Balról támadják Barack Obamát

Krugman, aki a Princeton Egyetem professzora, időnként már-már Obama ellenségének tűnik. A The New York Timesban hetente kétszer megjelenő rovatában és népszerű, Egy liberális lelkiismerete című blogjában már többször kifejtette: Obama pénzügyi mentőterve kudarcra van ítélve. A napokban arról írt: nemcsak csalódott, hanem egyenesen kétségbeesett, hogy Tim Geithner pénzügyminiszter elővette a Bush-kormány által elvetett „pénzt a szemétért” tervet, amely a „döglött” banki papírok felvásárlását célozza. Úgy véli, az Obama-kormány tévedései közé tartozik annak feltételezése, hogy a bankok alapjában jól működnek, és a bankárok tudják, mit csinálnak.

Megállíthatatlan lesz a recesszió mélyülése?

A szakember borúlátó, nem zárja ki, hogy 2009 őszén a munkanélküliség átlépi a 9 százalékot, a gazdaságösztönző csomagról bebizonyosodik, hogy nem működik, és a recesszió mélyülése megállíthatatlanul folytatódik. Szerinte Washingtonnak halvány fogalma sincs arról, mi forog kockán: Amerika olyan gazdasági leépülésen mehet keresztül, amely után nagyon nehéz lesz feltápászkodni.

Krugman szerint a fejlett és fejlődő gazdaságok G20-as csoportjának londoni csúcstalálkozóján ugyan megcsillant némi remény; több eredmény született, mint amire számított, a krízis valószínűleg még évekig fog tartani. Az Egyesült Államokat minden idők legnagyobb, több ezer befektetőt becsapó Wall Street-i szélhámosához hasonlítja. Mint írta, Amerika a gazdaságok Bernie Madoffja: hosszú éveken át tisztelték, sőt csodálták, majd kiderült, hogy az egész egy csalás volt.

Bírált gazdasági főtanácsadó

A Nobel-díjas közgazdász előszeretettel bírálja Larry Summerst, Obama elnök gazdasági főtanácsadóját, aki a 90-es évekbeli válsághullám okait elemezve pénzügyminiszter-helyettesként 2000-ben azt mondta: a krízis által sújtott országoknak komoly hiányosságaik voltak, nem voltak megfelelő tőketartalékkal rendelkező, felügyelt bankjaik, és nem létezett megbízható, átlátható vállalati könyvelési rendszer.

„Summers akkor méltatta, hogy az Egyesült Államoknak viszont mindez megvolt, aminek köszönhetően el tudta kerülni a krízist. Summers szavai ma már fájdalmasak” – jegyzi meg Krugman.

Szerinte egyre világosabb, hogy az Obama-adminisztráció vezető tisztségviselői még mindig hisznek a szabadpiac mágiájában. „Még mindig azt hiszik, hogy a pénzügyi piacok csodát tesznek, és bűvészei különleges képességekkel rendelkeznek. Úgy gondolják, hogy ha majd lenyugszanak a befektetők, akkor az úgynevezett értékpapírosítási folyamat és a pénzügyi ágazat működése ugyanonnan folytatódhat, ahol egy-két éve abbamaradt” – boncolgatja a neves közgazdász.

Szerinte az Obama-kormány ugyan szigorítani igyekszik a szabályozáson – Tim Geithner pénzügyminiszter korábban még radikálisnak tűnő átfogó szabályozási csomagot jelentett be a napokban –, ám az a meggyőződése, hogy a pénzügyi rendszer alapjaiban változatlanul, némi szabályozással megszelídítve működhet tovább. „Én nem osztom ezt a nézetet, nem hiszem, hogy ez csupán pénzügyi pánik” – jelentette ki Krugman, aki szerint az egész bankmodell és a több kárt okozó, mint jót tevő túlburjánzott pénzügyi szektor kudarcáról van szó.

Szemfényvesztő bűvészek

„Szerintem Obama nem hozhatja vissza az értékpapírosítást, nem is szabad, hogy visszahozza” – szögezte le a közgazdászprofesszor. Mint kifejtette, 1980 után alapjaiban változott meg az amerikai pénzügyi rendszer szerkezete. A reagani deregulációs ideológiát követően a régimódi banki gyakorlatot felváltotta az értékpapírosítás új, csillogó mechanizmusa.

A hitelek nem maradtak a hitelezőknél, ehelyett eladták másoknak, akik felszeletelték, felaprították és péppé zúzták azokat, majd új eszközöket kreáltak. Az egyik oldalon nem elsődleges jelzáloghitelek, hitelkártya-tartozások és autóvásárlási kölcsönök jelentették a bemenetet, ezek bekerültek a pénzügyi rendszer mixerébe, míg a másik oldalon illatos, AAA besorolású papírok jöttek ki.

A pénzügyi bűvészeket pedig bőkezűen megjutalmazták a folyamat felügyeletéért. Krugman szerint azonban a bűvészek szemfényvesztők voltak, és akár tudatában voltak ennek, akár nem, mutatványuk olcsó színpadi trükkökön alapult. Az az ígéret pedig, hogy az értékpapírosítás a kockázat széles körű szétterítésével erősíti a pénzügyi rendszert, hazugságnak bizonyult.

A bankok az értékpapírosítással nem csökkentették, hanem növelték kockázataikat, és ennek következtében nem mérsékelték, hanem növelték a gazdaság sebezhetőségét a pénzügyi rendszer zavaraival szemben.