2015. május 22., 21:282015. május 22., 21:28
Kristóf Attila
Hosszan tartó betegség után 78 éves korában elhunyt Kristóf Attila, a Magyar Nemzet című napilap főmunkatársa, publicistája. A Magyar Nemzetben megjelent utolsó jegyzetével adózunk emlékének.
Én nem tudom, hogy az etológusok szerint mennyire értelmes lények a halak, illetve vannak-e ösztöneiken túlmutató érzelmeik. Az biztos, a hentes akváriumában nyüzsgő pontyokról nem a relativitáselmélet, hanem a halászlé jut az eszünkbe, s e szerint választjuk ki az odavalót. Ehhez még azt is illik hozzátennem, hogy rám nézve elég megalázó lenne, ha tenyésztett halat vásárolnék, beismerve, hogy végleg elhagyott a horgászszerencse, vagy én hagytam el végleg magamat. A halak egyediségével nem sokat törődünk, észbeli képességeiket valószínűleg alábecsüljük.
Valamikor volt egy akváriumom, ahol nem díszhalakat tartottam, hanem őshonos, különleges magyar fajtákat, horgásztevékenységem apró melléktermékeit, szivárványos öklét, tüskés pikót, felpillantó küllőt, apró balint és kárászt. Érdekes társaság volt. Különösen a kárászok leptek meg viselkedésükkel. Ha beléptem a szobába, azonnal a víz színén termettek, és uszonyuk verdesésével mintha üdvözöltek volna. Ha a kisujjamat odanyújtottam, szopogatni kezdték, és lubickolással fejezték ki örömüket. Ez eddig rendben is volt, hiszen én etettem őket, egy ember, s minden okuk megvolt a lelkesedésre. Ámde amikor a feleségem lépett a szobába, a kárászok azonnal elbújtak a kövek mögé. Az ajtó mintegy öt méterre volt az akváriumtól, s így fel kellett tételeznünk, hogy már ebből a távolságból felismerik az arcokat. Mindez mély nyomot hagyott bennem.
Talán ez az emlék bírt rá arra később, hogy Csopakon belevágjak életem legnagyobb vállalkozásába: hatvanöt éves lehettem, amikor magam számára is váratlanul, elhatároztam, hogy saját kezűleg létrehozok egy kerti tavat. Egy meleg nyári estén csákányt és lapátot ragadtam és elkezdtem ásni. Aki ismeri a csopaki talajviszonyokat, tudja, hogy merész vállalkozás volt, hiszen úgy harminc centi mélyen sziklaréteg kezdődik, amit bizony nem könnyű áttörni. Az első nap éjféltájt kirázott a hideg, annyi erőm maradt csak, hogy elvonszoljam magamat az ágyig. De másnap folytattam, mert valahogy kedvemre volt a végkimerülés. Egy hét után, amikor a több mint egy méter mély, háromszor három méteres gödör elkészült, és még mindig nem haltam bele, elmondhattam, hogy ez életem legnagyobb, a továbbiakban túlszárnyalhatatlan fizikai teljesítménye. Most, hogyha rá gondolok, egészen el vagyok képedve.
Másnap erős fóliát vásároltam, azzal borítottam be a gödör fenekét, a fóliát körös-körül agyagos földdel rögzítettem, s az így kialakult peremet fűmaggal szórtam be. Ezután teletöltöttem vízzel alkotásomat. A nagy nyári hőségben a fű három nap alatt kihajtott, és a tó immár csak vízi növényzetre és lakókra várt. A Balaton egyik mocsaras öbléből sikerült kákát, sást s különböző ismeretlen, virágzó növényt szereznem, s ámulva láttam, hogy létrejön egy valódi, élettel teli tó. Különösen azután, hogy fogtam egy vödörnyi keszeget, amelyek szempillantás alatt belakták a kristálytiszta vizet. Másnapra a környékbeli macskák az utolsó szálig kiszedték őket. Rájöttem, hogy nagyobb halak kellenek ide, s sikerült is betelepítenem három darab két kiló körüli pontyot. S lássunk csodát! Ezek a halak pont úgy viselkedtek egy idő után, mint az akváriumbeli kárászaim. Amikor közeledni kezdtem csemegekukoricás edényemmel, feljöttek e víz színére, s uszonyuk csapdosásával üdvözöltek. Az egész nyarat a tóban töltötték, amelynek partján csorgó nyállal mindig tíz, tizenkét macska ült. Ősszel a meghízott pontyokat visszavittem a Balatonba. Egy darabig a part mellett lebegtek, rám függesztett szemmel. Hogy mit vártak tőlem, én nem tudom…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!