Szennyesválogatás

Kezdem a jó hírrel: néhány napon belül véget ér az elmúlt két évtized legmocskosabb kampánya. November 16-án megválasztják – megválasztjuk? – Románia elnökét az elkövetkező öt évre, s utána már nem marad más, mint nyalogatni a sebeinket, örülni vagy dühöngeni, esetleg mély letargiába esni, hogy ebben az országban soha semmi jóra nem lehet számítani.

A legmocskosabb kampány azonban egy dologban mindenképpen hasznosnak tűnik: a korábbinál jóval nagyobb mértékben mozgósítja az embereket. Az állítás igazát persze csak valamikor vasárnap este tudjuk lemérni, miután bezárták a szavazókörzeteket, és összesítik az urnához járulók számát. A különböző fórumokon azonban erős közéleti pezsgés érzékelhető, ezekben a napokban gyakorlatilag nincs társaság, amelyben fel ne merülne a „te kire szavazol?” típusú, általában nem túl diszkrét kérdés. Most azonban szinte kötelező színt vallani, helyzet van, s helyzetben nem illik tétlenül, szótlanul üldögélni.

Nem túl örvendetes, hogy csak egy ólomsúlyú sértésekkel, náci múltat idéző gesztusokkal is terhelt, de alapjáraton is lejárató kampány képes kiragadni a többséget a közéleti restség állapotából. Jobb, de főleg hasznosabb volna, ha az érdemi mondandókra lenne fülünk, de egyrészt alig akadnak ilyenek, másrészt alig van igény rájuk. Vagy fordítva, ki tudja ezt ma már eldönteni.

Victor Ponta nem is erőlködik. Neki habitusa, szocializációja, de a „sikerért mindent” örvényesem engedélyez amúgy kulturált, ellenfele emberi méltóságát is tisztelő megnyilvánulásokat. Johannisnak ez nem megy, ő bárhogy erőlködik, sehogy sem képes az „aljas hazugság” vagy „szemétség” jelzőjének szintje alá süllyedni, pedig stábja biztosan neki is összeállított néhány vaskosabb kifejezést is tartalmazó társalgási kézikönyvet. A nagy kloákaömlésben azonban folyamatosan védekezésre, cáfolásra kényszerül, hiszen a tévés beszélgetések moderátorainak érdeklődése sem terjed túl a „na, mit szól Victor Ponta kijelentéséhez?” típusú tematizálásnál.

Közülük kell választanunk nekünk, romániai magyar választópolgároknak. A kisebbségi problémák ellen eddig vértben fellépő Johannis kicsit segített azzal, hogy egyik megszólalásában a romániai, illetve moldovai románok közös történelmi gyökereiről, kulturális azonosságáról, a határok által sem széttéphető rokoni kapcsolatairól beszélt. Ha túlzás is abban reménykedni, hogy mindezt nyugati irányba is azonnal konvertálná, a hasonló emberi gondolatok azért képesek némi reményt ébreszteni. Ponta megválasztása esetén viszont olyan államelnökkel kényszerülnénk együtt élni, akinek több mint alpári jelenségét szinte lehetetlen puszta kampányfogásként kategorizálni. És ez bizony rossz hír.