Európai Egyesült Államok vagy szétesés?

Trichet konföderációt vizionál

Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke például azonnali cselekvésre szólította fel az euróövezeti országokat tegnap egy párizsi konferencián az adósságszolgálati válság rendezése érdekében, mondván, hogy ha az egyes országoknak nem sikerül dűlőre jutniuk a kérdésben, akkor meg kell teremteni a központi döntéshozatal lehetőségét. „Az európaiak egy napon konföderációban élhetnek majd” – jelentette ki. Trichet ugyanakkor leszögezte, az euróövezeti országoknak a lehető leghamarabb életbe kell léptetniük a júliusi 21-ei csúcstalálkozón hozott döntéseket. Szerinte ugyanakkor az euróvöezetnek „nagy árat kellett fizetnie” a stabilitási és növekedési paktum 2005-ös fellazításáért. „A globális pénzügyi válság felfedte a 17 tagú euróövezet szigorúbb gazdasági irányítás alá vonásának szükségességét korai figyelmeztető és a pénzügyi szabályok ellen vétő országok ellen automatikus szankciókat alkalmazó eszközök bevezetésével” – fejtette ki az EKB elnöke.

Barroso: nincs gond
Ezzel szemben tegnap az éppen Ausztráliában tartózkodó José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke úgy vélekedett, az euró és az európai gazdaság ellenálló, így a gyengülő konjunktúramutatók ellenére nem gondolja, hogy lesz újabb recesszió. „Tisztázni szeretném: az Európai Unió és az euró erős, és ellenálló” – idézte a Portfólió Barrosót, aki valószínűleg azokat a félelmeket kívánta enyhíteni, amelyek szerint az adósságválság továbbterjedhet Olaszországra és Spanyolországra. A befektetők persze nemcsak Olaszország és Spanyolország sorsa miatt aggódnak, hanem amiatt is, hogy mi lesz akkor, ha Görögországnak nem sikerül teljesíteni a deficitcélt – márpedig ennek – mint arról beszámoltunk – a görög pénzügyminiszter, Evangélosz Venzielosz szerint jó esélye van. Barroso Görögország kapcsán csak annyit mondott, hogy egyelőre korai lenne nyilatkozni arról, hogy Görögországnak sikerül-e tartania magát az eredeti költségvetési tervekhez. Az EU, az IMF és az EKB vizsgálóbizottsága egyébként pénteken hagyta el Athént, és előreláthatólag szeptember közepén térnek majd vissza – akkor amikor a kormány elkészül a 2012-es költségvetési tervekkel.

Merkel szerint nem zárják ki a görögöket

Angela Merkel német kancellár eközben tegnap határozottan elvetette Görögország euróövezeti kizárásának lehetőségét, és kifejezte meggyőződését az EFSF pénzügyi mentőcsomag hatáskörének sikeres bővítésében. „Meggyőződésem, hogy a kizárással dominóhatást váltanánk ki, ami kifejezetten káros lenne pénzügyi rendszerünkre nézve” – mondta Merkel, hozzátéve, hogy Görögországnak feltétlenül be kell tartani a pénzügyi támogatás fejében tett ígéreteit.

Éles brit bírálat

A II. világháború utáni időszak „legfelelőtlenebb politikai kezdeményezései” közé tartozott az európai valutaunió létrehozásról szóló döntés – bírálta élesen az euróövezet létrehozását tegnap megjelent cikkében Lord Nigel Lawson, a brit Konzervatív Párt egyik legnagyobb tekintélyű veteránja, aki szerint fel kell hagyni a valutaunióhoz szükséges föderatív európai állam ideájával. Lord Lawson – aki Margaret Thatcher kormányában 1983-tól 1989-ig a pénzügyminiszteri tisztséget töltötte be – a The Timesnak írt elemzésében úgy vélekedett, hogy az euróövezet megalkotása „alapvetően politikai, és nem gazdasági jellegű” program volt. Lawson szerint ugyanis Franciaország annak idején „rettegett” az éppen újraegyesült Németország hatalmától, és attól is, hogy már nem tudja egyedül ellátni Európában betöltött vezető szerepét, amelyről úgy gondolta, hogy „sorsszerűen” őt illeti.

Ebben a helyzetben Franciaország olyan különleges francia–német viszonyra törekedett, amellyel biztosítható a német jegybank megszűnése független intézményként – írta a tory politikus. Lawson szerint azonban kezdettől fogva világos volt, hogy az euróövezeti kezdeményezésnek „sírás lesz a vége”, ha a valutaunióhoz nem társul teljes politikai unió. A lord szerint az euróövezet megalkotói között voltak, akik pontosan tudták, hogy a valutaunió olyan válsághoz vezet majd, amelyen csak teljes politikai és költségvetési unió kialakításával lehet felülkerekedni, és „ez is volt a céljuk ezzel az egésszel”. A konzervatív politikus szerint azonban „eljött az idő annak kimondására, hogy ebből elég”, és „határozottan fel kell hagyni” azzal az elképzeléssel, hogy az integrációs folyamat egyetlen elfogadható végállomása az Európai Egyesült Államok.

„Nem elégséges azonban ennek puszta deklarálása; olyan alkotmányra van szükség, amely kijelöli az EU-t alkotó nemzetállamok rögzített és megváltoztathatatlan felelősségi és hatásköreit, vagyis épp az ellenkezőjét tartalmazza, mint az alkotmányellenes Lisszaboni szerződés” – olvasható Nigel Lawson írásában.

Az euróövezetnek a brit baloldalon sem jósol mindenki hosszú jövőt. Jack Straw, a Munkáspárt egyik legtekintélyesebb politikusa néhány hete, a görög adósságválságról tartott parlamenti vitanapon kijelentette: az euróövezetre „lassú haldoklás” vár, és a 17 tagú valutaunó „jelenlegi formájában” nem lesz képes fennmaradni. „És mivel az euró mostani formájában össze fog omlani, nem lenne-e jobb, ha a lassú haldoklás helyett ez minél gyorsabban megtörténne?” – fogalmazott akkor Straw.