Günter Grass eretneksége: hatalmas botrányt váltott ki a Nobel-díjas író Izraelt bíráló prózaverse

A felzúdulást fokozta, hogy az író azt az Iránt vette védelmébe, amely általános megítélés szerint a legnagyobb veszélyt jelenti a térség békéjére, és egyetlen országként nem hajlandó elismerni Izrael állami létét. Grass az iráni konfliktus témáját feldolgozó, Amit el kell mondani című prózaversében arról írt, hogy Izrael „nukleáris potenciálja” egyre nagyobb és ellenőrizetlen. A zsidó állam így veszélyezteti az „egyébként is törékeny világbékét”, amit feltétlenül el kell mondani, mert előfordulhat, hogy „holnap már késő lesz”. Iránra utalva azt írta, hogy Izrael egy olyan országra mérhet csapást, ahol „egyetlenegy atombomba létét” sem sikerült bizonyítani.

Günter Grass – A bádogdob, a Ráklépésben és több más világhírű regény elismert szerzője – rendkívül élesen bírálta az izraeli politikát, ami eretnek dolognak számít a mai Németországban. A közel-keleti ország ugyanis Berlin első számú szövetségese a térségben, és Angela Merkel kancellárral az élen a német vezetők a múltban nem győzték hangoztatni, hogy Izrael biztonsága elválaszthatatlan Németország biztonságától.

A német náci múlt öröksége után a két ország viszonya teljes mértékben normalizálódott, és Merkel kancellár Izrael védelmét országa múltjából fakadó, elengedhetetlen kötelezettségének nevezte.

Nem az első bírálat

Mindennek ellenére Grass „eretneksége” nem előzmény nélküli. A jelenlegi izraeli kormányfő, Benjámin Netanjahu politikája az elmúlt időszakban berlini kormánykörökben is nemtetszést váltott ki. Izrael biztonságát és védelmét szem előtt tartva a Merkel-kormány a Közel-Keleten az úgynevezett kétállami megoldás, azaz egy független palesztin állam és Izrael békés egymás mellett élésének a híve, és ennek érdekében az elmúlt időszakban igyekezett közvetíteni is. Maga a konzervatív kancellár a közelmúltban közvetlenül is Netanjahu tudomására hozta, hogy kormánya ellenzi újabb izraeli telepek létrehozását a megszállt területeken.

A nemzetközi sajtó figyelmét ugyanakkor elkerülte egy másik bírálat is, amelyet – közvetlenül a Grass-ügy előtt – Izrael címére egy vezető német politikus fogalmazott meg. Mégpedig Sigmar Gabriel, a legnagyobb ellenzéki párt, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) elnöke a térségben tett látogatása nyomán a palesztin területekkel szembeni izraeli politikát az „apartheid politikájának” nevezte, és a korábbi dél-afrikai mintához hasonlította.

A kemény megfogalmazáson az sem változtatott, hogy a szociáldemokrata pártvezető nem sokkal később bocsánatot kért az általa alkalmazott „drasztikus” kifejezések miatt, és azt hangoztatta, hogy azokkal „csupán” a palesztin területeken szerzett benyomásait vázolta. A kancellár pártja, a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) Gabriel kijelentéseit elfogadhatatlannak minősítette, a Grass-versben foglalt – jóval súlyosabb – állításokkal kapcsolatban azonban egyelőre nem foglalt állást.

A történtek azonban jelzik, hogy Izrael bírálata – még ha egyes körökben felháborodást és nemtetszést vált is ki – immár nem számít teljes mértékben tabunak Németországban. Mégpedig abban a Németországban, amely a náci múlttal való szembenézést az elmúlt évtizedekben példás módon hajtotta végre, az antiszemitizmus minden formája elleni harcot a hivatalos állami politika elsődleges rangjára emelte.

Kormány és állam

Az 1998-as irodalmi Nobel-díj kitüntetettje azonban még az indulatoktól mentes német vélemények szerint is elvetette a sulykot. Mindezt egyébként a vers múlt heti megjelenését követően ő maga is elismerte, hangoztatva, hogy bírálatait körültekintőbben kellett volna megfogalmaznia. Grass szerint elsősorban azt kellett volna világossá tennie, hogy azok nem Izrael, hanem a Netanjahu-kormány számára szólnak.

Az írótársak, Rolf Hochhuth és a többiek, valamint történészek, illetve a sajtó szerint a versben foglaltakkal szemben azonban nem csupán ez volt a baj. A bírálatok ugyanis meglehetősen egyoldalúak voltak, és – mint ahogy a többi között a német evangélikus egyház volt vezetője, Manfred Kock teológus fogalmazott – teljes mértékben figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy egyetlen államként Irán nem hajlandó elismerni Izrael létezését, és Ahmadinezsád elnök azt meg akarná semmisíteni.

Az Iránnal kapcsolatos izraeli félelmeknek ez a fő oka, és ez a magyarázata annak, hogy az általános feltételezés szerint atomfegyver előállítására törekvő Teheránt az izraeli kormány megelőző csapással fenyegeti. Ilyen körülmények között az az állítás, hogy Izrael Irán megsemmisítésére törne, az idézett vélekedések szerint felelőtlen és minden szempontból eltúlzott. Még akkor is, ha egy ilyen csapás kiszámíthatatlan következményekkel járhat.

Kitiltották Izraelből

A Grass-ügy hullámai magasra csaptak. Izrael kitiltotta az írót az országból. Németországban és külföldön is sokan párhuzamot vontak Günter Grass 2006-os beismerése és az író mostani, Izrael-ellenes kirohanásai között. A Hagymahántás közben című regényben Grass 2006-ban ismerte be, hogy a második világháború végén – fiatalon – az egykori náci párt fegyveres alakulatának, a Waffen SS-nek a tagja volt. Akkoriban elsősorban a hat évtizedes hallgatást rótták fel neki.

Izrael és bírálói számára az idős író most „nemkívánatos” személlyé vált. Günter Grass viszont diktatúrák működésmódját idéző eljárásnak tartja az izraeli belügyminisztérium ellene elrendelt beutazási tilalmát. Grass mélyebb indítékaival kapcsolatban folyik a találgatás, ő maga minderre a vers címében utalt. Amit el kell mondani – hangzott a cím, mert az író szerint holnap már késő lesz.

Mit szabad egy németnek?

Akarva-akaratlanul Günter Grass új fejezetet nyitott a német politikában. A múlttal való szembenézés és a felelősségvállalás évtizedei után ugyanis újult erővel azt a kérdést vetette fel, hogy szabad-e bírálni Izraelt a németeknek. Mégpedig anélkül, hogy antiszemitizmussal vádolnák őket. Általános vélekedés szerint bölcsebb és hitelesebb lett volna, ha Grass ezt kiegyensúlyozottabban és körültekintőbben, a tényleges tények hangsúlyozásával teszi. Az ezzel kapcsolatos vitát azonban megkerülhetetlenné tette.