Somogyi Botond
2017. december 22., 21:522017. december 22., 21:52
2017. december 22., 21:532017. december 22., 21:53
Nemsokára új évet kezdünk. A 2018-ast. Több szempontból lesz emlékezetes, fontos vagy éppen különös.
Mindjárt év elején ünnepeljük a vallásszabadság 450. évfordulóját, amely a 16. századi erdélyi társadalom érettségét és toleranciáját hirdeti mind a mai napig – az egész világnak. Csak éppen nálunk akadozik még a tolerancia, hiszen úton-útfélen küldenek minket, erdélyi magyarokat melegebb éghajlatokra vagy az anyaországba. Csak éppen ne legyünk itt. Ez a hangulat sajnos jövőre csak fokozódni fog, hiszen 2018-ban lesz száz éve annak, hogy véget ért a második világháború, a Balázsfalván összegyűlt románok pedig kinyilvánították, hogy márpedig Erdély Romániával fog egyesülni. Míg a török hadsereg annak idején megvédte saját országának feldarabolását, és kiűzte az angolokat, addig a kommunisták által leszerelt magyar hadsereg kénytelen volt elfogadni az 1920-ban született trianoni diktátumot és beérni a Gyulafehérvári Nyilatkozattal. Amelyet azóta sem tartottak be. Így hát a 2018-as esztendő ebből a szempontból fájó emlékezés lesz számunkra. Egyrészt a 16. századi erdélyi toleranciára, másrészt a 21. századi irántunk megnyilvánuló intoleranciára. Az új évben éppen ezért sok türelemre és higgadtságra lesz szükségünk, hiszen 2017-ben is érte már erdélyi magyarságunkat sok provokáció, 2018-ban azonban – a tapasztalatok szerint – sokkal gyakoribbak lesznek.
Sokan azért tartják vízválasztónak az előttünk álló esztendőt, mert Magyarországon parlamenti választásokat rendeznek. És egyáltalán nem mindegy, hogy az anyaországban a határon túli magyarság érdekeit is szem előtt tartó kormány, vagy a keresztyén magyarságot sárba tipró hatalom kerül az élre. Nem mindegy, folytatódik-e a Kárpát-medencei magyarság sorskérdései iránt érzékeny politizálás, vagy a térségünket migránsokkal elárasztani kívánó, a nyugati hatalmakat kiszolgáló bábkormány alakul. Amely az Európát egyre nyilvánvalóbban tönkretevő globális háttérhatalmak kiszolgálója lenne úgy, hogy közben az országot kiszolgáltatná a nemzetállamok szuverenitásának megcsonkítását célul kitűző erőknek. Talán ezért is különös, hogy az 1848-as forradalom és szabadságharc kitörésének 170 éves évfordulójára is az új esztendőben emlékezünk majd. Remélhetőleg a 2018-ban folytatódó erdélyi kisebbségi jogainkért folyó küzdelmünk és a magyarországi jobboldali kormány magyar nemzetet megtartani igyekvő próbálkozása és harca nem egy újabb világosi (brüsszeli?) fegyverletételben fog végződni. Így hát ha újév, akkor „Talpra, magyar!”
Rostás Szabolcs
Egyszerre fest valós és kínos képet a szuverén román állam sebezhetőségéről a leleplezés, miszerint az Ilie Bolojan vezette kormány tavaszi bukásához az Egyesült Államok is hozzájárulhatott. De az összkép a teljes román politikumot szemlélve lesújtó.
Balogh Levente
Talán a múlt heti gazdatüntetés szélsőjobb általi eltérítése is hozzájárult, de most úgy tűnik, a román hatóságok úgy döntöttek, végleg megpróbálnak leszámolni a kortárs romániai szélsőjobboldal ikonjával, Călin Georgescuval.
Balogh Levente
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Makkay József
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Balogh Levente
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Páva Adorján
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Makkay József
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
szóljon hozzá!