Somogyi Botond
2021. február 13., 18:532021. február 13., 18:53
Tudjátok, mit tanulnak azok ott matematikából? El sem hiszitek! – rontott be elképedve a terembe egyik osztálytársunk valamikor a nyolcvanas években. Az történt ugyanis, hogy matematika-fizika osztályunk legjobb reál beállítottságú tanulója szüleivel együtt az Egyesült Államokba telepedett ki. Nem éltünk a digitális kütyük világában – emlékszem, nálunk feliratkozás után is éveket kellett várnunk a telefon beszerelésére –, ezért osztálytársunkkal egyesek levelezésbe kezdtek. És hát a levél, mint ahogy most is, a tengeren túlról sokszor heteket, hónapokat jött.
– Na mondjad már, mit tanulnak New Yorkban a tizenegyedikes diákok? – faggattuk kíváncsian Andrist késő ősszel, amikor megérkezett az első levél Amerikából. S amikor megtudtuk, valóban hanyatt vágódtunk: matematikából a háromszög szögeinek összegeit vették.
Ez a történet jutott eszembe, amikor valamelyik nap „hazaérkezett” az iskolából a gyerekem, vagyis délután kijött a szobából online óra után. Csodálkozva és ugyanakkor felháborodva mesélte: osztálytársuk nemrég érkezett vissza az egyik nyugat-európai országból, ahol tizedik osztályban a kerület- és területszámításokat tanulták. Bizonyára nem voltam eléggé meglepődve, mert a fiam elém állt és nagy szemeket meresztve jó hangosan újra elismételte.
– Hallod, apa!? Ezek líceumban tanulják matematikából azt, amit mi ötödikben! Hetekig nem mentek iskolába, néha be-bejártak, naponta három órát. Házifeladatot sem igazán kaptak, s ha kaptak is, csak néhányan oldották meg. Mi pedig reggeltől 6–7 órát ülünk a számítógép előtt, délutánonként pedig oldjuk a töméntelen házifeladatot – egészítette ki méltatlankodva a „virtuális” osztályban hallottakat. – És még azok vannak felháborodva az oktatás miatt! – csóválta rosszallóan a fejét, miközben igyekezett vissza az újabb online órára.
Nem lepődtem az elhangzottakon, sőt.
mint húsz vagy harminc évvel ezelőtt. És nemcsak matematikából vagy fizikából követelik meg a magas szintű tudást, hanem szinte az összes tantárgyból. Amire a gyerekek képtelenek. A diákoknak csupán töredéke képes arra, hogy e nehéz követelményrendszernek megfeleljen. Ennek ellenére mindenki az elméleti osztályokba iratkozik be, mert a szakiskolák száma minimális, színvonaluk pedig csapnivaló (többek között ezért sem lehet manapság már jó szakembert találni). Az elméleti osztályokban pedig egyre többen kínlódnak, nem értik a tananyagot, kicsi jegyeket kapnak, önbizalmuk csökken, megutálják a tanulást, az iskolát, és alig várják, hogy érettségizzenek. Szóval az egész rendszer – egyik kollégám szavajárását idézve – úgy rossz, ahogy van. A rendszerváltást követő harminc évben talán éppen a tanügyi tárca élén történt a legtöbb változás: ahány év, annyi miniszter. És mindegyik valami újat akart bevezetni, ami vagy sikerült, vagy nem, vagy jó volt, vagy nem, de átfogó, radikális változtatásba egyik sem mert belefogni. Holott erre lenne szükség.
Ezzel nyilván nem azt akarom állítani, hogy a nyugati rendszer a követendő példa. Szó sincs erről. Ott mintha éppen a másik végletbe esnének. Egyik ismerősöm, aki egy évig „csereoktatás” következtében nyugat-európai iskolában tanított, mesélte, hogy az ottani diákokkal szinte semmiről nem tudott beszélni. A saját kis világunkon kívül semmiről sem tudtak. Hány nyugati személlyel beszélgetve tapasztaljuk, hogy sokszor fogalmuk sincs, mi történik a világ más táján. Kultúra, vallás, történelem, hagyományok, földrajz – mintha számukra kuriózum lenne. Ilyenkor szokott eszembe jutni Csurka István, aki már negyed évszázaddal ezelőtt leírta: a cél olyan embermassza kialakítása, amely minimális tudással rendelkezik, farmerben jár, kólát iszik, ért a számítógéphez, és semmit sem kérdőjelez meg, ergo könnyen irányítható.
Egyelőre nálunk homlokegyenest mást (értsd: sokkal többet) várnak el a diákoktól, mint sok nyugat-európai vagy amerikai iskolában, de látható, hogy ez sem jó megoldás. Ezért kellene végre egy alapos tanügyi reformot kidolgozni, s azt végre is hajtani. Kérdés, hogy az állandó pártcsetepaték, kormányválságok, bizalmatlansági indítványok, kormányátalakítások között erre mikor lesz végre lehetőség.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Rostás Szabolcs
Egyszerre fest valós és kínos képet a szuverén román állam sebezhetőségéről a leleplezés, miszerint az Ilie Bolojan vezette kormány tavaszi bukásához az Egyesült Államok is hozzájárulhatott. De az összkép a teljes román politikumot szemlélve lesújtó.
Balogh Levente
Talán a múlt heti gazdatüntetés szélsőjobb általi eltérítése is hozzájárult, de most úgy tűnik, a román hatóságok úgy döntöttek, végleg megpróbálnak leszámolni a kortárs romániai szélsőjobboldal ikonjával, Călin Georgescuval.
Balogh Levente
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Makkay József
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Balogh Levente
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Páva Adorján
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Makkay József
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!