Bírálják a gazdák a kiszámíthatatlan agrártámogatást – Több haszonnövény termesztését is kiemelten szorgalmazza az APIA

A kifizetett összegek 90 százalékát a területalapú támogatások teszik ki: tavaly a hektáronkénti alaptámogatás 102,6 euró volt, ami a gazdák vállalásaitól függően kiegészülhetett más támogatásokkal is. Míg a területalapú támogatások 80-90 százalékát a megyei APIA-igazgatóságok rendszerint az igénylés benyújtásának évében átutalják a gazdák bankszámláira, addig a különböző, termesztett növények és tenyésztett állatfajok után járó kiemelt támogatást csak a következő esztendőben kapja kézhez a gazda.

A mezőgazdasági termelés szerkezete és a termesztett szántóföldi növényi választéka egyre inkább az agrártámogatások mértékétől függ. Miközben Brüsszelben nagy viták övezik a Közös Agrárpolitika (KAP) 2020 utáni agrártámogatási sarokszámait – erősödik az az uniós lobbi, amely az eddigi agrártámogatások összegének egy részét átcsoportosítaná környezetvédelmi célokra –,

Több olyan termelővel is elbeszélgettünk, akik azt kifogásolják, hogy a romániai területalapú támogatás eleve sokkal kisebb, mint nyugat-európai vetélytársaiké, és ha az uniós agrárbüdzsé lefaragásával ezt tovább karcsúsítják, akkor még több termőföld marad megdolgozatlan országszerte.

Kiszolgáltatott állattartók

Szepesi Lóránd mintegy négyszáz hektár mezőgazdasági területen gazdálkodik a szilágysági Menyő határában. Disznóhizlaldájából évente hét-nyolcezer hízott sertést értékesít szatmárnémeti és nagybányai vágóhidaknak. A több lábon állás érdekében tavaly Luxemburgból vásárolt 72 limousine tényészüszőt, hogy megalapozza új húsmarhafarmját. A Tövishát legjelentősebb agrárvállalkozójaként mégis arra panaszkodik, hogy kiszámíthatatlan a romániai agrártámogatási rendszer. „Sok farmon megfordultam az utóbbi tíz évben Nyugat-Európában. A fő különbség a román és a nyugati országok agrárpolitikája között, hogy nálunk folyamatos bizonytalansággal találják szembe magukat a gazdák. Nemcsak a kiszámíthatatlan felvásárlási árak okoznak sok fejfájást, hanem az agrártámogatások körüli káosz. A francia, a német vagy az osztrák gazda már év végén tisztában van azzal, hogy a következő esztendőben milyen agrártámogatásokra számíthat, azaz mire alapozhat. A mi gazdaságunk a 2019-es területalapú támogatásoknak csak a 70 százalékát kapta meg, az eladott sertések és a törzskönyvezett marhák után járó tavalyi támogatás még csak ígéret, egy lejt nem utaltak át belőle. Legalább ekkora baj, hogy nem tudjuk, idén mire számíthatunk. Mindig év közben derül ki, hogy a szántóterületekért, a legelőkért és az állatokért mennyit fizet majd az APIA” – összegzi a hazai termelők egyik visszatérő panaszát a Szilágy megyei agrárvállalkozó.

Az utóbbi években néhány nagy külföldi dohánygyár ismét telephelyet létesített Romániában, ahonnan jó minőségű alapanyagot vásárolnak fel. Ennek a trendnek az elősegítésére emelte meg a szakminisztérium a dohánytermelés kiemelt támogatását. Bordi Zoltán szerint a jelentős támogatás és a biztos felvásárlás miatt egyre több gazda érdeklődik a dohánytermesztés iránt. Szintén sokan vállalják a cukorrépa termesztését is, hiszen a megyében a marosludasi cukorgyár vásárolja fel a terményt. Míg valamikor nagy kiterjedésű komlóültetvények is voltak Erdély középső részén, erre a támogatásra ma már alig van jelentkező.

– fogalmaz Bordi Zoltán, aki a biztos felvásárlás elmaradásával magyarázza a valamikor szintén népszerű len- és kendertermesztés iránti közömbösséget is.

Jobb lábakon áll a szántóföldi növénytermesztés

A Maroskece határában mintegy 180 hektár szántóföldön gazdálkodó Varró István marosludasi agrárvállalkozó nagy területen foglalkozik cukorrépa-termesztéssel. Azt mondja, hogy a cukor világpiaci árának folyamatos csökkenésével a ludasi cukorgyárnak eladott nyersanyag ellenértéke éppen csak fedezi a kiadásokat.

– magyarázza a farmer.

Ugyanakkor van területalapú többlettámogatásra szóló lehetőség is, ha a termelő részt vesz az APIA által meghirdetett, európai uniós agrár-környezetgazdálkodási programban. Ennek lényege, hogy a termelő minősített vetőmagokat használ, illetve a szakhatóság által meghatározott növényeket termeszt – a teljes termőterület mintegy tíz százalékát például szójával kell bevetni –, cserébe pedig a teljes szántóterületre további 55 euró hektáronkénti plusztámogatást kap. Varró szerint ilyen rendszerben kifizetődőbb a szántóföldi növénytermesztés, a farmerek mégis azokat a haszonnövények termesztését választják, amelyek teljes egészében gépesíthetőek. A maroskecei farmon jelenleg a cukorrépa és a kukorica a két húzónövény, szalmás gabonát inkább a szükséges vetésforgó miatt termesztik. A búzának és az őszi árpának kicsi a jövedelmezősége, ezért egyre nagyobb területeken kell termeszteni, hogy az agrárvállalkozónak megérje ebbe fektetni.

A 24 hektáron zöldségtermesztéssel is foglalkozó maroskecei vállalkozó a szakminisztérium fólia alatti zöldségtermesztési programját kifogásolja, amely csak kisgazdáknak szól. Varró úgy véli, ennek nemzetgazdasági haszna elhanyagolható. Ha a kormány a nagyobb területen termelő farmereket is támogatná ebben, jelentősen csökkenteni lehetne például az importból származó zöldségek helyettesítését hazai paradicsommal, paprikával, uborkával vagy padlizsánnal.