Minek nevezzem?

Gary Speed brit labdarúgó éppen öt évvel ezelőtt lett öngyilkos. A walesi válogatott csapatkapitánya, majd edzője volt. Speed nem holmi anyagi vagy családi okok miatt akasztotta fel magát. Nem tudta soha feldolgozni azt, ami vele történt gyerekkorában. Tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy a nálunk nyugatabbra található évszázados demokráciákban kizárólag méz csordogál a nagy folyók medrében. Semmi sem az, aminek látszik, és a sokak által oly sokszor dicsért társadalmakban sincs minden rendben. A WikiLeaks által kiszivárogtatott dokumentumokból kitűnt, hogy az egyszerű halandó számára szinte felfoghatatlan méretű disznóságok történnek a világban a legmagasabb szinteken. Az afganisztáni történések, a szomáliai gyilkosságok és a milliónyi egyéb titkos dokumentum feltárása elképedést és felháborodást váltott ki azokból, akik azt hitték, hogy ez a világ egy bonyodalmaktól mentes, jó hely.

Ám a labdarúgás eddigi elképzelhetetlenül sötét oldalát bemutató újságírók még ezeknél is szörnyűbb és erkölcsileg súlyosabb dolgokat szellőztetettek meg. És a leleplezéseknek még csak az elején tartunk. A magát Football Leaksnek nevező szervezet adathordozóin 1,9 terrabyte-nyi terhelő bizonyíték gyűlt össze játékosok, szakvezetők, játékos ügynökök, edzők ellen. Az adatbázis szerint például a világ egyik legjobb játékosa, a dúsgazdag Cristiano Ronaldo 63,5 millió eurót nem vallott be, amikor a bevételeiről nyilatkozott. Akik pár száz euróból tengetik életüket, azoknak felfoghatatlan összegekről van szó. Még érthetetlenebb, hogy egy olyan ember, aki azt sem tudja, mekkora a vagyona, és naponta annyit keres, mint más egy-két-három életben, annak miért kell kikerülnie az adózást. (Egy példa a hihetetlen keresetről: Ronaldonak a Toyotával olyan szerződése van, amely 1,9 millió dollárt biztosít azért, ha egy rendezvényen 6 óra 45 percen keresztül az autógyár rendelkezésére áll. Ez percenként 4691 dolláros fizetést jelent!) Mellesleg az is kiderült, hogy nem a portugál csillag keres a legjobban: Ezequiel Lavezzi, a kínai Hebei China Fortune játékosa 2 millió fontot kap…havonta.

A lényeg azonban nem Ronaldo vagy Lavezzi pénzügyi gondjain van. Az anyagiakon túl is létezik élet, és az sem mindig rózsás. A sportban sem. Sajnos még az sem mondható, hogy kizárólag a labdarúgásban fordul elő az, amiről a napokban beszél a fél világ. Ahhoz, hogy valaki élsportolóvá váljék, kora gyermekkorában fel kell adnia minden más álmát, és egyetlen dologra kell összpontosítania: edzés, edzés, edzés. Aztán az évekig viselt kínok vagy meghozzák gyümölcsüket, vagy nem. Van azonban ennek a nem éppen könnyű gyermekkornak egy olyan oldala is, amiről eddig hallgattak. És aminek Gary Speed is áldozatául esett. A BBC ugyanis a napokban szólásra bírt olyan angol labdarúgókat – legtöbbjük Speedhez hasonlóan fényes karriert futott be –, akiket ifjú korukban rendszeresen molesztáltak edzőik. A veréstől a szexuális erőszakig minden elképzelhetőt és elképzelhetetlent megéltek ezek a sportolók. Voltak, akik túlléptek a tragédián, mások nem bírták elviselni, hogy egy életre bemocskolták őket. A ma 44 éves Chris Unsworth, aki a Manchester Cityben nevelkedett, elmondta, kilencéves korától legalább százszor erőszakolták meg. Sokkoló! Eddig csak Nagy-Britanniában mintegy 350 esetről tudnak. Pedofilokról, akik nem kímélték a gyerekeket és saját szórakozásukra használták fel a kicsik ártatlanságát. Az egyik rémet, aki edzőként tevékenykedett, hét évre ítélték, amiután 23 erőszakot bizonyítottak rá. Hét év, mikor az életfogytiglani is enyhe büntetés lett volna.

Gondolkodom, minek nevezzem az ilyeneket. De nem találok olyan jelzőt rájuk, amit a nyomdafesték még eltűrne…