Megelőznék az éghajlatváltozást

Az állam- és kormányfők másfél éve állapodtak meg abban, hogy az Unió egyoldalúan legalább 20 százalékkal csökkenti a levegőt szennyező károsanyag-kibocsátását 2020-ra, sőt 2050-re már 60–80 százalékos csökkenést tűztek ki célul, amennyiben ehhez a világ többi nagy kibocsátója is csatlakozik. Arról is döntöttek, hogy uniós szinten a jövő évtized végére 20 százalékra emelik a megújuló energiaforrások – szél, víz, nap, fa, biomassza – arányát az energiatermelésben. Uniós összvállalásról van szó, és ezen belül országonként lebontva kell úgy megállapítani a célokat, hogy azok összességében garantálják az említett szinteket. Ez utóbbit célozza a most tárgyalt jogszabálycsomag, amelyen belül a tagállamok próbálják a számukra legkedvezőbb uniós pozíciót kiharcolni, cél az igazságos és szolidáris teherelosztás a 27 uniós ország között.

Négy alapösszetevő

A csomag négy alapösszetevőből áll. Az egyikkel az EU módosítja a káros éghajlatváltozást előidéző gázok kibocsátásának csökkentésére kidolgozott kvótarendszert, az úgynevezett szenynyezéskereskedelmet. Egy másik irányelv azon ágazatok kibocsátását szabályozza, amelyek ebben a rendszerben nem szerepelnek, de bizonyos mértékű szennyezésért felelősek. A harmadik irányelv a megújuló energiák részarányának növelésére tett erőfeszítéseket szabályozza, míg a negyedik elem egy határozat arról, hogy milyen technológia révén lehet „tisztává” tenni a létesítmények működtetését a felszabaduló szén-dioxid megkötésével és föld alatti tárolásával.

Számos kérdés nyitott még

A tagállamok többször megerősítették azt a szándékukat, hogy legkésőbb a mostani csúcstalálkozón megállapodnak a csomagról, beleértve világos és ellenőrizhető önnön vállalásaikat is. Még röviddel az értekezlet kezdete előtt is azonban számos kérdés nyitott, gyakorlatilag minden tagország talál még olyan elemet a javaslatban, amelyet nem tud elfogadni. A végső megállapodáshoz az Európai Parlament beleegyezésére is szükség van. A tagállamok korábban megegyeztek arról, hogy csak konszenzusos kompromisszumot tekintenek végső megállapodásnak, olyan szöveget, amelyet minden szereplő el tud fogadni, és senki nem vétóz meg.

Tisztább technológiákat akarnak

A csomag fő célja, hogy az energiatermelés kevésbé segítse elő az éghajlatváltozást, illetve a nagy szennyezőket tisztább technológiák alkalmazására ösztönözzék. Kötelezően érvényesítendő, számszerűsített előírásokat tartanak szükségesnek számos területen az egyes tagországok, illetve bizonyos ágazatokban a cégek számára is. Uniós szinten évente több tíz milliárd eurós kiadással járó tervekről van szó. A tagállamok miniszteri szintű tanácskozásain és az Európai Parlamenttel folytatott egyeztetéseken lényegében sikerült már pontot tenni a megújuló energiaféleségek részarányának növelését célzó jogszabályra. A csúcsszintű vállalások nemzeti elosztására az Európai Bizottság januárban tett javaslatot. Eszerint például Magyarországnak tizenhárom százalékra kellene növelnie a megújítható energiaforrások részesedését a jövő évtized végére. Uniós szinten a 20 százalékos átlagvállalás a bizottság szerint 10-től (Málta) 49 százalékig (Svédország) terjedő tagállami szórással teljesíthető. A kompromisszumosnak tűnő – a csúcson még véglegesítendő – megállapodás nem változtat ezeken a számokon, viszont kiemeli azt, hogy a teljesítésükhöz vezető utat, beleértve a nemzeti támogatási rendszert is, a tagállamok maguk határozhatják meg.

A tagállamok a tárgyalások során olyan – minden érintettnek kedvező – lehetőségeket dolgoztak ki, mint az úgynevezett statisztikai transzfer, amely lehetőséget ad arra, hogy meghatározott körülmények között az egyik országban az önvállaláshoz képest elért zöld energiatöbbletet más tagállam számolhassa el.

A nagy szennyező ágazatok cégeire vonatkozó kvótarendszert (ez csak most több mint 10 ezer vállalatot érint) az új irányelv újraszabályozza és a szén-dioxidon kívül más gázokra is kiterjeszti. A megreformált rendszer az uniós emissziónak több mint 40 százalékát fedi majd le. A kevésbé szennyezőnek minősítette ágazatokban (építőipar, közlekedés, mezőgazdaság, hulladékgazdálkodás) nem határoznak meg kvótát, és több tagállam (köztük az új tagországok) még kibocsátásnövelésre is lehetőséget kap.