Rostás Szabolcs
2017. augusztus 16., 16:552017. augusztus 16., 16:55
2017. augusztus 16., 16:562017. augusztus 16., 16:56
Friss ismerős, műszaki értelmiségi magyarázza őszinte meggyőződéssel, hogy tenni kell valamit a magyar–magyar ellentétek enyhítése, a különböző világnézetek között éktelenkedő árkok betömése, a normális párbeszéd kialakítása érdekében. Hogy meg kell osztanunk egymással a világról, a nemzetről, a politikai helyzetről alkotott véleményünket, és fórum is szükséges, ahol a sorsunkat meghatározó kérdéseket meg lehetne vitatni. Nem merem megtörni a lelkesedését, csak finoman próbálom értésére adni, hogy nem olyan egyszerű ez, hiszen manapság a közösségi oldalak kommentdzsungelében egyetlen törvény létezik: túlharsogni a másikat.
Nem vitás, hogy az idei Tusványoson nem lett volna szabad úgy elbánni a miniszterelnök ellen tiltakozó fiatal nővel. Egy tapsorkánnal el lehetett volna hallgattatni a sípolását, majd az érdeklődést megköszönve szelíden, de határozottan el lehetett volna vezetni a helyszínről. Biztos vagyok benne, hogy a szitkozódók, hajhúzók, taposódók a közkézre került felvételek visszapörgetése után egyáltalán nem büszkék a tettükre, és ma már kétszer is meggondolnák, mielőtt elragadná őket az indulat. Persze fütyülni sem szép dolog akárhol, annak is megvan a maga helye és funkciója. Más kérdés, hogy egy közszereplőnek számolnia kell a tetszés és a nemtetszés kinyilvánításával egyaránt, vérbeli politikus pedig nemigen szeppen meg holmi kifütyüléstől.
Roppant tanulságos ugyanakkor, ahogy és amilyen következtetéseket levonnak egyesek a tusnádfürdői intermezzo alapján. Merthogy persze a szabadegyetem mindenkori résztvevői agresszív, nőgyűlölő és –verő barbárnak lettek beállítva, az erdélyi magyarok pedig a Fidesz által hipnotizált liberálisfaló zombik gyülekezetének. Újságíró kolléga búsul portálja véleményrovatában, hogy mivé lett ez a szerencsétlen nemzet, magyar a magyart üti-veri, pocskondiázza, holott mennyivel többre mennénk egy kis toleranciával, a másság elfogadásával. Viszont akkor jövök igazán zavarba, amikor ugyanez a pályatárs más fórumon kocsisokat megszégyenítő nyelvezettel torkolja le a vele egyet nem értőt. Vagy amikor a pártot évtizedeken keresztül hűségesen szolgáló publicista nagy vehemenciával lelakájmédiázza a szinte teljes romániai magyar sajtót, miközben a közösségi memória egyáltalán nem olyan rövid, hogy feledné, miként vitte tökélyre jómaga a bértollnokságot – kegyvesztettségéig. Szóval nem feltétlenül hiányzik az embernek, hogy közös nevezőre jusson mindenkivel. Az viszont már csak az önbecsülésünk szempontjából is elsődleges lenne, hogy ne ugyanazokkal az eszközökkel próbáljunk érvelni, amelyeket a mások esetében elhibázottnak vélünk.
Számomra a legeredetibb kommentár az volt, amelyik a tusványosi affér alapján meglehetősen sarkos véleményt fogalmazott meg az anyaország és az erdélyi magyarok kívánatosnak tartott viszonyrendszeréről. Tömören így hangzik: Magyarország, a mindenkori budapesti kormányok, de különösen Orbán Viktor és a Fidesz jobban tenné, ha békén hagyná a romániai magyarokat, el vannak ők maguknak az anyaország gondoskodása nélkül is. Nos, ahhoz nem férhet kétség, hogy a transzszilvanizmus, az erdélyi gondolat, az erdélyiség megizmosodása különösen fontos lenne a Nyugat elbizonytalanodása közepette. Viszont nem több önámításnál azt állítani, hogy a romániai magyar közösség megállna a lábán az anyaország gondoskodása híján, hogy képes lenne gyarapodni, gazdaságilag előrelépni, megőrizni kulturális, etnikai identitását a Budapestről érkező – és egyre kiadósabb – támogatások nélkül. Ki lehetne próbálni, mire megyünk enélkül, de az kissé fájdalmas lenne. Nem feltétlenül kell osztani a jelenlegi magyar kormány politikáját és irányvonalát még itt Erdélyben sem, ám az egyet nem értésnek nem szabad odáig terjednie, hogy egy egész közösséget megfosszon a jólét esélyétől. Még ha csak kommentelés szintjén is.
Balogh Levente
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Rostás Szabolcs
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Balogh Levente
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
Balogh Levente
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Rostás Szabolcs
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Balogh Levente
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
Balogh Levente
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!