Hagyományok fogságában

Amióta az államosító kommunista rendszer elsöpörte a régi Hargitát, az Elekest vagy a Súrlott Grádicsot, az azt követő vadkapitalizmus pedig a főtér sokadik bankjává minősítette át a város vendéglátóiparának több évtizedes jelképét, a Maros éttermet, majd bezárásra ítélte a somostetői kerthelyiséget, Vásárhelyen szép lassan a Laci Csárda lett a hagyományos magyar konyha zászlóvivője. „Ha regáti vendégeim vannak, mindig ide hozom őket, hogy kóstoljanak bele a helyi jellegzetességekbe. Mondanom sem kell, mennyire el vannak ragadtatva attól, amit látnak, hallanak, és főleg esznek” – meséli egy román nemzetiségű pszichológusnő. A cigánytéglából készült falak, a szúette oszlopok és gerendák, a rajtuk lógó korondi edények, vagy a búbos kályha épp olyan fontos eleme a csárdának, mint az esténként zenélő cigánybanda vagy a fatányéros ételkülönlegességek.

Cigányzene, nem manele
Gyárfás József, a Maros Művészegyüttes zenésze és cigánybandája már öt éve, nap mint nap, hét órától fél tizenkettőig húzzák a nótát. „Már csak ezért is megéri ide jönni, mert nem gépzene bömböl, hanem a kedvenc nótáinkat hallgathatjuk, ha meg olyan a társaságunk meg a kedvünk, mi is Gyárfásékkal együtt énekelünk” – mondja a középkorú Szász András, aki visszatérő vendégnek számít. „Amíg a ţurait húzzák, eszünk. Amikor áttérnek a mi zenénkre, gyakran nótázunk mi is. Alig tíz lejért pedig a füledbe játsszák azt, amit kérsz” – teszi hozzá elégedetten. Szavait Duka Miklós, a Malom utcai Tempo vendéglő és a vele egybenőtt Laci Csárda vezetője is megerősíti. Mint mondja, Gyárfás Józsi és zenekara éppen olyan jól játssza a magyar, mint a román zenét, de ha kell, a német vagy francia vendégeknek is képes egy-két dallal kedveskedni.

„Készíthetsz bármilyen egzotikumot”
„Egy biztos: készíthetsz bármilyen egzotikumot, a vendégek kilencven százaléka akkor is a hagyományos ételeket részesíti előnyben” – illusztrálja a vendégek szokásait Duka Miklós, a Tempo vendéglő és a Laci Csárda vezetője. Megfejtetlen rejtély a gasztronómiai hagyományőrzés a több mint húszéves régiséggel rendelkező főpincér számára is, aki nem érti: a vendégek nagytöbbsége miért nem próbálkozik a nemzetközi konyha ínyencségeivel.

Zsíros kenyér – télen-nyáron
A vendég egyébként itt nagy úr: esténként hagymával leszórt zsíros kenyérrel és egy kupica pálinkával fogadják. „Aki először lépi át a küszöbünket, azt nagyon meglepi, hogy Romániában létezik ilyen. Különben a vendégek kérésére foglaltuk az étrendbe a füstölt oldalast is, mely ma az oly sok mindennel megrakott betyárok tálja és a csülök Laci-módra elnevezésű ételek mellett az egyik leggyakrabban rendelt eledel” – büszkélkedik a főnök. Az előbbit hatalmas fatányéron szolgálják, melyet füstölt oldalassal, cigánypecsenyével, sült szalonnával, csülökkel, párolt káposztával, illetve hasábburgonyával raknak meg. Ehhez még hozzáadódik a vegyes saláta. Ára 70 lej, de fenséges adag négy személy jóllaktatására. Idénytől függetlenül a rangsor élén található a töltött káposzta, a báránysült meg a különböző gulyások. Különben a két vendéglő, melyben a főzést ugyanaz a séf irányítja, abban különbözik, hogy a Tempo étrendjébe – a panzióban megszálló idegenek kedvéért – becsempészték a nemzetközi konyhát is, míg a Laci Csárda elsősorban az erdélyi hagyományos eledeleket kínálja.