HIRDETÉS

Teljes gőzzel üzemelnek a pálinkafőzők: kegyes csalással itthon is levédhető az egyik legjobb gyümölcspárlat, az erdélyi kisüsti

Makkay József 2018. szeptember 22., 09:35

Leginkább a pálinkafőzőknek kedvez az idei rekordgyümölcstermés: Erdély-szerte a legtöbb faluban vállalkozók üzemeltetnek pálinkafőző üstöt, de sok gazda a kereskedelemben kapható kisebb felszereléseket vásárolja meg. Az erdélyi pálinkák Kárpát-medence-szerte híresek, forgalmazásuk körül azonban sok az akadály.

„Az erdélyi pálinkafőzés jó úton halad és folyamatosan fejlődik” Fotó: Veres Nándor

„Harminc éve foglalkozom pálinkafőzéssel, de ekkora gyümölcstermésre nem emlékszem a rendszerváltás óta” – magyarázza Antalfi Zoltán marossárpataki pálinkafőző vállalkozó, az Erdélyi Pálinka Lovagrend elnöke, akinek párlatai erdélyi szaküzletekben, áruházláncokban és éttermekben egyaránt megvásárolhatók, ugyanakkor bérfőzésben a környékbeli gazdák számára is vállal pálinkafőzést. Idén nemcsak a saját készítésű cefréje miatt van telt ház pálinkafőző kisüzemében, hanem előzetes bejelentkezés alapján a fennmaradó időszakokat jó előre kibérlik a zömében szilvával, almával, körtével és egyéb alapanyagokkal érkező helyi gazdák.

A pálinkafőző nyár elején földieperrel indult, jött a cseresznye, meggy, követték a rendre érő erdei gyümölcsök, és most kezdődik a csúcsidény

HIRDETÉS

a háztáji gyümölcsösök cefréjével, amely még hosszú ideig elhúzódik. Persze nemcsak a marossárpataki pálinkafőző háza táján van ekkora sürgés-forgás, hanem szerte Erdélyben, ahol az emberek szívesen kifőzik az egész évre szolgáló kisüstit.

Otthon vagy kisüzemben?

Az erdélyi pálinkafőzésnek régi hagyománya van, az idei rekord­gyümölcstermés pedig ösztönözte az újabb vállalkozók megjelenését a piacon. 5–6 ezer euróból már viszonylag jó felszerelés vásárolható kisüzemi rendszerben egy-egy faluközösség ellátására, a jóval drágább berendezések pedig a profiüzemek kategóriájába emelhetik a pálinkagyártáshoz értő embert. A szemfüles szakboltok és nagyáruházak inkább a kisgazdák igényeit próbálják kielégíteni 50-100 liter cefre befogadására készült kazánjaikkal.

Antalfi Zoltán a Mercedes és a Trabant példáját említi: mindkettővel el lehet érni a célig. Ezek a kis kazánok természetesen nem profi felszerelések, de a háztájiban pálinkát főző gazda számára több az előnyük, mint a hátrányuk. Az már gyakorlat és hozzáértés kérdése, hogy milyen pálinka csordogál le belőlük.

Ötven literig Romániában bárki főzhet bejelentés nélkül, adómentesen, saját felhasználásra pálinkát. Arra kell törekedjen, hogy előzőleg egy pálinkafőző műhelyben próbálja ellesni ennek tudományát. Ne úgy fogjon hozzá, hogy akkor látott életében először pálinkafőző üstöt”

– magyarázza a szakember.

Aki bérfőzetéssel foglalkozik, annak számolnia kell a járulékos költségekkel. Ötven literig 7 lej körüli a literenkénti adó, amit a pálinkafőző vállalkozónak be kell fizetnie az államkasszába, e fölött taksálják az úgynevezett helyi vámot. Ez változó, attól függően, hogy például a gazda viszi-e a főzéshez szükséges fát. Gázüzemű kazánoknál ez az összeg literenként 5–7 lej között váltakozik, de sokan elfogadják a pálinkából visszavett természetbeni vámot, azaz a gazda csak az államkassza fele történő kötelezettséget kell pénzben kifizesse. Bárhogy is legyen, ilyenkor a legtöbb pálinkafőző éjjel-nappal működik.

Erdélyi „palynka”

A pálinka magyar termékként történő nemzetközi levédése az elmúlt években román-magyar nyilatkozatháborúvá fajult, ez a kereskedelmi harc azonban mára lecsengett. A magyarországi pálinka forgalmát felügyelő szakhatóság, illetve Magyar Pálinka Nemzeti Tanács és a Magyar Pálinka Lovagrend egy ideig kereste az erdélyi gazdák számára megnyitható kiskapuk lehetőségét a pálinka néven történő párlatok forgalmazására, de a kezdeményezés megfeneklett.

A Magyarország határain kívül előállított bármilyen gyümölcspárlat pálinka néven hivatalosan nem forgalmazható.

A marossárpataki vállalkozónak a magyar hatóságok elnézték, hogy az Országos Márkavédelmi Hivatalban – két betűcserével, ékezet nélkül, az i betűt pedig y-ra kicserélve –, Palynka név alatt védette párlatát, ami ugyan kegyes csalás, de ennyire futotta az erdélyi lehetőségekből. Az erdélyi lovagrend vezetője szerint nagyon jó kapcsolatot ápolnak a magyarországi szakemberekkel, akik rendszeresen részt vesznek az erdélyi pálinkaversenyeken, és nagyra tartják az erdélyi gyümölcspárlatokat, de a nemzetközileg kijárt márkavédelem ennél többre nem ad lehetőséget.

Az elmúlt hétvégén a délvidéki Zentáról hoztunk haza aranyat. Emlékezetem szerint az utóbbi években nem volt olyan Kárpát-medencei pálinkaverseny, ahonnan erdélyi nedűink ne kaptak volna aranyérmet. Mindenhol elismerik az erdélyi minőséget. Ugyanakkor számunkra nem igazán piac Magyarország, itthon sokkal jobban lehet pálinkát forgalmazni”

– magyarázza.
Egy-egy pálinkafőző üzem elképzelhetetlen a jó üst és a jó pálinkafőző mester nélkül. Ez a kettő együtt jár. A jó szakember tudja kihozni az igazi zamatot a gyümölcs párlatából. A szakmai elvárásoknak megfelelni állandó fejlődést igényel. Mindig napirenden kell lenni az újabb technológiák megjelenésével az erjesztés, az érlelés és a lepárlás területén egyaránt. Ez koncepcióváltást igényel a termelő részéről, hogy a jobb minőség érdekében felhagyjon a régi logikátlan eljárással. Antalfi szerint ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy felhagynánk a hagyományos pálinkafőzési módszereinkkel, hanem a meglévőkön kell javítani, változtatni.

„Lovagrendünk fő célkitűzése, hogy tagjainkat a minőségi pálinka előállításában segítsük. Ezt szolgálják a rendszeresen megtartott pálinkaversenyek. Legutóbb a Vásárhelyi Forgatag keretében mintegy 240 minta érkezett be a környékről, a bőség zavarában szenvedtünk, annyi kiváló minőségű párlat közül kellett kiválasztani a legjobbakat. Ez is jelzi, hogy az erdélyi pálinkafőzés jó úton halad és folyamatosan fejlődik” – összegzi tapasztalatát a marossárpataki szakember.

Szilágyságban a szilvára esküsznek

Míg a Székelyföldön az erdei gyümölcsök a nyerők – ebből állítják elő a legkeresettebb pálinkákat –, addig a Szilágyságban a szilvára esküsznek.

A szilágysági szilvapálinka első említése 1540-ből származik, az elmúlt fél évezred nagy fejlődést hozott, rengeteg a kisebb-nagyobb pálinkafőző üzem.

Gyakorlatilag minden faluban akad egy-két, bérmunkára bejelentett üst, amelynek tulajdonosa ugyan nem forgalmazhat palackozott pálinkát, de törvényes körülmények között kifőzheti a gazdák cefréjét.

Păcurar Ioan a tövisháti magyar falvak közé ékelődött Csórán negyven vedres, hagyományos üstökben készíti a környék egyik legjobb, aranyérmes szilvapálinkáját. Sokan inkább heteket várnak sorukra, csakhogy ő főzhesse ki. A régi termelőszövetkezeti világban szintén pálinkafőzéssel foglalkozó szakember azonban nem túl derűlátó a hazai jogszabályokkal kapcsolatban. A rendszerváltás óta üzemeltetett vállalkozása épp hogy megél, de sok hasznot nem termel, pedig több zilahi és más észak-erdélyi versenyről tért haza arannyal. Azt mondja, ha a pálinkát el lehetne adni, mint régen, jó pénz jönne belőle, de – mindenféle próbálkozás ellenére – nem sikerült hivatalosítani forgalmazását, hogy számlával vendéglők, üzletek, italboltok is vásárolhassanak. A hivatalos út egy kisvállalkozó számára megfizethetetlen.

Észak-Erdély legtöbb megyéjében már a kilencvenes évek végén megalakultak a pálinkafőző kisvállalkozók egyesületei. Néhány éve ezek erdélyi érdekvédelmi szövetségbe tömörültek, hogy közösen képviseljék követeléseiket az állami szervekkel szemben. A csórai vállalkozó is tagja a szilágysági szervezetnek.

„A pálinkafőző kisvállalkozónak képtelenség versenyre kelnie a szeszgyárakkal, akik rendszerint gabonából főzik az italt. A pénzügyminisztériummal folytatott több éves harc eddig nem vezetett sikerre, a pénzügy nem hajlandó kivételt tenni. A pénzügyesek elvárása szerint a pálinkafőző kisvállalkozóknak úgynevezett adóraktárt kell létrehozniuk, ahol pontosan kiszámítható a jövedéki adó, és nyomon követhető a teljes forgalmazási lánc. Ennek a kívánalomnak kisvállalkozó nem tehet eleget, az egyesület pedig ilyen jogosítványt nem kaphat” – fogalmaz Păcurar.

Megyénként rendszerint egy-két vállalkozó váltotta ki ezt a forgalmazási engedélyt, de már több olyan pálinkafőző cég is van, amelyik visszaadta, mert nem bírta a költségeket.

Kényelmesebb a félillegalitás

Noha a román jogszabály előírja, hogy családonként 50 liter pálinka kifőzése a megengedett, gyakorlatilag mindenki annyit főz, amennyit akar. A törvény kimondja, hogy a teljes mennyiséget családi fogyasztásra lehet felhasználni – forgalmazni nem szabad –, a lapok apróhirdetési rovataiban azonban gyakoriak az olcsó pálinkát kínáló hirdetések. A termelők szerint így sem lehet eladni a nagy mennyiségű szilágysági pálinkát. Sok vendéglő szívesen forgalmazná a gazdák jó szilvapálinkáját, de ezt számla nélkül nem teheti, akkorák a büntetések.

Az RMDSZ szilágysági politikusai több éven át próbálkoztak az adóügyi törvény idevágó előírásainak a megváltoztatásával, de mint kiderült, ez uniós normákba ütközik. Az igazi gond az, hogy Románia EU-s felvételének uniós tárgyalásai során nem hozták szóba a kisgazdaságokban is főzhető gyümölcspálinkát, ami más helyi termékhez hasonlóan külön megítélés alá eshetne. Ennek hiányában a bukaresti kormány nem tud, illetve nem akar lépni, így valószínűleg kifizetődőbb számukra a félillegális állapot, mint olyan szabályozást hozni, amiből számos vita lehet az Európai Unióval.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS