2014. március 08., 09:192014. március 08., 09:19
Romániában alkotmányt módosítanának, ha megvolna hozzá a kétharmados koalíciós többség. Amióta 2012-ben a szociálliberálisok túlnyerték magukat, azóta össznépi totózás folyik, hogy mikor esik szét a koalíció. Ebből a szempontból nagyon rosszul megírt szappanoperát éltünk meg folyamatosan, a két társelnök – a liberális Crin Antonescu és a szociáldemokrata Victor Ponta – társelnök folyamatosan egymást rágták, már amikor éppen nem Traian Băsescu államfőbe voltak beleakadva. A korábban elbukott regionalizáció mellett az alkotmánymódosítás volt az egyik kiemelt vállalásuk – és az alkotmánybíróság közelmúltbeli döntése következtében ebből sem lesz gálickő.
A helyzet egy alkotmánybírósági diktatúrához hasonlít – jelentette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, miután az Alkotmánybíróság a hatályos alaptörvénnyel ellentétesnek ítélte, és gyakorlatilag kigyomlálta az erdélyi magyarság számára fontos módosító javaslatokat is. Ilyeneket: a nemzeti kisebbségek szabad jelképhasználata, a kisebbségek képviselői saját döntéshozó és végrehajtó szerveket hozhatnak létre az identitásuk megőrzését érintő hatáskörökkel, és a parlament sarkalatos törvénnyel elismerheti a hagyományos térségek közigazgatási alegységekbe szerveződését a megalakítandó közigazgatási régiókon belül (a magyar mint regionális nyelv felvetése már korábban elbukott).
Pedig Kelemen Hunornak – és a bukaresti politikai elit egészének – semmi oka nincs a diktatúrázásra, tulajdonképpen csak annyi történt, hogy a fagyi visszanyalt. Hiába tetszettünk forradalmat csinálni, sem az 1991-ben véglegesült új alkotmány elfogadása, sem annak 2003-as módosítása során nem voltak képesek felülírni az alaptörvény első passzusát, miszerint „Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzetállam.” És az alkotmánybíróság ehhez tartja magát. Ráadásul a hatályos alaptörvény szerint Románia Alkotmányának bizonyos pontjait nem lehet módosítani, idézzük szó szerint a 152. szakasz 1. cikkelyét: „Nem képezhetik módosítás tárgyát a jelen Alkotmánynak a román állam nemzeti, független, egységes és oszthatatlan jellegére, a köztársasági kormányformára, a terület integritására, az igazságszolgáltatás függetlenségére, a politikai pluralizmusra és a hivatalos nyelvre vonatkozó rendelkezései.” Az alaptörvény 2003-as módosításának megszavazása mellett egyébként az RMDSZ is vehemensen kampányolt. Maguknak főzték. Mégis mi esszük.
Elemzők szerint a román kétharmad legfontosabb célja az alkotmánymódosítással az elnöki hatalom gyengítése lett volna (Románia annak idején francia mintára szervezte meg az államigazgatását, az elnöknek jelentős mozgástere van). És ebben a belpolitikai játszmában próbáltak lavírozni a bukaresti magyar politikusaink.
De sem a románok, sem a magyarok nem számoltak azzal, hogy a tét „metafizikai”. Bakk Miklós politológus egyik korábbi tanulmányában rámutat: Románia alkotmányai – körülbelül 1866-ot követően beszélhetünk ilyesmiről – a szuverenitáseszméből indulnak ki, mindenkor az egység foglalatai és garanciái voltak. Modernkori történelmében Románia csak nagy egyesítéseket élt meg, ráadásul a modellként tekintett franciáktól elsősorban az „egység és oszthatatlanság” fundamentális elvét vették át. Ilyen értelemben Románia metafizikai konstrukció, az alkotmánybírák pedig rossz filozófusok: ha nem illik bele az alaptörvény világrendjébe valami, akkor – annál rosszabb a tényeknek felkiáltással – egyszerűen mellőzik.
A megoldás elvileg kézenfekvő: új alkotmányt kellene írni. Csak az a kérdés, hogy kicsoda készítse el. Egy képviseleti demokráciában a törvényhozás dolga lenne, amely a választópolgároktól kapja erre a felhatalmazást és a legitimitását. A választópolgárok 2009-ben érvényes népszavazáson erősítették meg, hogy elég lenne nekik 300 honatya. Jelenleg mintegy 600-an ülnek a parlamentben, ennyit a népakaratról és annak képviseletéről. És akkor csodálkozunk, hogy a szappanopera metafizikai horrorba megy át.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!