Gazdaságos átruccanás

Mint kiderült nem kizárólag anyagi okok vezérlik a romániai vásárlókat a határ túloldalára. Míg néhányan kiszámolják mi az olcsóbb, és abból nagyobb tételt vesznek, mások nosztalgiáznak a Sport szelet és a Dunakavics vásárlásakor.

Bugyiból szappan

„A rendszerváltás előtt nem lehetett minden sarkon forintot váltani, nehezebb volt, mint most. Meg kellett dolgozni a valutáért – emlékszik vissza egy börvelyi nyugdíjas néni. – Ruhaneműt, házi pálinkát csempésztünk át a határon. A leginkább a frottírzoknit, alsóneműket lehetett eladni, azt keresték a magyarok, mert a mienk sokkal jobb minőségű volt. Az árut aztán a közeli falvakban, piacokon eladtuk, és az így keresett pénzből vettünk ezt-azt. Nagyrészt édességet, szappant, márkás cigarettát, ami itt hiánycikk volt. Ezekkel annak idején szinte mindent el lehetett intézni a hivatalokban.”

Az idős hölgy szerint nagy gondot okozott a vámosok „éberségét” kijátszani. Többen is mesélték a faluban, hogy az asszonyok minden lehetőséget kihasználtak, hogy becsapják a vámőröket. „A határ mentén közlekedő vasúti szerelvény kocsijainak minden zuga tele volt csempészáruval – emlékszik vissza a börvelyi Fodor Gyula, aki annak idején édesanyjával és nagymamájával utazott a határon túlra. – A hamuzókat, az ülések alját telepakolták zacskókkal és dobozokkal. Még a ruháik alá is bedugdosták a csomagokat, aztán minden lépésüknél kiperegtek a kávészemek. Odafelé pedig volt, aki felvett tíz-tizenöt alsóneműt is a pulóvere alá, hogy átcsempészhesse a határon. Forró nyáron különösen nagy áldozatot kívánt ez az életforma”.

Vásárolnak, de fizetni nem mindenki tud

Manapság már nem ennyire szórakoztató a vásárlóturizmus. „A legtöbben élelmiszereket, ruhaneműt, édességet vásárolnak tőlünk. Gondolom, jobban megéri innen vinni, olcsóbb is meg már nem jelent gondot a vámvizsgálat sem” – számolt be az egyik vállaji kisbolt elárusítója. A mátészalkai nagyáruház parkolóját is megtöltik hétvégenként a romániai rendszámú személygépkocsik. Sokan vásárolnak itt Szatmár, Máramaros, Szilágy, de még Beszterce-Naszód megyéből is. „Mivel éjjel-nappal nyitva tartunk, ki tudjuk elégíteni a vásárlókat. Jelentősen megnőtt a vevőszámunk, mióta Románia is belépett az Unióba, mert vámmentesen vihetik az árukat az ottaniak is – részletezte a Krónika kérdésére az egyik szalkai pénztáros hölgy. – Sokan jönnek, akik nem ismerik pontosan a pénznemek közötti árfolyamkülönbséget, és ebből már több problémánk is volt. Beraknak a kosarukba 50 ezer forintnyi árut, kártyával fizetnének, de vagy nincs elég fedezetük, vagy nem nemzetközi bankkal van szerződésük, és a mi rendszerünk nem ismeri fel.”

A hölgy szerint nem jár rosszabbul, aki kártyával fizet, mert a legtöbb európai bank egy közös konzorciumba tömörült, és még kezelési költséget sem számítanak fel a nemzetközi vásárlási tranzakcióknál. Ehhez viszont ilyen bankkal kell szerződni, és figyelni kell az egyenleget is. „Nyelvi problémáim nincsenek, mert én is Szatmár megyében születtem, és húsz éve élek Magyarországon. Megértem a román anyanyelvű vásárlókat is, de minimális szinten ők is ismerik a magyar nyelvet, hiszen a határ mentén élnek, naponta hallják” – tette hozzá a kasszakezelő. Elmondása szerint sokan euróval szeretnének fizetni, ami azt jelenti, nincsenek tisztában az uniós tagországok pénznemeivel.

„Útiköltséggel együtt ugyanannyi…”

Az országhatár mentén a nagyobb vállalkozások románul is reklámozzák szolgáltatásaik. Van például autómosó, szerviz, áruház, ahol a magyar mellett mindenütt ott vannak a román betűk is. A bevásárlóközpontok polcain csupa olyan termék van, amin román, ukrán, szerb és horvát leírás is olvasható. A vásárlók pénzügyi kérdésekben még tájékozatlanok, néhányan zsebszámológéppel mérlegelnek, mások pedig magyarországi ismerősökkel, rokonokkal mennek bevásárló körútra.

„Mi tejporért és babatápért járunk át, mert a feleségem itt szült, a kicsi az ittenit szokta meg. Egyébként, ha kiszámoljuk az benzint, az időt, majdnem ugyanannyiba kerül minden, mint otthon. – véli Kuki Zsolt szatmárnémeti vásárló. – Nagyon kevés dolog van, amit nálunk nem kapni, mondjuk az újságok, könyvek, amik olcsóbbak talán, meg a specifikusan magyar termékek. Általában havonta, kéthavonta jövünk, és akkor megvásároljuk a szükséges adagot. Szerintem a termékek minősége miatt érdemesebb talán átjönni, meg itt nagyobb a választék, mint otthon.”

A magyarországiak is előszeretettel járnak a határ menti romániai városokba. A legtöbben szolgáltatásokat vesznek igénybe, de szívesen vásárolnak is. Az éttermek és szállodák közkedveltek számukra, az üzletekben inkább a kimondottan román termékeket keresik. „Olyasmit vesznek, ami náluk nincs. A halvát kedvelik sokan, de ott nem kapni, nagyon szeretik a rahátot is, és keresik az itteni italokat, meg a zakuszkát” – számolt be a Krónikának Oláh Ilona nagykárolyi elárusítónő.