
2017. január 14., 19:492017. január 14., 19:49
Jutka mindig lassan masszírozza a sampont a fejbőrébe, legalább harminc percig, mert úgy igazán hatásos. A fejbőre hajlamos a zsírosodásra, így kétszer samponoz, hogy úgy ugrándozzanak a tincsei, mint a hedensoldersz reklámban. Nem baj, hogy éjjel egykor még hajat szárít, körkefével fél óráig gondosan formázva a hullámokat a gipszkartonfal mögötti szomszéd nagy örömére. Előtte persze argánolajas hajbalzsampakolás kötelező, amely tartást ad. Különben mindig úgy érzi, olyan a feje, mint a leszopogatott szilvás gombóc. Reggelente a buszon minden lány haja dús és rugalmas.
Aztán éjszakai krém a pattanásokra, előtte gyógyszappanozás. Különben folyton látja, ahogy elhúzzák a szájukat a népek a buszon, ha a piros dudorokra téved a pillantásuk. Az uracskája közben állandóan csipkelődik, hogy miért van még ébren éjjel fél kettőkor. Reggel ismét a karácsonyi vásáron vett gyógyszappan, védőkrém, korrektor a szem alatti feketeségre, alapozókrém, púder. Majd bronzosító, hogy ne nézzen úgy ki, mint egy tábla fehér csoki. Aztán szemfesték, szempillaspirál és rúzs. Jutka ezután rendszerint magára sem ismer. Az uracska döngeti a fürdőajtót, Jutka ijedtében belekapja a szemébe a spirálecsetet. Úgy érzi, mindjárt kifolyik a szeme, tiszta fekete a fél arca, lemossa, kezdheti elölről az egészet. Pisilni már nem marad ideje, mert még a hamisselyem blézert is ki kell vasalni. Milyen jó a kollégáinak, ők jöhetnek gyűrötten is. Ők férfiak. Ők fontos emberek, ők folyton gyűrődnek. Ez természetes. Tényleg, jut eszébe, ma este még szőrtelenítenie is kell, hiszen már negyvennyolc órája nem látott borotvát a lábszára. Akkor ma hajnali kettőig van programja, ha kicsit még olvasni is szeretne. De jó az uracskájának, ő elhanyagolhatja a hónalja borotválását. Ő férfi. Pedig Jutkát nagyon zavarják a hanyag férfiak. Egy pillanatra az igazságtalanság érzése fut végig rajta.
Jutka gondosan ügyel rá, hogy egy héten kétszer ugyanazt a blúzt véletlenül se vegye fel, mert megszólják, hogy mi van, talán nem futja többre a könyvelői fizetésből. Ilyenkor úgy irigyli az uracskáját: ő, ha egy hétig ugyanabban a fekete farmerben jár, fel sem tűnik senkinek. Néha még Jutkának sem.
Mit sütsz az ünnepekre? – kérdezgeti az uracskája, aki plusz öt kiló nélkül bizonyára nem érné meg az újévet. Majd leül filmezni, számítógépes szerepjátékozni, Jutka pedig forrong, hogy ő mennyire utál diós kalácsot sütni. Az ízét sem szereti.
Aztán Jutka egyszer csak feldühödik, és újévi fogadalmat tesz: nem sminkel többé. Csak egy kis rimmelezés. Olyan lesz, mint az uracskája: nem depilál háromszor egy héten, hajat sem mos minden második nap, és a kész élelmet termő hűtőszekrényben kajtat csodára meg kétszersültre várva. Sóhajtozik a mosatlannak, hagy időt filmre és könyvre. Az uracskája aztán megsértődik, amiért puha, bő pulóvert vesz otthon a csipkés fehérneműre. Jutka elválik. Két év múlva újabb uracskát talál, olyat, aki nem a Max Factor kozmetikai termékeibe, hanem Jutkába szeret bele. Abba, hogy milyen lelkesedéssel tud mesélni a kedvenc könyveiről, amikre most már van ideje.
Az új uracskája a bő pulóver alatt is rendszeresen megtalálja Jutkát.
Gyula történelmi belvárosában áll egy ház, ahol nemcsak a falak, hanem a bútorok, a könyvek, a személyes tárgyak és a családi dokumentumok is mesélnek. A Ladics-ház egyedülálló módon enged bepillantást a 19–20. század fordulójának polgári életformájába.
Aki egy picit is elfogult volt Donald Trumppal szemben, és azt gondolta, hogy az amerikai elnök a béke és háború kérdésében merőben más, mint elődjei, az szombat hajnaltól valószínűleg másképp gondolja.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
szóljon hozzá!