Befejezetlen maradt a Nílus menti forradalom

Főleg az értelmiségiek körében, akik februárban annyira örültek annak, hogy honfitársaik végre magukhoz tértek a letargiából, és rázni kezdték a megroggyant államapparátus rozsdás vasoszlopait.
A „rezsim megdöntése” ugyanis eddig az egyetlen követelése a tüntetőknek, amely megvalósult. Mubarakot és fiait hamarosan bíróság elé állítják. Nemrég két volt minisztert többévi börtönbüntetésre ítéltek. A kormány, számos hatóság és a közszolgálati médiumok élére új vezetők kerültek. Ám a forradalmárok egyéb követelései – szólásszabadság, az emberi jogok tiszteletben tartása, küzdelem a korrupció ellen, a kisebbségek hátrányos megkülönböztetésének felszámolása – eddig nem váltak valóra.

A régi kerékvágásban

Ehelyett egyre több jel mutat arra, hogy a Nílus menti országban sok minden a régi kerékvágásban megy tovább. Nemrég börtönbe csuktak egy fiatal bloggert azért, mert bírálta a katonai vezetőket. Fanatikus iszlamisták véres utcai öszszetűzéseket provokálnak ki muzulmánok és kopt keresztények között. A rendőrség pedig változatlanul zaklatja azokat az állampolgárokat, akik nem hajlandók kenőpénzt fizetni.
A január és február hónapban a hatalom pribékjeivel bátran szembeszálló fiatal aktivisták csalódottak amiatt, hogy ilyen lassú ütemű az állam átalakítása. „Érezhető az elkeseredés, különösen a fiatalok körében” – mondja a 26 éves Rama Maher, az Alasanek ja Baladi (Érted, hazám) nevű nem kormányzati szervezet aktivistája. Ő maga – mint hozzáteszi – még derűlátó, még ha tárgyilagos szemmel nézve nincs is rá oka. Azt kívánja, hogy „az emberek megértsék: nem szabad feladnunk a küzdelmet, mert még hosszú út áll előttünk”. „Azok közül, akikkel találkoztunk és beszélgettünk, negyven százaléknak fogalma sem volt semmiről. Sem arról, hogy a parlamentnek két háza van, sem a legutóbbi népszavazás tárgyáról” – állítja Mohammed Adel, egy ifjúsági szervezet szóvivője. A megkérdezettek nagy része arra a kérdésre, mit vár a közelgő választástól, azt felelte: az új elnök építtessen új utakat, és teremtsen munkahelyeket a fiatalok számára. Arról, hogy az elnökválasztás előtt még parlamenti választásokat is kell tartani, a legtöbbnek fogalma sem volt.

Nem túl optimisták a fiatalok

A Szabad Front a Békés Változásért az egyike annak a kevés ifjúsági szervezetnek, amelyek saját jelölteket indítanak a szeptemberben esedékes törvényhozási választásokon. Túlzott derűlátás azonban az ő aktivistáit sem jellemzi. „A liberális és a nem vallásos erők állóháborúra fecsérelik az erejüket. Ezt könnyen kihasználhatják az iszlamista erők, például a Muzulmán Testvériség vagy a szalafisták, és tönkretehetik Egyiptom demokratikus jövőjét” – figyelmeztetett nemrég Esszam as-Sarif, a front szóvivője.

A szalafisták, akik az ősatyák iszlámjához való visszatérést hirdetik, s akiket üldöztek a Mubarak-korszakban, az utóbbi hetekben többször is olajat öntöttek a tűzre. Előbb néhány vezetőjük bűnnek nyilvánította a turizmust. Utána tiltakoztak egy keresztény tartományi kormányzó kinevezése ellen. Legutóbb pedig muzulmánokat uszítottak keresztényekre a főváros egyik szegénynegyedében, Imbabában. A hadsereg, amely Mubarak bukása óta a hatalom egyedüli birtokosa, közölte, hogy a 13 emberéletet követelő imbabai összecsapásokat „a régi rendszer hívei” provokálták ki. Számos keresztény és ateista egyiptomi azonban úgy véli, a fenti magyarázattal a katonai vezetők csupán megpróbálnak kibújni a felelősség alól.

A Muzulmán Testvériség, amelynek tagjai Mubarak idején csak független jelöltekként indulhattak választásokon, magát mérsékelt polgári erőnek tekinti. A párt pillanatnyilag saját választási hadjáratát készíti elő, ennek súlypontja az állam „iszlám jellegének” hangsúlyozása lesz. Az iszlamisták új pártjának a neve Szabadság és Igazságosság lesz