Választói tömegamnézia

Kolozsvári román ismerősömmel az utcán futottam össze vasárnap este, és viccesen rákérdeztem, hogy a PSD-re szavazott-e. Láttam az arcán a megütközést, hogy bizony ez rossz vicc volt, nem kellett volna ilyent kérdeznem. Régi ismeretségünk ellenére is szinte sértésnek vette, hogy miért hozom őt hírbe egy olyan párttal, amely az ország rendszerváltás utáni nyomorúságáért felelős.

Úgy tűnik, akik a románok közül elmentek szavazni, sokan nem osztják ismerősöm közismert véleményét arról a pártról, amely ismét négy esztendőre veszi kézbe az ország irányítását, és valószínűleg ugyanott folytatja, ahonnan egy évvel ezelőtt a népharag kergette el a bukaresti Colectiv-tragé­dia nyomán. Akkor úgy tűnt, beindulhat az igazi rendszerváltás Romániában, és ez idővel kitermelheti a valódi változást előidéző politikai elitet. Egy év múlva a nép mégsem így gondolta.

A szociáldemokratáknak a nagy nyugdíjakat ígérő kampánya meghozta a hatását, amire rátromfoltak az adók és illetékek csökkentésével. Olyan szépen hangzik ez a csomag, hogyha valaki nem ismeri őket, az az érzése támad, hogy a földi paradicsom költözik mioritikus tájainkra. De hát jól tudjuk, nincs új a nap alatt: ezek a dajkamesék már elhangzottak a „nagy elődök”, Ion Iliescu, Adrian Năstase és mások szájából is. 27 éve etetik vele az embereket, miközben az ország minden szempontból az Európai Unió legszerencsétlenebb, legszegényebb állama maradt, és ez a trend most már biztosan folytatódik.

A mai romániai körülmények között már csak részletkérdés, hogy a miniszterelnöki szék várományosa, a leendő kormányzó párt elnöke éppen börtönviselt, pontosabban felfüggesztett börtönre ítélt politikusként nem volna mit keresnie a politika első vonalában. De hát aki azt képzeli, hogy a Dâmboviţa parti politikusaink arcán még maradt némi bőr, az naiv és tájékozatlan. Nem olyan fából faragták a román szociáldemokratákat, hogy visszariadjanak a csalástól, a lopástól, a megvesztegetéstől és a korrupciótól. Ha minderről le kellene mondaniuk, akkor holnaptól be kellene zárni a pártot.

A rendszerváltás utáni legalacsonyabb választói részvétel jelzi: mára csak pártkatonák járulnak az urnák elé. A lakosság többsége egyetlen romániai politikusnak sem hisz el semmit, a fiatalok zöme pedig azt lesi, mikor és hogyan tudna elmenekülni az országból. És ebből a trendből, sajnos, mi magyarok sem vagyunk kivételek.

A vasárnapi szavazás végeredménye semmiféle jó irányba történő változást nem ígér. Az ország megreformálása, a várt jólét, az emberhez méltó élet körülményei ismét kitolódnak négy évvel.