Egy tenger, két különböző világ

Talán ami a legvisszataszítóbb a román tengerparton, az mindenképpen a lépten-nyomon kupacokban heverő szemét. A valamikori virágágyások helyét, ha nem a zöldövezetbe parkoló autók vagy az alkalmilag odabigygyesztett, ízléstelen bódék vették át, akkor a különböző hulladékok töltik meg. A valamikor nagyon finom homokos parton a nyaralóknak cigarettacsikkek, kagylók és üvegszilánkok között kell szlalomozniuk, vigyázva, hogy el ne vágják a lábukat. Ha a fürdeni vagy napozni igyekvő vendég mégis sikeresen vette az éles akadályokat, még mindig fennáll annak veszélye, hogy valamiféle szemétbe lépjen. Neptunon például mindhiába állnak egymás mellett a parton a piros, sárga és kék szelektív kukák, körülöttük tornyosul a hulladék. Ami pedig még ennél is szomorúbb, a tenger vizében is különféle hulladékok úsznak szembe a turistákkal.
A szállodaszemélyzet azt mondja, az önkormányzatnak lenne kötelessége a partot karbantartani. A helyi hatóságok viszont az üdültetőkre hárítják a felelősséget. A felek azonban abban egyetértenek, hogy ha a turisták civilizáltabbak lennének, nem kellene bokáig szemétben járni a parton.
Fekete-tengeri nyaralásunk során több üdülőt látogattunk meg, és a valamivel civilizáltabb Mamaián kívül mindegyik rendkívül szemetesnek bizonyult. A minimális higiéniai feltételek betartása a közétkeztetési és közegészségügyi szervek számára sem tűnt túl fontos feladatnak. Az egyik háromcsillagos saturni étteremben, a Horában minden egyes étkezést a tányérok és evőeszközök megtörlésével kellett kezdenünk. Egy másik vendéglőben, a Prahovában napokig székekkel volt eltorlaszolva az illemhely felé vezető út. Amikor a desszertként tálalt krémes süteményhez kiskanalat is kértünk, a pincér legyintve közölte, töröljük meg a még főzelékes nagyvillánkat, hisz a sütit azzal is meg lehet enni. „Hallják, ma este jöjjenek korábban, mert meccs van a tévében, és nézni akarom” – hangzott az utasításszerű kérés egyik délben a felszolgáló szájából.
A szolgáltatásokat illetően, például drót nélküli internet-hozzáférhetőségért több tíz kilométert kell utazni egyik településről a másikra. „Hogy micsoda?” – kérdez vissza egy fiatal recepciós lány. „Itt volt velünk szemben, de bezárt és elköltözött” – világosít fel egy mangáliai gyorsétkezde pincére.
A saturni háromcsillagos Balada Szállónak a kezelőközpontjában egy hét alatt csupán egyszer cserélik a már megszürkült lepedőt azokon az asztalokon, amelyekre egyik beteget a másik után fektetik. De a helyzet visszásságával ők is tisztában vannak. Amikor a saturni kezelőközpontban egy mamaiai cím felől érdeklődünk, az egyik ápoló kijelenti: nincs napirenden a dolgokkal, mivel ő már évek óta csakis a bolgár szomszédokhoz jár. „Mit keressek én a román tengerparton? – kérdez vissza, nagyot nézve. – Bulgáriába kell menni, ott minden sokkal szebb és sokkal olcsóbb.” Ezt vallja Anastase Panait, a Neptun utazási iroda munkatársa is, miközben az egyik szálloda halljában 60 lejért érdeklődőket próbál toborozni egynapos bulgáriai kirándulásra. „Nem tudom elmagyarázni, hogy milyen. Azt látni kell” – győzködi az egyik nyugdíjas házaspárt, akik konokul a román tengerpartra esküsznek. „Csak annyit mondok: ötven évvel járnak előttünk” – teszi hozzá.

Ugyanaz a part, és mégis más
Ha meg akarjuk tapasztalni a különbséget, jobb ha saját szemünkkel győződünk meg arról, hogy mit csinálnak jobban a bolgárok, mint a hazaiak. Átkeltünk hát Albenára, az egyik felkapott bolgár tengerparti üdülőre. Rendkívül elegáns és tiszta, de korántsem a legszebb vagy a legdrágább. Közelsége miatt – mintegy 80 kilométerre, délre fekszik az országhatártól – egyre több romániai vendég, illetve utazási iroda fedezi fel magának. Ötkilométeres partszakaszával, 42 szállodájával, 19 strandjával, korszerű kezelőközpontjáva minden egyes látogatókategóriát képes kielégíteni. „Szeretnek ide járni a románok, főleg hétvégeken” – bólogat kérdésünkre a négycsillagos Hotel Dobrudzsa recepciós hölgye, majd mosolyogva hozzáteszi: – Szerencsére hozzánk a civilizáltabbak jönnek”. A dúsan fásított üdülő sétálóutcáin valóban lépten-nyomon hallani román beszédet. Imitt-amott román nyelvű feliratok, sőt zászlók is megjelentek, bár a vendéglőtulajdonosok nem kimondottan örülnek a szomszédból érkezett, mint mondják, gyakran botrányt keltő turistáknak. Az újságárusok külön standokat alakítottak ki a bukaresti lapok, folyóiratok számára. Itt nemcsak a román, hanem a német és angol nyelvű sajtótermékek is beszerezhetők. A Nyugat-Európából érkező vendégek száma ezt meg is követeli. A partra vezető kisutcán vendéglő vendéglőt ér. Szinte mindenünnen élő zene szűrődik ki, melynek hangereje nem haladja meg a jóérzés határát. A gondtalanul sétáló turistát étterem előtt álló, különböző nyelveken kedveskedő pincérek próbálják beterelni. Albenában mindenki nyugodt és mosolyog.
A frissen gereblyélt partra érve csendet, rendet és tisztaságot találunk. Dominique Franciaországból érkezett. Mint mondja, sok helyen megfordult, de nem hitte volna, hogy enynyire kellemes lehet a bolgár tengerpart. Elégedettnek mutatkozik az Oroszországból jött Oleg is, aki családjával immár második éve nyaral a bolgár parton. Jövőre pedig még több látogatót próbálnak Albenára csalogatni. Az üdülőt felügyelő cég vezetősége úgy döntött, hogy a reklám kedvéért 20 százalékos árleszállítást alkalmaz mindazon vendégek számára, akik 2009 márciusáig befizetik a nyaralás összegét. A legdrágábbnak számító Ralitza és Vita parkszállodák ultra all inclusive ajánlata sem haladja meg a fejenkénti napi 54 eurónak megfelelő 106 lévát.

A román tengerpart: egy süllyedő hajó
Nicu Rădulescu, a Romániai Gyógyfürdő Turisztikai Vállalkozók Szervezetének (OPTBR) elnöke is csak szép szavakkal illette déli szomszédainkat. Ezzel szemben rendkívül lesújtóan nyilatkozott a román tengerpartról. A turisztikai szakember belátta, hogy míg a bolgárok évről évre olcsóbban, többet és jobbat nyújtanak, addig a hazai üdülőtelepeken minden egyre drágább, koszosabb és silányabb. „A képlet egyszerű: a bolgárok kevesebb pénzért többet és jobbat nyújtanak. A román tengerpartot illetően az idén rengeteg panasz érkezett szervezetünkhöz, sokkal több, mint a korábbi években – méltatlankodott Rădulescu. – Az emberek becsapva érzik magukat, mivel koszos part, algákkal tele víz, gyenge ellátás és silány szolgáltatások fogadják”. A vállalkozókat tömörítő szervezet elnöke szerint Mamaia az egyetlen üdülő, ahol némi előrelépés tapasztalható. Szerinte ez Konstanca közelségének és fennhatóságának tudható be. Ezzel szemben, Rădulescu meglátásában, a Mangalia közelében fekvő üdülőtelepek megrekedtek a hetvenes évek színvonalán. Kérdésünkre, hogy miben látja a visszaesés legfőbb okát, az OPTBR vezetője több problémára is kitért. Ilyen a régóta várt, de mindmáig késő befektetések elmaradása, a szakképzett személyzet hiánya, illetve az ebből adódó igénytelenség és tudatlanság. Ugyanakkor jogi szempontból is sok minden a mai napig tisztázatlan. Rădulescu szerint több üdülőben még mindig nem tudni pontosan, kinek a feladata a partszakasz tisztítása, karbantartása. Ugyanakkor az sem tisztázott, kinek kell begyűjtenie a kóbor kutyákat. Kaotikusan építkeznek, hiányzik a szakszerű városrendezési terv. A kezelésre érkezők számára meglepő, hogy Franciaországtól, Olaszországtól vagy Németországtól eltérően, a romániai fizikoterapeuták még mindig nem használják a tenger vizét. Az árak az OPTBR elnöke szerint is „pofátlanul magasak”, legalább is a szolgáltatáshoz viszonyítva. Ennek oka a túl sok láncszem, mely öszszeköti a szolgáltatót a turistával. „Ez a sok-sok bosszantó apróság összegyűl, és egyensúlyát vesztett, mondhatni süllyedő hajóvá teszi a román tengerpartot” – véli Rădulescu, aki szerint a legnagyobb gondot mindenekfölött egy átfogó regionális fejlesztési stratégia hiánya okozza. „Romániában négyévente gondolunk ki valamit, amit aztán vagy megvalósítunk, vagy nem. Majd jönnek a választások, és az új vezetés gőgből vagy butaságból már nem hajlandó folytatni semmit sem abból, amit az előző kormányzat elkezdett. Újból nekirugaszkodik valaminek, az eredmény meg látható: szinte húsz éve egy helyben topogunk. Nem értem, miért nem tanulunk a bolgároktól vagy akár a magyaroktól, akik már ezelőtt harminc évvel fellendítették a Balatont. Ott volt egy jól érzékelhető stratégia és egy teljes körű összefogás. Magyarországon a nagymama együtt tanulta a német nyelvet az unokájával, mert tudta, hogy csak így lesz sikere a német turistáknál” – fejtette ki a Krónikának a Romániai Gyógyfürdő-turisztikai Vállalkozók Szervezetének elnöke.

Csillaggal nem minősíthető turisták
A rengeteg szemetet, zajt, civilizálatlan viselkedést, zöldövezetben való parkolást, a vendégek által táplált kóbor kutyákat látva-hallva, óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon csak a szolgáltatók okolhatók a hiányosságokért. Nicu Rădulescu szerint semmiként. „A román embernek nincs turisztikai kultúrája. Most nem csupán arra gondolok, hogy ha törik, ha szakad, csakis júliusban vagy augusztusban akar üdülni, amikor amúgy is emberölés van a tengeren. Viszont egyre zajosabb, agresszívebb és követelőzőbb, mintha nem ismerné a civilizált viselkedés normáit. A mulatóhelyekről bömböl a zene, ha az utcán nem vigyázol, elüt a quadnak nevezett négykerekű monstrum, a tengerben nekedhajt egy jet-ski. Ennek a rétegnek hiába is építünk ötcsillagos szállodákat, ha a viselkedése még egy csillaggal sem minősíthető!” – állítja a volt idegenforgalmi államtitkár.
A román turisták nemcsak a hazai tengerparton viselkednek civilizálatlanul. A napokban zárult idényben civilizációs szintjüket sikeresen „exportálták” Bulgáriába is. Mind a szomszédos ország lapjai, mind a bukaresti újságok számos olyan esetről számoltak be, melyek megbotránkoztatták a bolgár tengerpartra érkező helyieket és nyugat-európaiakat. A vendéglátók az idén kétszer szusszantak fel megkönnyebbülten: az ortodox húsvét, valamint a május elsejei sátoros ünnepek után. E két alkalommal ugyanis román turisták ezrei lepték el az akkor még aránylag pusztának számító bolgár tengerpartot. Szonja Sztojcseva, az albenai szolgáltatókat tömörítő turisztikai szervezet aligazgatója adatai szerint csupán húsvétkor több mint ötezer romániai vendég érkezett az üdülőtelepre. Az albenai rendőrség jelentése alapján a számos üres parkolóhely ellenére azokban a napokban nagyon sok romániai gépkocsi-tulajdonos tette tönkre a zöldövezetet és a virágágyásokat. Szinte minden kerthelyiségből a vendégek által hozott és a tulajdonosokra erőszakolt manelés CD-k bömböltek. A legtöbb panasz viszont a vendéglőfőnököktől származott, akik elsírták, hogy a svédasztalos étkezések alkalmával a románok nemcsak a hasukat, hanem a zsebüket és a táskájukat is megpakolták – étellel, itallal, és ha lehetett, tányérokkal meg evőeszközökkel.

Egyre kevesebb külföldi
A romániai turisztikai ügynökségek képviselői megítélésében az elkövetkezendő években Bulgárián kívül más tengerparti országok is hódíthatnak el romániai vendégeket. „Előrejelzéseink szerint egyre többen fogják választani a Fekete-tenger oroszországi és ukrajnai üdülőtelepeit. Ugyanakkor Montenegró és Albánia is a hazai turisták kedvenc helyévé kezd válni” – állapította meg Traian Bădulescu, a Turisztikai Ügynökségek Országos Egyesületének (ANAT) szóvivője. A szervezet elnöke, Dragoş Anastasiu belátta, hogy 2008-ban sokkal kevesebb külföldi – százezernél is kevesebb – kereste fel a román tengerpartot, mint az előző években. Szerinte ez annak tudható be, hogy a skandináv meg német turisták elégedetlenek az itteni szolgáltatásokkal. Ezért Németország egyik legnagyobb idegenforgalmi ügynöksége, a TUI kivonult a román piacról.