Brüsszel „vakfoltja” az őshonos nemzeti közösségek ügye: Borvendég Zsuzsanna EP-képviselő az uniós kisebbségpolitikáról

A másik reakció az érdekesebb és ugyanakkor a fájdalmasabb is. A szuverenista–patrióta oldalon sokan vannak, akik értik a kérdés súlyát, felteszem, egyet is értenek a követeléseinkkel, de pragmatikus okok miatt próbálnak nem tudomást venni a jogsértésekről. Úgy gondolják, hogy ugyan jogos a különböző sérelmek felemlegetése, de nem időszerű. Szerintük a globalizmus fenyegető árnyékában a nemzetben gondolkodó erőknek félre kell tenniük a nézeteltéréseiket, és közösen kell fellépniük. Én ezt nem tudom elfogadni, ugyanis a közös fellépést nem gyengíti, hanem erősíti a kölcsönös tisztelet. Az őshonos magyar közösségek kulturális jogainak biztosítása megerősíti a két érintett ország együttműködését. Sőt, továbbmegyek: az autonómia biztosítása is a nemzetállamok létjogosultságának megerősítése felé mutatna, hiszen éppen a nemzeti lét, a nemzeti öntudat jelentőségét emelné ki. Számomra teljesen hiteltelen egy olyan nemzet küzdelme a globalizmus ellen, amely a saját országában az asszimilációt erőlteti.

– Ön szerint miért nem élvez prioritást az őshonos kisebbségek jogainak kérdése az uniós intézményekben?

– Sajnos ezt a kérdést rengeteg oldalról meg lehetne közelíteni, vagyis elkeserítően sok oka lehet. Én kettőt emelnék ki. Az elsőnek történelmi vonatkozásai vannak. Európa egykori birodalmai nem igazán bántak kesztyűs kézzel az őshonos nemzeti közösségeikkel. Franciaországban gyakorlatilag nyom nélkül beolvasztották őket a többségi társadalomba, de Spanyolországban is komoly feszültségek vannak mind a mai napig. Nagy-Britannia ugyan már nem tagja az EU-nak, de ennek a kérdésnek a kezelésében mindenképpen meghatározó szerepe volt korábban.

Megelégedtek azzal, hogy az alapjogok között a nemzeti közösségek védelme ugyan szerepel, de ennek megvalósulása vagy sérelme már tagállami belügy. Milyen érdekes, hogy ilyenkor tiszteletben tartják a tagállami hatásköröket. A másik ok, amit ki szeretnék emelni, természetesen a globalizmus narratívájának építése, amely ki is használja az előbbi hozzáállást. Ebben a keretrendszerben minden veszélyes, ami a nemzeti öntudat életben tartása felé mutat.

Brüsszeli eszközök az EP-képviselő kezében

– Milyen eszközök állnak jelenleg egy EP-képviselő rendelkezésére, hogy érdemben képviselje a nemzeti kisebbségek jogait?

– A lehetőségek erősen függenek attól is, hogy melyik frakcióban ül az adott képviselő. Az Európai Néppárt képviselői könnyebben tudnak napirendre tűzni kérdéseket, hamarabb tudnak többséget kiállítani a jogszabály-módosításaik mögé. Ugyanakkor erősen köti őket a frakciófegyelem, amely nem engedi a kibeszélést a fősodratú narratívából. Ez nagyon jól látható volt a szlovák szájzártörvény kapcsán.

Vagyis a nemzeti közösségeket a globalista erők csak arra használják, hogy üssenek azokon a tagállamokon, amelyek védik a szuverenitásukat. Ebből következik, hogy bár a lehetőségeik korlátozottabbak, a kisebbségben lévő konzervatív frakcióknak mégis nagyobb szabadságuk van a lényegi kérdésekről beszélni. Persze éppen az említett vita kapcsán az is kiderült, hogy a globalisták csapdájába a patrióta erők is készségesen besétálnak, hiszen a hozzászólások szinte kivétel nélkül Ficóról szóltak – talán az egyedüli voltam, aki elítéltem ugyan a bizottság jogállamisági támadását Szlovákia ellen, de a hangsúlyt a magyarok jogfosztására helyeztem. Fontosak ezek a felszólalások, hiszen az európai sajtó szemlézi a vitákat, az emberekhez eljutnak olyan ügyek is, amelyekről enélkül soha nem hallanának, vagyis a közbeszédbe kerülhetnek az elszakított magyarság problémái.

– Amennyiben egy EP-képviselő kérdéssel fordul az Európai Bizottsághoz, milyen mértékben tudja tematizálni az adott jogsértést?

– Az Európai Bizottsághoz kérdéseket lehet intézni, amelyekre kötelezően választ kell adniuk, vagyis állást kell foglalniuk az adott kérdésben. Én a nagyváradi premontrei apát kilakoltatása kapcsán éltem ezzel a lehetőséggel, várom a válaszukat. Az illetékes szakbizottságok is napirendre tűzhetnek képviselői kezdeményezésre témákat, amelyekből aztán állásfoglalási indítvány is születhet, de ehhez is többségi támogatás kell, amit a mi szuverenista frakciónk nehezen tud elérni. Az az igazság, hogy ehhez is – mint mindenhez a brüsszeli bürokrácia útvesztőiben – kell egy kis finesz.

A nagyváradi apát ügyében feltett kérdéseinkben az uniós források esetleges jogsértő felhasználását helyeztük előtérbe, mert a nyilvánvaló magyar- és egyházellenes él hangsúlyozásával biztosan nem értünk volna célt.

– Lát-e lényeges különbséget abban, ahogyan az EU más kisebbségek – például migráns közösségek –, illetve az őshonos nemzeti kisebbségek kérdését kezeli?

– A különbséget zongorázni lehet. Amíg a nemzeti közösségek jogainak védelme ellenkezik a centralista akarattal, így eltörölendő, addig a mesterségesen kreált (lásd a szexuális kisebbséget) vagy a migrációs hátterű közösségek védelme abszolút prioritás. Nincs olyan szakpolitikai szöveg, amelybe ne kevernék bele ezeket az ideológiai maszlagokat, még akkor sem, ha az adott témában teljesen irreleváns a kérdés. A cél eléggé egyértelmű: el kell tépni a kulturális és történelmi gyökereket, mert a nemzeti öntudat akadályt jelent a központosítás és a globalizmus térnyerése előtt.

– Volt-e olyan kezdeményezése, amely részleges sikert ért el, még ha nem is kapott széles körű támogatást?

– Sok felszólalásomban hangsúlyoztam az elszakított területeinken élő magyar közösségek helyzetét, nemzeti testvéreink ellen elkövetett jogsértéseket. Fontos, hogy napirenden maradjon mindez, és tudatosuljon az uniós döntéshozókban, hogy a magyar nemzet egysége nemcsak az ország, hanem az uniós határokon is átível. Csak ennek a tudásnak a birtokában lesz érthető a magyar álláspont akár Ukrajna vonatkozásában is.

A Republika Párt várhatóan a következő választásokon bekerül a parlamentbe, akár koalíciós partnerként a kormányzásban is részt vehet, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy egy szlovák nemzeti radikális párt miképpen vélekedik a felvidéki magyarok helyzetéről. A nyitottság részükről észrevehető, hiszen partnerek voltak abban, hogy eljuttassák a szlovák kulturális miniszterhez a kérdéseimet, amelyeket az EP kulturális bizottságának frakciókoordinátoraként fogalmaztam meg, és amelyekben nagyon érzékeny témákat érintettem. A Beneš-dekrétumok mellett a készülő nyelvtörvény nyelvi jogokat sértő szabályozását, a kulturális autonómia csorbítását, számos diszkriminatív joggyakorlatot és a magyar kulturális tanács hiányát is számonkértem a szlovák kormányon. Választ is kaptam a kérdéseimre, amelyek többnyire mellébeszélések voltak, de egy konkrétum miatt a magyar külügyminiszterhez fordultam. A szlovák kulturális miniszter ugyanis úgy fogalmazott, hogy azért nincs magyar kulturális tanács Szlovákiában, mert a magyar fél nem kérte azt, így nem gondolták, hogy szükség lenne rá. Nyílt levélben kértem Szijjártó Péter külügyminisztert, hogy a magyar kormány tegyen lépéseket az ügyben, hiszen a szlovák fél csak erre vár. A külügyminisztériumtól akkor egy semmitmondó, diplomatikus válasz érkezett, hamarosan azonban újra érdemes lesz próbálkozni, hiszen az új adminisztráció azt ígérte, hogy képviselni fogja a határon túli magyarok érdekeit is. Meglátjuk, így lesz-e valóban.

– Milyen szerepet játszhat Magyarország kormánya uniós színtéren a kisebbségi jogok előmozdításában?

– Magyarország mindenkori kormányának kulcsszereplőnek kellene lennie ebben a kérdésben, hiszen számunkra a nemzeti kisebbségi jogok egyben nemzetstratégiai kérdést is jelentenek. Az Unió-párti erők kommunikációja azt sugallja, hogy ez egy idejétmúlt probléma, mert az egyesült Európában feloldódnak a nemzeti különbségek. Mi azonban a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy ez nem így van. A történelem is azt mutatja, hogy politikai ideológiák nem tudják eltörölni a nemzeti identitást. A békés együttélés alapja nem az egységesítés, hanem a kölcsönös tisztelet és az egymás jogainak elismerése.

– A jelenlegi geopolitikai helyzet – például az ukrajnai háború – mennyiben befolyásolja a kisebbségi kérdések napirenden tartását?

– Sajnos úgy tapasztalom, hogy nagyon nem segít mindez a nemzeti ügynek. Számos felszólalásom volt a kárpátaljai magyarok helyzetével kapcsolatban is, de mindannyiszor feljelentettek valamiért. Vagy orosz ügynök voltam, vagy háborús uszító, vagy gyűlöletbeszédnek titulálták a mondataimat, vagy egyszerűen csak szégyenletesnek tartották, hogy kritikát merek megfogalmazni a „hős honvédőkkel” szemben.

Ukrajna vonatkozásában szinte lehetetlen bármilyen kritikát megfogalmazni, teljes pályás letámadást zúdítanak az ember nyakába és a nagy hangzavarban elveszik az eredeti mondanivaló. Ukrajna egy soknemzetiségű ország, ahol a sovinizmus az elmúlt években felerősödött, de erről nem lehet beszélni.

– Mit üzen azoknak a határon túli magyar közösségeknek, amelyek úgy érzik, hogy Brüsszelben nem hallják meg a hangjukat?

– Brüsszellel kapcsolatban sok biztatót nem tudok mondani, legfeljebb csak annyit, hogy vagyunk még ott néhányan, akik szemben úszunk az árral. De a magam részéről soha nem bíztam semmiféle külső hatalomban, főleg nem egy felettes birodalomban. Mi, magyarok mindig csak magunkra számíthattunk, így van ez most is.

Nekünk, anyaországi magyaroknak pedig egy megbocsáthatatlan mulasztást kell helyrehoznunk: nemzeti minimummá kell válnia annak a tudásnak, hogy az elcsatolt területeinken élő nemzettestvéreink a magyar nemzet elszakíthatatlan részei.

– Az április 12-ei országgyűlési választások nyomán Magyarországon kormányváltás történt, Magyar Péter miniszterelnök-jelölt már üzent a szlovák miniszterelnöknek a Benes-dekrétumok ügyében. Hogyan látja, az új magyar kormány hatékonyabb lehet a Kárpát-medencei magyarság jogérvényesítési törekvésében?

– Az új magyar kormány olyan felhatalmazással fog hivatalba lépni, hogy nem lehet kifogás semmiféle mulasztásra. A társadalmi támogatottsága történelmi léptékű, nagyszerű lehetőség nyílik tehát arra, hogy az előbbiekben említett nemzeti minimum megteremtésén azonnal munkálkodni kezdjen. Örvendetes, hogy a leendő miniszterelnök már üzent a Beneš-dekrétumok ügyében a szlovák miniszterelnöknek, de az üzenet tartalma nem elégséges. A szájzártörvény eltörlése és a földkobzások befejezése ugyanis csak tüneti kezelés. Követelni kell a dekrétumok diszkriminatív pontjainak eltörlését, mert a nemzeti alapon álló kollektív bűnösség szembemegy az alapvető jogokkal, elfogadhatatlan az EU-s normák szerint is. A nyelvhasználati jogok biztosítása szintén alapvető, de az autonómia kérdésének felvetése sem ördögtől való, hiszen az EU-ban is számos példa van erre.

Mindenesetre a kormány összetétele aggodalomra ad okot, hiszen a kulcsfontosságú területek minisztereinek előélete a globális pénzügyi világhoz kötődik, vagyis feltételezhetően nem az elszakított területek magyarságának jogaival akarnak foglalkozni, de még csak nem is a tágabban értelmezett nemzeti érdekképviselet lesz a céljuk.

korábban írtuk

Éles kritika Brüsszelnek: Borvendég Zsuzsanna EP-képviselő szerint a nemzeti kisebbségek helyett más ügyek kerülnek előtérbe

Borvendég Zsuzsanna, a Mi Hazánk Mozgalom európai parlamenti képviselője keddi felszólalásában élesen bírálta az Európai Parlament kisebbségvédelmi és vallásszabadsággal kapcsolatos gyakorlatát.