Sajátos román Stockholm-szindróma

Miért nem történnek lépten-nyomon balesetek, miért nem futnak egymásba a gépkocsik minden utcasarkon? Miért nem törünk-zúzunk, ha magas a gázszámla, ha nem ízlik a tej, vagy ha úgy érezzük, hogy valakik valamivel átvertek? A válasz, gondolom egyértelmű: vannak szabályok, melyeket be kell tartani. Mitől működik egy társadalom? A törvényeknek köszönhetően, amiket elméletileg mindenkinek be kell tartania. Ezek nélkül anarchia lenne: mindenki azt tenné, amit kevesebb vagy több esze diktál. Ha viszont rosszak a szabályok, a törvények, akkor máris kész a káosz. A káosz neve pedig Európának ebben a felében nem más, mint Románia…
Az Európai Bizottság többször is figyelmeztette a román kormányt, hogy ne sürgősségi kormányrendeletekkel kormányozzon, és elsősorban ne módosítsa a törvényeket minduntalan, egyetlen tollvonással. A miniszterek azonban új hagyományt kezdenek életbe léptetni: meghozzák a döntéseket, aztán ha valakinek feltűnik, hogy mekkora disznóságra készülnek, esetleg lehet tárgyalni a részletekről.
A jogállamiság elleni hadjárat azóta erősödött fel, amióta korrupt, kizárólag a saját hasznukra hajtó politikusok kerültek az élvonalba. Akik ilyen vagy olyan módon be vannak sározva, azoknak legfőbb törekvésük, hogy leigázzák, maguk alá gyűrjék az igazságszolgáltatást. A lakosság jelentős részét ez nem érdekli, vagy nem érinti, az a néhány ezer ember pedig, akik megszállottan tüntetnek, a hatalom szemében sem nem osztanak, sem nem szoroznak.
Legutóbb az igazságszolgáltatásban dolgozókat sikerült felháborítani egy sürgősségi kormányrendelettel. Ne bonyolódjunk bele jogi útvesztőkbe, de ha már azok is sztrájkolnak, akiknek bűnözőket kellene fogni és elítélni, gondolhatjuk, hogy nem túl rózsás a helyzet. Felfüggesztették tevékenységüket az ügyészségek, március 8-ig a szervezett bűnözés elleni ügyészség napi négy órán keresztül „sztrájkol” tiltakozásul az ellen, hogy a kormány az érintettekkel való konzultáció nélkül módosította a vezető beosztású ügyészek kinevezési szabályait. Egyszóval lebénult az igazságszolgáltatás. Eközben a kormány köszöni szépen, jól van. Mi több, a hatalom néhány agytrösztje most azt követeli, hogy a tiltakozó ügyészeket, bírákat zárják börtönbe, mert ott a helyük „klienseik” mellett. Ennyit a szólásszabadságról Romániában. És még azt mondják, hogy a szomszédban diktatúra van.
Egyre több embernél szakad el a cérna. Még a dübörgő szocializmus idején terjedt a jól ismert vicc, melynek a csattanója, hogy aki utolsónak távozik az országból, oltsa le a villanyt. A több millió kitántorgott hazájában ez a poén kezd valósággá válni. A legfrissebb felmérés szerint 159 038 olyan gyerek szerepel a gyerekjogvédelmi hatóság nyilvántartásában, akiknek egyik vagy mindkét szülője külföldön dolgozik. Annak már csak a Mindenható a megmondhatója, hogy valójában hányan hagyták el Romániát. És ha eddig még haza is jöttek, a tendencia egyértelműen az, hogy aki megélhetési vagy egyéb okból kint van, az ott is marad. Akik pedig itt maradtak, mintha valamiféle Stockholm-szindrómában szenvednének. Ami esetünkben annyit tesz, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek szeretetet kezdenek érezni kínzóik, rabtartóik iránt. Másként megmagyarázhatatlan, hogy a délibábos ígéretekért a csőcselék képes ugyanazokat beszavazni a hatalomba, akik tulajdonképpen ártanak nekik, tönkreteszik életüket, gyerekeik és az ország jövőjét.