepe.