Stabil a hazai bankrendszer

– Mennyire tartja felkészültnek a Román Nemzeti Bankot a gazdasági válságra, illetve, hogy érzi, mennyire tud alkalmazkodni a napról napra romló helyzethez?
– Hangsúlyoznám, hogy sem az ország, sem a nemzeti bank nem tud ellenállni a teljes világot behálózó válságnak. Az a szerencse, hogy a hazai bankrendszer stabil, nem kell attól tartani, hogy összeomlik. A válság közvetett hatását viszont mi is megérezzük, főként azon bankok révén, amelyek valamelyik nyugat-európai pénzintézmény leánybankjaként működnek Romániában. Ha az anyabank likviditási gondokkal küszködik, az bizony kihat a délkelet-európai leányintézményekre is. Ilyen körülmények között a felügyeletet ellátó jegybankra elsősorban a folyamatos a megfigyelési feladat jut. Gondolok itt mind a lej, mind a valuta piacára. Ha olyan makrogazdasági egyensúlytalanságokat észlelünk, melyek negatív hatása sokkal nagyobb és mélyebb lenne a reálgazdaságra nézve, mint ahogy most tapasztaljuk, természetesen közbelépünk.

– De hát a legtöbb romániai bank valamelyik nyugati nagy pénzintézmény leányvállalatának számít.
– A Romániában működő bankok egytől egyig kellőképpen tőkésített, anyagilag konszolidált pénzintézményeknek számítanak. Egyiket sem fenyegeti afféle veszély, hogy az üzleti tevékenységét ne tudná folytatni. Az más, hogy az anyabankoknak nincs akkora pénzügyi likviditásuk, mint két évvel ezelőtt. Ez azonban csak annyit jelent, hogy kevesebb pénzt fognak a kelet-közép-európai egységeikbe pumpálni, ami a hitelezés visszaesését eredményezi.

– Ez milyen hatással van a reálgazdaságra?
– Ezen sokat lehetne vitatkozni. Ha azt mondom, hogy a hitelezés visszaesik azoknál a kis- és középvállalatoknál, amelyek a válság idején is jól működnének, ám az anyagi forrás hiánya miatt csődbe jutnak, akkor egyértelmű, hogy a hitelezések visszaesése negatív hatással van a gazdaságra. De ha arra gondolok, hogy a lakosságnak az eladósodottsága már nagyon a kritikus pont felé közeledik, akkor jónak tartom ezt a megtorpanást, mely az egyensúly kialakulását is szolgálja.

– A hitelezések ügyében a kereskedelmi bankok szinte ujjal mutogatnak a nemzeti bankra, amikor a feltételek hirtelen szigorítását emlegetik a kölcsönök visszaesésének okaként.
– A lakosság esetében valóban vannak olyan megszorítások, amelyek a már korábban említett okok miatt, a hitelezési ütem csökkentéséhez vezetnek. De az nem azt jelenti, hogy a lakosság hitelezése le fog állni. Az más, hogy nem fog olyan ütemben nőni, mint eddig. Higgye el, hogy a mi szabályzatunk életbe léptetése nélkül is csökkent volna a kölcsönök száma és értéke. Igaz, nem ennyire. Mi megpróbálunk egy olyan egészséges piaci helyzetet kialakítani, amely a lakosságnak a jelenlegi és az eljövendő keresetét próbálja hosszú távon egyensúlyba tartani a felvállalt hitellel és hitelfizetési kötelezettséggel. A vissza nem fizetés miatt sem a bankoknak, sem a kölcsönért folyamadott ügyfeleiknek nem szeretnénk gondot okozni. Ami a kis- és középvállalkozókat illeti, hangsúlyoznám, hogy a mendemondákkal ellentétben, a BNR nem hozott semmiféle szigorítási feltételeket. Inkább arról van szó, hogy újabban a bankok is óvatosabbak kezdtek lenni.

– A gazdasági válság miatt napról-napra egyre többen válnak munkanélkülivé, közülük pedig sokan képtelenek lesznek bankkölcsönjeiket törleszteni. Ilyen körülmények között afféle kényszervégrehajtókká vagy aukciós házakká válnak majd a bankok?
– Nem hinném, hogy idáig fajulna a helyzet. Már most megállapíthatjuk, hogy a mostani láncreakció nem hasonlít a huszadik század elején kirobbantott világválsághoz. Jelenleg senkinek nem érdeke, hogy a bankrendszer összeomoljon és csődbe jusson, illetve a korábban hitelhez folyamodott ügyfelek elszegényedjenek. Éppen ezért két akciótervet dolgoztunk ki. Az egyik a hitel-visszafizetés ütemtervét próbálja rugalmassá tenni, azaz bizonyos halasztásokat tesz lehetővé. Másrészt a kormányok próbálnak olyan szociális csomagokat kialakítani, hogy a csődbement vállalatok alkalmazottai valamiféle támogatást vagy, jobb esetben, más munkavállalási lehetőséget kapjanak.

– Mennyire törvénytelen vagy törvényes az, amit mostanság egyes kereskedelmi bankok tesznek, éspedig menet közben emelik korábbi hiteleik kamatlábát?
– Nem tudom megítélni, ámbár fel sem merül bennem, hogy valamelyik hazai pénzintézet törvénytelenül járna el.

– A fogyasztóvédelem másként látja a helyzetet.
– Igen ám, de amikor az ügyfél aláírja a hitelszerződést, akkor jó lenne, ha megnézné, hogy milyen kitételek szerepelnek ebben. Tény, hogy bizonyos kereskedelmi bankok „tesznek arról”, hogy valaki ne olvassa el végig vagy figyelmesen a bemutatott okiratokat. Nem adják oda a szerződés-tervezetet, mondván, hogy van egy-két, vagy akár három napja, hogy otthon tanulmányozza át figyelmesen, hanem egyszerűen az orra alá nyomják, azzal, hogy itt meg itt tessék aláírni.

– Mit tud ajánlani azoknak, akiknek otthon lapul némi megspórolt pénzük?
– Semmiképp ne tartsák a matrac alatt.