Nem tudni, ki kivel van

Egyáltalán nem véletlenül tűnik zűrzavarosnak egy ideje az erdélyi magyar politika, különösen annak RMDSZ-en „túli” fele. Miközben a szövetség jobbára a bukaresti belpolitikai válsággal, a végeérhetetlen kormánybuktatási és -alakítási kísérletekkel, no és persze a rendkívül képlékeny helyzethez való igazodással, helyezkedéssel van elfoglalva, a vele szemben álló politikai táboron belül eléggé áttekinthetetlen folyamatok mennek végbe. Az RMDSZ alternatívájának tekintett oldalon, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt között tavaly beindult közeledésnek idén januárban az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) létrejöttével érett be a gyümölcse. A két párt ennek az új alakulatnak az égisze alatt kíván részt venni a nyári helyhatósági választásokon, a végső cél pedig az egyesülés. Ami nem véletlen, hiszen belátták ők is: külön-külön nem sikerült átütő sikert, igazi alternatívát, erdélyi magyar politikai rendszerváltást elérniük.
Csakhogy a várakozásokat alulmúló eredmények jelentette ballaszton túlmenően mindkét alakulat többnyire botrányoktól, belső konfliktusoktól hangos, ilyen körülmények között pedig elég nehéz megkettőzni az erőt. Az EMNP megítélésének egyáltalán nem tett jót az elnöke ifjúkori karlendítését megörökítő fotó nyilvánosságra kerülése, az ezt övező kommunikáció pedig még annyira sem. Ami ugyanakkor a polgári oldalon zajlik, az egyszerűen követhetetlen. Az minden kívülálló számára nyilvánvalóvá vált, hogy a 2018 végén történt elnökváltást követően a Mezei János-féle vezetőség szakított az elődje, Biró Zsolt képviselte, az RMDSZ-nek való alárendeltségben megtestesülő vonallal. Ezen túlmenően azonban ember legyen a talpán, aki érti, mi folyik a polgári pártban. Az elmúlt hónapokban kizárások, kilépések sorozata követte egymást az alakulaton belül. Amelynek az RMDSZ listáján mandátumot nyert, a jelenlegi MPP-vezetéssel elégedetlen két parlamenti képviselője már inkább kívül van, mint bent, és új politikai mozgalmat hívott életre. Akárcsak az alakulat soraiból kipenderített székelyudvarhelyi polgármester, aki éppenséggel új párt létrehozásán ügyködik, csakhogy éppen a félreállításában jelentős szerepet vállalt egykori párttársa próbál keresztbe tenni neki, a legvadabb magyarellenes kirohanást is túllicitáló „érvrendszerrel”. Szóval jelen pillanatban nagyon nehéz kibogozni, ki kivel van, mi a szándéka (sőt több esetben az a kérdés is felmerül: ki milyen érdeket képvisel) ebben a hangos politikai mozgolódásban. Ami legalább két szempontból aggályos.
Először is jelentős akadályt gördít az erdélyi magyar jobboldal összefogása, az RMDSZ-szel szembeni valós és életképes alternatíva megizmosodása elé, ami a politikai pluralizmus kárára megy. Másodsorban közelednek az önkormányzati, valamint a parlamenti választások (utóbbi időpontja a bukaresti hatalmi harcok végkimenetelétől függ), és jó lenne, ha a megmérettetésekig letisztulnának a dolgok. Az idei, a szökőév toldaléknapján, február 29-én rendezett szlovákiai választáson mutatott eredmény, a parlamenti képviselet nélkül maradt felvidéki magyar közösség kudarca intő példája annak, mi történik, ha a politikusok és a politikai szervezetek „megszöknek” a kompromisszumkeresés, az együttműködés elől. Legyen szó helyhatósági vagy törvényhozói választásokról, a politikai útkeresésen, szervezkedésen túlmenően a mi esetünkben az kellene legyen a fő szempont, hogy ne sérüljön az erdélyi magyar érdek sem helyi, sem központi szinten.