Tanügyi rendszer: úgy rossz, ahogy van

mint húsz vagy harminc évvel ezelőtt. És nemcsak matematikából vagy fizikából követelik meg a magas szintű tudást, hanem szinte az összes tantárgyból. Amire a gyerekek képtelenek. A diákoknak csupán töredéke képes arra, hogy e nehéz követelményrendszernek megfeleljen. Ennek ellenére mindenki az elméleti osztályokba iratkozik be, mert a szakiskolák száma minimális, színvonaluk pedig csapnivaló (többek között ezért sem lehet manapság már jó szakembert találni). Az elméleti osztályokban pedig egyre többen kínlódnak, nem értik a tananyagot, kicsi jegyeket kapnak, önbizalmuk csökken, megutálják a tanulást, az iskolát, és alig várják, hogy érettségizzenek. Szóval az egész rendszer – egyik kollégám szavajárását idézve – úgy rossz, ahogy van. A rendszerváltást követő harminc évben talán éppen a tanügyi tárca élén történt a legtöbb változás: ahány év, annyi miniszter. És mindegyik valami újat akart bevezetni, ami vagy sikerült, vagy nem, vagy jó volt, vagy nem, de átfogó, radikális változtatásba egyik sem mert belefogni. Holott erre lenne szükség.
Ezzel nyilván nem azt akarom állítani, hogy a nyugati rendszer a követendő példa. Szó sincs erről. Ott mintha éppen a másik végletbe esnének. Egyik ismerősöm, aki egy évig „csereoktatás” következtében nyugat-európai iskolában tanított, mesélte, hogy az ottani diákokkal szinte semmiről nem tudott beszélni. A saját kis világunkon kívül semmiről sem tudtak. Hány nyugati személlyel beszélgetve tapasztaljuk, hogy sokszor fogalmuk sincs, mi történik a világ más táján. Kultúra, vallás, történelem, hagyományok, földrajz – mintha számukra kuriózum lenne. Ilyenkor szokott eszembe jutni Csurka István, aki már negyed évszázaddal ezelőtt leírta: a cél olyan embermassza kialakítása, amely minimális tudással rendelkezik, farmerben jár, kólát iszik, ért a számítógéphez, és semmit sem kérdőjelez meg, ergo könnyen irányítható.
Egyelőre nálunk homlokegyenest mást (értsd: sokkal többet) várnak el a diákoktól, mint sok nyugat-európai vagy amerikai iskolában, de látható, hogy ez sem jó megoldás. Ezért kellene végre egy alapos tanügyi reformot kidolgozni, s azt végre is hajtani. Kérdés, hogy az állandó pártcsetepaték, kormányválságok, bizalmatlansági indítványok, kormányátalakítások között erre mikor lesz végre lehetőség.