Somogyi Botond
2022. szeptember 25., 19:342022. szeptember 25., 19:34
Majd megjavítja Öcsi bácsi! Áthívjuk Öcsit! Nem baj, Öcsi bácsi biztos talál valami megoldást! – mondogattuk sokszor egymásnak a családban. És valóban. Ha áthívtuk, ő mindent meg tudott javítani, mindenre talált megoldást. Mert Bányai István ezermester volt – a szó legszorosabb és legnemesebb értelmében.
A sors úgy hozta, hogy gyerekkoromtól ismertem, Kolozsvár egyik külvárosában, a Donát-negyedben voltunk évekig szomszédok. Emlékszem, milyen nagy élmény volt számomra, amikor megszületett a lánya, én pedig kisgyermekként átleshettem a teraszon a pici pólyába öltöztetett kisdedre. Ha jól emlékszem, fiatalemberként akkor ő gyárban dolgozott.
Évtizedekkel később útjaink ismét keresztezték egymást.
De nem csak az intézet számára, ahol több mint másfél évtizeden keresztül dolgozott. Rokonoknak, szomszédoknak, ismerősöknek is sok mindent elvállalt. Lámpát szerelt be, karnist igazított, padlócsempét rakott le, éléskamrát eszkábált, szobát és konyhát festett, tapétát ragasztott, vizet és gázt szerelt. Asztalosokat és kárpitosokat megszégyenítő alapossággal széket és fotelt újított fel, sőt, megrendelésre miniatűr bárszekrényt is készített. De konyított a villanyszereléshez, házszigeteléshez és több mint hetvenévesen csatornát is cserélt a háztetőn.
Merthogy rég nyugdíjas volt már, de rendszeresen bejárt a munkahelyére, ahol szinte nélkülözhetetlen volt. Hiszen mindig akadt valami, amit meg kellett javítani, fel kellett újítani, el kellett rendezni. És nemcsak ott, hanem mindenhol, ahova meghívták. Sokszor hetekre, hónapokra kellett előre bejelentkezni nála, annyira elfoglalt volt – nyugdíjasként. És
Amikor azt mondtuk neki, jól van ez így is, Öcsi bácsi, akkor mintha megsértődött volna, és kiigazított: nem látod, hogy egy kicsit ferde, ezt így nem lehet hagyni?! És addig tett-vett, ameddig tökéletes lett a darab, amelyen dolgozott.
Tudom, néha nehéz volt őt végighallgatni. Mert ha munka közben belelendült a mesélésbe, ritkán lehetett leállítani. Számtalanszor elkalandozott, s ha belemélyült, az embernek sokszor az volt az érzése, visszarepül az időben, s a régmúlt emlékek között kezd bolyongani. Közben pedig nézte az óráját és Öcsi bácsit, aki nem egyszer elvesztette az idő fonalát. Nem csoda, hiszen otthon már senki nem várta. Ezért mindene volt a munka és a jóízű beszélgetések. Ám ha az ember megtanult hallgatni, és odafigyelt rá, észrevehette, hogy a sorok között jóság, nem egyszer bölcsesség és … igen, műveltség is meghúzódott. Nem volt ugyan egyetemet végzett ember, de rengeteget rádiózott, sokat olvasott, és több minden érdekelte, autodidakta módon fejlesztette magát a lehetőségekhez mérten. Igazi, régivágású mesterember volt, akiből egyre kevesebb él közöttünk. Nemcsak arról lehetett vele beszélni, hányas franciakulcsot adjon az ember a kezébe, hanem akár arról is, hogy milyen értékek rejlenek a Louvre-ban. És a régi kincses városról, egykori híres családokról vagy éppen saját családfájáról évtizedekre, évszázadokra visszamenően – ő ugyanis régi kolozsváriként nemcsak a Bulgária-telep zegzugait ismerte, ahonnan származott, hanem az egész várost.
A napokban döbbenettel értesültem a hírről, Öcsi bácsi nincs többé. Nem fogom látni apró lépéseivel, kezes-lábas kopottas munkaruhájában, két kezében szerszámosládáit cipelve sietni egyik helyről a másikra. És nem fog többé beülni hozzánk a konyhába sem kávézni. Immár nincs többé velünk, pedig nemrég még a szúnyoghálót szerelte fel nálunk a bejárati ajtóra. És ahogy ő szokott fogalmazni, „barátságos” árat kért a munkáért. Merthogy ez volt az ő szavajárása: barátságos.
Kedves Öcsi bácsi! Nemcsak a szavajárásod volt barátságos, hanem te magad is. Én így emlékezem rád. Isten nyugtasson!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Rostás Szabolcs
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Balogh Levente
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
Páva Adorján
A drága energia, a méregdrága üzemanyag és az egyre erőteljesebb megélhetési nyomás korában egyre kevésbé látszik elvont brüsszeli jelszónak, buta és költséges hóbortnak a zöld átállás Erdélyben.
Gazda Árpád
Mi történne, ha Szoboszlai Dominik a magyar foci botladozásait megelégelve egy napon úgy döntene, hogy az angol válogatottat erősíti? Elgondolni is rossz. Márpedig a sport elüzletiesedésének világában a nemzeti identitás, a zászló is lecserélhetővé vált.
Rostás Szabolcs
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
Balogh Levente
Üzenetértékű, hogy Románia és Ukrajna partnerségi megállapodást kötött, de kérdéses, mi lesz a kisebbségekkel – az időzítése kapcsán pedig némi olyan érzése is van az embernek, hogy Kijev és Bukarest a magyar választási kampányba is beszállt egy kicsit.
Somogyi Botond
,,Biztosan nem lesz világháború?” – kérdezte tőlem hosszú évekkel ezelőtt a lányom. ,,Emlékszem, apa – mondta nekem a minap – azt válaszoltad, háború biztos nem lesz, legfennebb gazdasági, digitális háború.”
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!