A világgazdaság kibocsátásának 85 százalékát adó húsz ország szakpolitikusai és jegybankárai a Londonba összehívott áprilisi G20-csúcstalálkozót készítették elõ szombati angliai ülésükön. Az értekezlet közös közleménye „sürgõs szükségszerûségnek nevezi” az IMF által folyósítható pénztartalék „nagyon jelentõs” felduzzasztását, de nem nevezi meg ennek lehetséges mértékét.

Alistair Darling, a G20 soros elnöki tisztségét ellátó Nagy-Britannia pénzügyminisztere a találkozó utáni sajtóértekezletén azonban kijelentette: ennek számszerû meghatározása nem is volt célja a szombati elõkészítõ ülésnek, ezzel majd a csoport állam- és kormányfõinek április 2-i londoni csúcstalálkozóján foglalkoznak.

A tőkepótlás mikéntjei

A tőkepótlás mértékérõl több elképzelés van forgalomban a G20-csoporton belül. Tim Geithner amerikai pénzügyminiszter azzal a javaslattal érkezett a horshami értekezletre, hogy háromszorozzák meg, vagyis emeljék 750 milliárd dollárra a valutaalap folyósítható készleteit. Az EU 500 milliárd dolláros IMF-keretet támogat, amelyhez – Japánhoz hasonlóan – 100 milliárd dolláros kölcsönnel lenne hajlandó hozzájárulni.

A súlyos recesszióba süllyedt fejlett ipari térség ugyanakkor jelentõs hozzájárulást várna a nagy tartalékokkal bíró feltörekvõ országoktól, elsõsorban is a négy legnagyobbtól, az angol rövidítéssel BRIC-csoportnak nevezett Brazíliától, Oroszországtól, Indiától és a világ legnagyobb, kétezermilliárd dolláros devizatartalékával bíró Kínától. A négy ország szakminiszterei a horshami értekezleten azonban külön megbeszélést tartottak, amely után közölték: a Négyek, mielõtt megnyitnák pénztárcáikat, elõször az IMF-en belüli szavazati jogok átrendezését, vagyis a nagy feltörekvõ gazdaságok befolyásának növelését szeretnék látni.

Több pénz kellene

Egyes szakértõi vélemények szerint a szóban forgó 500, illetve 750 milliárd dolláros IMF-keretnél egyébként is több kellene. Simon Johnson, az IMF volt fõközgazdásza a Financial Timesnak nemrég azt mondta: a valutaalap akkor lehetne komoly globális szereplõ, ha lenne például kétezermilliárd dollárja. Johnson nyilatkozata szerint elég egy vagy két igazán nagy, segítségre szoruló ország ahhoz, hogy az IMF jelenleg meglévõ pénze elfogyjon.

A szombati angliai értekezlet közös közleményének egyik legfeltûnõbb mellékmondata ugyanakkor egyértelmû utalásnak tûnik arra, hogy a G20-országok felügyeleti és ellenõrzõ szerepet is szánnának a valutaalapnak. A kommüniké szerint az országcsoport szükségesnek tartja, hogy az IMF minõsítse az eddig megtett és az ezután szükségessé váló gazdaságélénkítõ lépéseket.

Alistair Darling brit pénzügyminiszter szombati sajtóértekezletén utalást tett arra is, hogy a valutaalapot válságmegelõzõ szereppel is felruháznák. Kijelentette: nagyon fontos, hogy az IMF sokkal hamarabb be tudjon avatkozni, egyes országok ugyanis ma jellemzõen csak akkor fordulnak a szervezethez, amikor helyzetük már meglehetõsen nehézzé vált. Ennek a gyakorlatnak a megváltoztatásához elengedhetetlen a „megbélyegzettség” érzetének felszámolása – tette hozzá.

Washington–EU-vita

A Húszak nyilatkozatában nem történik határozott említés, hogy pontosan milyen további gazdaságélénkítõ lépéseket terveznek, de a közös kommüniké „életfontosságúnak” nevezi az expanzív költségvetési lépéseket a növekedés és a munkahelyteremtés szempontjából, és utal az eddig megtett „döntõ fontosságú, összehangolt és átfogó” intézkedésekre.

A további költségvetési lépésekrõl állítólag vita van Washington és az EU között. A maastrichti stabilitási elõírások által kötött euróövezeti tagállamok nem kívánják ugyanis olyan mértékűre felduzzasztani államháztartási hiányaikat, mint például a további jelentõs központi serkentõ programokat szorgalmazó Egyesült Államok.

Nagy londoni elemzõházak súlyos deficiteket jósolnak az amerikai költségvetésben. A Standard & Poor’s hitelminõsítõ minap Londonban kiadott elemzésében 2009-re 10 százalékos, 2010-re 11 százalékos GDP-arányos amerikai államháztartási hiányt valószínûsített az általa kidolgozott alapeseti forgatókönyv esetén; a stresszhelyzeti változatban 11, illetve 12 százalékos amerikai deficit szerepel erre a két évre.