Hirdetés
Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Kommentdzsungel törvénye

2017. augusztus 16., 16:552017. augusztus 16., 16:55

2017. augusztus 16., 16:562017. augusztus 16., 16:56

Friss ismerős, műszaki értelmiségi magyarázza őszinte meggyőződéssel, hogy tenni kell valamit a magyar–magyar ellentétek enyhítése, a különböző világnézetek között éktelenkedő árkok betömése, a normális párbeszéd kialakítása érdekében. Hogy meg kell osztanunk egymással a világról, a nemzetről, a politikai helyzetről alkotott véleményünket, és fórum is szükséges, ahol a sorsunkat meghatározó kérdéseket meg lehetne vitatni. Nem merem megtörni a lelkesedését, csak finoman próbálom értésére adni, hogy nem olyan egyszerű ez, hiszen manapság a közösségi oldalak kommentdzsungelében egyetlen törvény létezik: túlharsogni a másikat.

Nem vitás, hogy az idei Tusványoson nem lett volna szabad úgy elbánni a miniszterelnök ellen tiltakozó fiatal nővel. Egy tapsorkánnal el lehetett volna hallgattatni a sípolását, majd az érdeklődést megköszönve szelíden, de határozottan el lehetett volna vezetni a helyszínről. Biztos vagyok benne, hogy a szitkozódók, hajhúzók, taposódók a közkézre került felvételek visszapörgetése után egyáltalán nem büszkék a tettükre, és ma már kétszer is meggondolnák, mielőtt elragadná őket az indulat. Persze fütyülni sem szép dolog akárhol, annak is megvan a maga helye és funkciója. Más kérdés, hogy egy közszereplőnek számolnia kell a tetszés és a nemtetszés kinyilvánításával egyaránt, vérbeli politikus pedig nemigen szeppen meg holmi kifütyüléstől.

Roppant tanulságos ugyanakkor, ahogy és amilyen következtetéseket levonnak egyesek a tusnádfürdői intermezzo alapján. Merthogy persze a szabadegyetem mindenkori résztvevői agresszív, nőgyűlölő és –verő barbárnak lettek beállítva, az erdélyi magyarok pedig a Fidesz által hipnotizált liberálisfaló zombik gyülekezetének. Újságíró kolléga búsul portálja véleményrovatában, hogy mivé lett ez a szerencsétlen nemzet, magyar a magyart üti-veri, pocskondiázza, holott mennyivel többre mennénk egy kis toleranciával, a másság elfogadásával. Viszont akkor jövök igazán zavarba, amikor ugyanez a pályatárs más fórumon kocsisokat megszégyenítő nyelvezettel torkolja le a vele egyet nem értőt. Vagy amikor a pártot évtizedeken keresztül hűségesen szolgáló publicista nagy vehemenciával lelakájmédiázza a szinte teljes romániai magyar sajtót, miközben a közösségi memória egyáltalán nem olyan rövid, hogy feledné, miként vitte tökélyre jómaga a bértollnokságot – kegyvesztettségéig. Szóval nem feltétlenül hiányzik az embernek, hogy közös nevezőre jusson mindenkivel. Az viszont már csak az önbecsülésünk szempontjából is elsődleges lenne, hogy ne ugyanazokkal az eszközökkel próbáljunk érvelni, amelyeket a mások esetében elhibázottnak vélünk.

Számomra a legeredetibb kommentár az volt, amelyik a tusványosi affér alapján meglehetősen sarkos véleményt fogalmazott meg az anyaország és az erdélyi magyarok kívánatosnak tartott viszonyrendszeréről. Tömören így hangzik: Magyarország, a mindenkori budapesti kormányok, de különösen Orbán Viktor és a Fidesz jobban tenné, ha békén hagyná a romániai magyarokat, el vannak ők maguknak az anyaország gondoskodása nélkül is. Nos, ahhoz nem férhet kétség, hogy a transzszilvanizmus, az erdélyi gondolat, az erdélyiség megizmosodása különösen fontos lenne a Nyugat elbizonytalanodása közepette. Viszont nem több önámításnál azt állítani, hogy a romániai magyar közösség megállna a lábán az anyaország gondoskodása híján, hogy képes lenne gyarapodni, gazdaságilag előrelépni, megőrizni kulturális, etnikai identitását a Budapestről érkező – és egyre kiadósabb – támogatások nélkül. Ki lehetne próbálni, mire megyünk enélkül, de az kissé fájdalmas lenne. Nem feltétlenül kell osztani a jelenlegi magyar kormány politikáját és irányvonalát még itt Erdélyben sem, ám az egyet nem értésnek nem szabad odáig terjednie, hogy egy egész közösséget megfosszon a jólét esélyétől. Még ha csak kommentelés szintjén is.

 

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Na és hol marad a becsületes Románia?

Kereken egy héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon levontuk a következtetést, miszerint elbuktak Nicușor Dan proxyjai, kudarcot vallott Románia államelnökének második kormányalakítási kísérlete is.

Bede Laura

Bede Laura

Úgy vezessünk, hogy mindenki hazaérjen!

Viszonylag kezdő sofőrként akárhányszor rágördülök az úttestre, egy borsónyi félelmet még mindig érzek. S nem attól tartok, hogy jaj, nehogy elcsípjen a rendőr, amint átlépem a sebességkorlátot.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicușor Dan játékos elnökké vált – de kivel is játszadozik?

Traian Băsescu után szabadon Nicușor Dan is a „játékos” államfők útjára lépett – az más kérdés, hogy ha minden rosszul megy, a szélsőjobboldali erők jelentőségét növeli azzal, hogy a királycsinálói szerep közelébe juttatja őket.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Elbuktak Nicușor Dan proxyjai, és az RMDSZ jól tette, hogy hozzájárult ehhez

Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.

Makkay József

Makkay József

A hatalom logikája felülírta a lojalitást

Nemcsak az állóvizeket kavarta fel, hanem valóságos örvényt idézett elő Nicușor Dan azzal, hogy a Nemzeti Liberális Párt megkérdezése nélkül miniszterelnök-jelöltnek nevezte ki a PNL egyik alelnökét, Adrian Veșteát.

Balogh Levente

Balogh Levente

Premontrei botrány: senki ne az áldozatot hibáztassa, még az RMDSZ se!

Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.

Páva Adorján

Páva Adorján

Nem csak a bankok trükkje: a botrány mindannyiunkról szól

Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.

Hirdetés