„Nélkülözhetetlen a gazdák összefogása” – Beszélgetés Torda Mártával, a budapesti Agrárminisztérium volt főosztályvezetőjével

Láttuk, hogy ennek a jelentős rétegnek nagy szüksége van segítségre, erősíteni kell a szülőföldön való maradásukban és boldogulásukban. A minisztérium vezetősége felismerte, hogy a határon túli gazdatársadalomhoz fűződő feladatok intézéséhez önálló főosztályra van szükség, amelynek én lettem a vezetője.

– Tíz év alatt nagyon sok határon túli gazdával és gazdaszervezet vezetőjével találkozott. Mire emlékszik legszívesebben?

– Még 2012-ben elkezdtük feltérképezni a gazdákat összefogó, érdekvédelmet/érdekképviseletet is ellátó gazdaszervezeteket és területenként meghívtuk őket a tárcához egy ismerkedő megbeszélésre. Év végére már szinte minden területről volt egy-egy gazdaszervezet, melynek képviselőivel megismerkedtünk, és akikre a jövőbeni munkakapcsolatot építhettük. Ezek a találkozások sok tapasztalattal jártak. Azt is láttuk, hogy Kárpát-medence-szinten nem ismerik egymást a gazdák, ezért 2012. december 5-ére – nem véletlenül választottuk a dátumot – addigi kapcsolatainkat meghívtuk egy közös fórumra. Célunk az volt, hogy ismerjék meg egymást, bárhol is élnek a Kárpát-medencében. Az első gazdafórumnak elsöprő sikere lett, sok-sok boldog, mosolygó arcot és könnyekkel teli szemet láttam. Mindannyiunknak életre szóló élményt adott, elszakíthatatlan barátságok alakultak.

Élelmiszert előállítani, illetve ebben a folyamatban részt venni olyan lehetőség, melyre mindig szükség lesz. Enélkül nincs élet!

– Mennyire tartja hatékonynak a magyar kormány finanszírozásában működő Kárpát-medencei falugazdász-hálózatot? A hálózat szakembereinek mennyire van meghatározó szerepe a helyi gazdatársadalomban?

– Kezdetektől azt láttam, nagyon fontos segíteni a gazdákat, hogy információkhoz jussanak, ezért hoztuk létre a falugazdász-hálózatot. A hálózat révén olyan információkat akarunk átadni, amelyekhez nem vagy csak nagy nehézségek árán jutnak hozzá. Főleg az idősebb gazdanemzedék nem rendelkezik megfelelő informatikai ismeretekkel, esetleg nem beszéli a többségi nemzet nyelvét, így nem jutnak el hozzájuk azok az ismeretek, melyek lehetőséget jelentenek gazdálkodásukban. Elsősorban szakmai tanácsokról, pályázati, agrártámogatási információkról van szó. Azt látom, hogy a falugazdász-hálózaton keresztül a szakmai tanácsadás betölti azt a szerepet, amelyre létrehozásakor gondoltunk.

A gazda a falugazdásszal beszélheti meg, hogy milyen vetőmagot vásároljon, illetve hol lehet azt megfelelő áron beszerezni. Tőle kaphat szakszerű tanácsot növénytermesztési és állattenyésztési kérdésekben, képzéseken vehet részt, tehát a szülőföldön való megmaradásban játszik fontos szerepet a hálózat.

– Gazdacsaládba született és később ön is gazdálkodott, így tapasztalatból ismeri a magyar gazdaember mindennapjait. Hogyan emlékszik erre az időszakra?

– A mezőgazdaság az életem része. Szüleim gazdálkodó emberek voltak, tehát már kisgyermekként is részt vettem az állatok etetésében, gondozásában, a kapálásban, szénagyűjtésben és más munkákban. A gazdálkodás rendkívüli nehéz időszakában is megtapasztaltam, hogy az embernek szabadságot és a Jóisten végtelen szeretetének megélését adja. Édesapám nagyon sok tudást, tapasztalatot és a föld szeretetét adta át nekem. Később, felnőttkoromban is volt egy idő, amikor a férjemmel gazdálkodtunk. Ebből az időszakból maradt meg bennem, hogy mennyire fontos a gazdálkodó ember életében a falugazdász szerepe. Férjemmel mindketten diplomás emberek vagyunk, de a terület­alapú támogatási kérelmet a falugazdász segítsége nélkül nem tudtuk volna beadni. Nem beszélve a különböző támogatási lehetőségekről, amelyekhez szintén tőlük kaptunk információt.

– Három gyerek édesanyja. Hogyan sikerült összeegyeztetnie szakmai karrierjét a családdal?

– Három felnőtt gyermekem van és egyelőre négy unokám. A gyermek életünk értelme, nőként a legfontosabb feladatunk. Hála Istennek sikerült mindig olyan munkahelyet, lehetőséget találnom, hogy gyermekeimmel koruknak megfelelően tudtam foglalkozni. Karrierem során soha nem jelentettek akadályt, sőt erőt, kapaszkodót, büszkeséget adtak. Ma is a legnagyobb öröm számomra, hogy tudom, jól vannak, sikeresek, megtalálták helyüket az életben. Az unokák pedig a ráadást jelentik, azt a többlet boldogságot, melyet Isten megadhat az embernek.

A minisztériumban eltöltött több mint 15 évet a Jóisten külön ajándékának tartom. Azon belül is fontos az a tizenegy, mely a külhoni magyarsággal való foglalkozással telt.

– A nemzeti ünnep alkalmából dr. Nagy István mezőgazdasági minisztertől vehette át a Magyar Arany Érdemkeresztet. Mit jelent ön számára az állami kitüntetés?

– A Magyar Arany Érdemkereszt a teljes Kárpát-medencei gazdatársadalom elismerését jelenti számomra. A közösséget és a közösséghez való tartozás megélését, amelyet az anyaország határain kívül élő honfitársainkkal közösen építettünk fel, hiszen együtt, egymásért dolgoztunk. Ebben a közösségben egymásra találtunk, barátságot kötöttünk, tudunk egymásról és hiszünk egymásban. És természetesen a szülőföldön való boldogulásban is szerepet vállaltunk. Boldog vagyok, hogy ehhez a nemzetépítő munkához én is hozzájárulhattam.