Az autonómiával kapcsolatos javaslatot fogadtak el az ET parlamenti közgyűlésében

A keddi strasbourgi ülésnapon szerepelt a napirenden az a határozati javaslat, amely arról szólt, hogy miként lehetne tisztázni a nemzetközi jog jelenleg meglehetősen ellentmondásos kérdését, a nemzeti szuverenitás és az államiság elvének egymáshoz való viszonyát. A kiinduló pont az volt, hogy a tisztázatlanság folytán számos olyan szakadár tendencia figyelhető meg Európában – legyen szó akár Ciprusról, akár Grúziáról, vagy éppen Koszovóról –, ami veszélyt jelenthet a békére és biztonságra nézve. A nemzetközi jogi tisztázás célja eszerint az lenne, hogy jogszerű kereteket biztosítsanak az etnikai, nemzeti kisebbségi törekvéseknek, és ezzel megelőzzék a szeparatista irányzatok kezelhetetlenné válását.

Az eredeti határozati javaslat azt szorgalmazta, hogy az ilyen jellegű problémák kezelésére az Európa Tanács korábbi, kisebbségvédelmi keretegyezményében foglalt – kisebbségvédelmi jogi szempontból általános megítélés szerint meglehetősen erőtlen – előírások alapján törekedjenek. A KDNP-s Kalmár Ferenc András, valamint a jobbikos Gaudi-Nagy Tamás országgyűlési képviselő azonban kellő számú támogatást szerzett ahhoz a módosító indítványhoz, amely a keretegyezmény előírásaira való utaláson túlmegy, és a különböző autonómiaformákat támogató, a területi autonómia gondolatát sem elvető, 2003-ból származó, 1334-es számú európa tanácsi határozatra hivatkozik.

A szóban forgó 2003-as határozat egyébként – amelynek címe „Az autonóm régiók pozitív tapasztalata, mint konfliktusmegoldást sugalmazó ihletforrás Európában” – annak idején Andreas Gross svájci szocialista képviselő kezdeményezésére született meg, és a határozatra való visszautalás javaslatát most Gross is támogatta.

A vitában egyébként Kalmár Ferenc András felhívta a figyelmet arra, hogy Európa keleti felében sokkal több megoldatlan probléma jelentkezik, mint nyugaton. Rendezési mintamódszerként megemlítette a dél-tiroli modellt, az orvosolandó gondok között pedig felhívta a figyelmet a határon túli magyarság nehézségeire.

A magyar kereszténydemokrata képviselő a legfőbb jogalkotói feladatot abban jelölte meg, hogy az önrendelkezési jog és a nemzeti szuverenitás összeegyeztetése során „a gyűlölködést elsimítsák, a feszültséget oldják, a türelmetlenséget türelemmé változtassák”.

Szintén felszólalt a vitában Szabó Vilmos szocialista országgyűlési képviselő, aki a határon túli magyarok helyzetét illetően felhívta a figyelmet az anyanyelv használatának biztosításával összefüggő gondokra, az önigazgatási formák, az autonómia létesítésének akadályozására, illetve a kárpótlások megoldatlanságára. Megjegyezte, hogy „a kollektív bűnösség elve sem tűnt még el”, és ezzel összefüggésben kitért a Szerbiában éppen most elfogadott kárpótlási törvényre, amely – mint fogalmazott – „kifejezetten diszkriminatív”, a kollektív bűnösség elvét alkalmazza a magyar kisebbséggel szemben.