Tragédiák vígjátéka

Ha nem lenne szomorú, talán még nevetni is lehetne. De nem hiszem, hogy van valakinek kedve vigyorogni azon, ami a 2016-os esztendő végén, az új év elején a román politikai életben történik.

A jelek arra mutatnak, hogy az igazságszolgáltatásra nézve beláthatatlan következményei lesznek a szociáldemokrata párt hatalomra jutásának. Példának okáért egy Ghiţă nevezetű potenciális gengszter és tévétulajdonos úgy üzenget a román igazságszolgáltatásnak a képernyőről, mint Osama Bin Laden tette fénykorában afganisztáni bunkeréből. Naná, hogy az illetőt nem találják, merthogy ahhoz elsősorban keresni kellene. Ám a fickó – állítólagos rendőri kísérettel a háta mögött – úgy eltűnt egy országút kellős közepéről, akár egy földönkívüli. A párt- és bűntársai által Sebinek becézett illető a szólásszabadság leple alatt azt hord össze saját tulajdonában lévő televíziójában, ami éppen eszébe jut. Ehhez pedig szó nélkül asszisztál az Audiovizuális Tanács és általában mindenféle hatóság. Az alvilági figura napok óta vádol, fenyeget, hazudik, manipulál, és ebben az egész cirkuszban a legcsodálatosabb az, hogy hagyják. Nem igazán érdeklődik utána sem a rendőrség, sem a titkosszolgálatok, sem az ügyészség, és senki más, akinek ez feladata lenne. Csak a tévénézők, akik drukkolnak neki, és markukba nevetnek, hogy íme még egy „smeker”, aki átveri a rendszert. Holott éppen őket veri át, azokat a választókat, akik boldogtalanságukban megszavazták azt a bűnszövetkezetet, amelynek Ghiţă is tagja. Aki pedig különféle médiákban az illető ártatlansági vélelméről beszél, az tegye fel magának a kérdést, hogy ez az ember miért menekült az igazságszolgáltatás elől, mihelyt megszűnt parlamenti immunitása. Nem hiszem, hogy sokan bujkálnak ártatlanul a világban, és csak sportból mászkálnának keresztül-kasul az országban a hatóság elől menekülve.

A teljesen szürrealista parlamenti választásokat követően ennek a menekülő „báránykának” az eszmetársai, barátai alapíthatnak kormányt. Vezetőjük a legszegényebb román megye birtokosa, a jogerősen két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt Liviu Dragnea, aki mérhetetlen arroganciájában olyan javaslattal állt elő a kormányfő személyét illetően, ami komolyan megkérdőjelezi elmebeli integritását. Nem beszélve az erkölcsiről. A szociáldemokraták vezére egyetlen szempontot vett figyelembe: olyan embert állítani a miniszterek élére, akit nyugodtan lehet irányítani, önmagában egy jelentéktelen figura, nem jelent veszélyt Dragnea hatalmára, és szó nélkül követi a pártutasításokat. Kísértetiesen emlékezetet ez a kommunista időkre, de hát utódoktól nem is lehet mást várni. Az első javaslatot Johannis elnök elutasította, a másik pártlakájt már elfogadta. 

Kínos volt nézni, ahogy az újonnan kinevezett kormányfőt Dragnea kézen fogva vezette egyik tévétől a másikhoz. A friss miniszterelnök első sajtótájékoztatóján elítélt pártfőnöke vitte a szót, ő válaszolt újságírói kérdésekre, azokra is, amelyek nem is neki szóltak. A kormány névleges vezetője meg csak vigyorgott, mint aki arra vár, hogy barackot nyomjanak a fejére. Nyilvánvaló, hogy Sorin Grindeanu egy bábu, akit felülről fognak irányítani, és addig lesz a helyén, amíg megfelel főnökei elvárásainak. Vagyis hallgat és végrehajtja az utasításokat. Hiszen Dragnea már a parlamenti választások eredményeinek tudatában világossá tette: a kormány majd körülüli az asztalt, de a döntéséket a párt hozza. Az a párt, amelyik ő maga… (Vicc is kering már Grindeanu alázatosságáról: miért nem üzent a miniszterelnök a románoknak az újév kezdetén? Mert Dragnea telefonja le volt zárva.)

Ha eddig azt hittük, hogy az arrogancia elsősorban a szocikra jellemző, kiderült, hogy a szótlan szásznak sem kell a szomszédba mennie, hogy utálatosságot, lenézést tanuljon. Viselkedésével nem is annyira politikai ellenfeleit köpi szembe, mint azokat, akiknek az elnöke, akik rá szavaztak, és abban bíztak, hogy végre egy valamelyest intelligens úriember került a legmagasabb tisztségbe. Tévedtünk, de hát ez egy másik történet.

A szociáldemokraták első javaslatát Johannis elutasította. Valószínűleg így tett volna minden épeszű ember, hiszen akár nemzetközi botrány is lehetett volna, ha Dreagnea első jelöltje a befutó. Természetesen a médiák kibogozták, mi lehetett az elutasítás hátterében, ám az, hogy Johannis nyilvánosan nem magyarázta meg döntését, a közvélemény újabb semmibe vevésére utal. Olaj volt a tűzre az elnök részéről, hogy a második javaslatra végül telefonos üzenetben bólintott rá. Lehet, apróságnak tűnnek ezek a hibák, de egy olyan országban, ahol a hatalom különféle képviselői egymással és szavazóikkal csúfolkodnak, ahol az intézmények egymást marják, ott ebben az évben sem várhatunk sok jóra.

Az idő majd eldönti, hogy ez az egész tragikomédia kinek a hasznára válik. Nekünk, állampolgároknak, akik még itt maradtunk, hogy – a többség szavazatának köszönhetően – egy ideig elviseljük őket, semmi esetre sem hozza el az üdvözülést.

Negyed évszázada minden évnek úgy vágunk neki, hogy most aztán hátha, ám a kinti hideg és a hó alól előbukkanó valóság hamar lehűti a mindenkori lelkesedést. Tehát fejet le, és száguldjunk tovább, mert messze még az alagút vége.