Erdélyi honatya a kanadai parlamentben

– Vegyes házasságból származik, Szatmárnémetiben született, érettségizett. Kérem, meséljen a családjáról!

– Édesanyám tanárnő volt, édesapám pedig közgazdasági egyetemet végzett. 1945–1946-ban ő töltötte be Szilágy megye prefektusi tisztségét. Egyébként ő is anyanyelvi szinten beszélt magyarul. Apai nagyapám a hadadi Wesselényi-kastélyban hajdanán ügyintézőként dolgozott. Anyai nagyanyám Budapesten született, Szallai volt a családneve. Férje, Szabó Sándor a zilahi katolikus gimnázium igazgatója volt, ő adta ki 1906-ban a szilágysági tanári újságot. Azt még megemlítem, hogy anyai nagynéném volt a híres színésznő, Zilahi Irén, aki 1943 augusztusában, az első budapesti bombázáskor vesztette életét – igen fiatalon. Akkor már befutott színésznő volt.

– Érettségi után Bukarestben járt egyetemre. Milyen szakon végzett?

– A műszaki egyetem elektronika és távközlés karán, fizikus mérnökként végeztem. Utána az egykori félvezetőgyárba, az IPRS Băneasába kerültem, később az ICEMENERG nevű intézet munkatársa lettem. 1976-tól átmentem a bukaresti olasz követségre dolgozni, ott ismertem meg az első feleségemet, akivel kivándoroltunk Olaszországba. Onnan vezetett az utunk Kanadába.

– Miért nem maradtak Olaszországban?

– Akkoriban zavaros időket éltünk át. Nyugodtabb helyre vágytunk. 1982-ben érkeztünk Kanadába. Itt az első feleségemet elvesztettem. A második nejem, Cecília Budapesten született. Lányunk, Márta 31 éves, ügyvéd, a torontói városi hivatal munkatársa.

– Kanadában hogyan sikerült beilleszkednie?

– Amikor megérkeztünk, azonnal álláshoz jutottam, 1994-ig a torontói olasz külkereskedelmi kirendeltségen dolgoztam.

– Később kanadai katonai missziókban vett részt. Hogy került kapcsolatba a kanadai hadsereggel?

– Előbb úgy, hogy 1990-ben bevonultam tartalékosnak, 2003-tól pedig hivatásos katona lettem. Mindig szerettem a katonaságot, vonzott a pálya. 1986-ban már megkaptam a kanadai állampolgárságot, tehát nem volt semmi akadálya annak, hogy beálljak a seregbe. Már az 1989-es romániai forradalom előtt tévés műsorokban Tőkés László pártjára álltam. Tehát már ismertek egyes tévéállomások munkatársai, így a forradalom idején a CBC és más televíziók adásaiban én kommentáltam az eseményeket. Már azelőtt próbáltam kissé jobb színben feltüntetni Romániát. Nagyon rossz volt az ország megítélése, mindenki Ceauşescu tetteiből indult ki. Én pedig próbáltam minél többször, minél több helyen elmondani, hogy nem csak belőle áll az ország, hogy román kultúra is létezik. Természetesen ezt azért is tettem, hogy az én személyes megítélésem is javuljon. Külföldön azzal az országgal azonosítanak, ahonnan származol. Mivel olaszul jól beszélek, ezt az olasz televízióban is megtehettem.

– Jelenleg még mindig a kanadai hadsereg kötelékében szolgál?

– Most már nyugalmazott tiszt vagyok. Amikor bevonultam, először 2004-ben Bosznia-Hercegovinába küldtek, a békefenntartó testület tagja voltam, tíz hónapon keresztül a parancsnok utász tanácsadójaként tevékenykedtem. 2007-ben az afganisztáni Kandahárban teljesítettem szolgálatot, ott is utász voltam. 2009-ben őrnagyként léptem ki a hadseregből. Utána egy mérnöki cég projektmenedzsere lettem, s most is ott dolgozom. Közben a Mérnöki Egyesület alelnökévé választottak.

– Hogyan, mikor került egyáltalán szóba az, hogy jelöltként indul a törvényhozási választáson?

– 2010-ben döntöttem úgy, hogy jelöltetem magamat. Úgy gondoltam, hogy egy mérnöknek is helye lehet a törvényhozásban. Eddig inkább politikusok, tudósok, ügyvédek jutottak be a testületbe. Úgy éreztem, kellő élettapasztalat birtokába jutottam ahhoz, hogy helyt tudjak állni egy ilyen pozícióban. Immár a kormányzó kanadai Konzervatív Párt választott képviselője vagyok. Az országot eddig is a konzervatívok vezették, de azért kellett kiírni a választást, mert korábban kisebbségben voltunk, és az ellenzék nem szavazta meg az idei költségvetést. Ez automatikusan előrehozott megmérettetéshez vezet, és immár többséget szereztünk a parlamentben. Én egyébként a Pickering-Scarborough-East körzetben jutottam mandátumhoz. Abban, hogy a Konzervatív Párt jelöltje lettem, komoly szerepet játszottak a katonai érdemeim, no meg az, hogy a 75 ezer taggal rendelkező Mérnöki Egyesület alelnöke vagyok.

– Választási jelszava az volt, hogy „Egy jobb Kanadáért!” Mit kellene változtatni az államon? Milyen ország Kanada?

– Kiterjedése alapján a világ második legnagyobb országa, de csak 30 millió lakosa van. Ami figyelemre méltó volt mostanában, az az, hogy a gazdasági világválság nagyjából elkerülte Kanadát. A bankok végig jól működtek, a gazdaság is elég jól teljesített. Persze azért itt is érezni lehetett némi válsághatást. A kormány sokat fektetett be az infrastruktúrába, főleg azért, hogy munkalehetőséget teremtsen. A válságidőszakban 28 500 ilyen projektet finanszírozott a kormány.

– Hány mandátumot szerzett a Konzervatív Párt a 308 fős parlamentben?

– A 308-ból 167 képviselő konzervatív. A parlament egykamarás, a szenátus nem választott testület. Az angol választási rendszer szerint működünk. A jelöltnek egyetlen fordulóban egyszerű többséget kell szereznie. A körzetemben a Liberális Párt, az Új Demokrata Párt és a zöldek jelöltjével kellett megküzdenem.

– Vannak még nem kanadai származású képviselők a parlamentben?

– Ez nem ritka jelenség, a jelöltek között voltak olyanok, akik Angliából vagy Olaszországból  származnak, ám az nagyon ritka, hogy egy kelet-európai származású személy jusson be a parlamentbe. Román állampolgárként én vagyok az első képviselő.

– Egyébként milyen nyelven folynak a felszólalások a parlamentben: angolul vagy franciául?

– Természetesen mind a kettő hivatalos államnyelv, a többség az országban angol anyanyelvű. Tehát a parlamentben bárki beszélhet akár angolul, akár franciául, és ha szükség van rá, akkor ott vannak a tolmácsgépek.