Kisebbségügyi árnyékbokszolás az EU-val

Irigylem annak a néhány erdélyi magyar civil szervezetnek a kitartását, amely sokszor az RMDSZ ellenében vagy jobb esetben annak érveit kiegészítve igyekszik meggyőzni az Európai Unió illetékeseit, hogy a román állam hazudik, amikor azt állítja, „megoldotta” az erdélyi magyarság nyelvi, kulturális és oktatási jogait. És itt szó sincs területi autonómiát jelentő közösségi jogokról, hanem minduntalan olyan hétköznapi dolgok kerülnek terítékre, mint a kétnyelvű táblák ügye – amelyet a román törvényhozás által 2001-ben elfogadott közigazgatási törvény szavatol – vagy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemnek az érvényes román törvények ellenére is rendezetlen helyzete. A történet egyszerű: a román kormány és a helyi közigazgatás nem tartja be az ország törvényeit, miközben Brüsszelben ennek az ellenkezőjét hazudják. Az Európa Tanácsnak a nyelvi jogokat szavatoló keretegyezménye a vérszegény román törvénykezést egészíthetné ki, hogy a romániai magyarság legalább azokat az alapjogokat élvezze, amelyek úgymond területi autonómia nélkül is érvényesek.

Az Európa Tanács szakértőinek hét eleji, kolozsvári látogatása – mind a civil szervezetek, mind az RMDSZ képviselőivel találkoztak – úgy tűnik, sokat nem változtat a lényegen. 27 évvel a romániai rendszerváltás után a nyugat-európai szakértők ismét azzal szembesülhettek, amit ezelőtt öt vagy tíz évvel is tudhattak: Románia ideális képet fest saját kisebbségeiről, miközben sem nemzetközi vállalásait, sem saját törvényeit nem tartja be.

Könnyű, persze, egyoldalúan a román hatalomra kenni a felelősséget, de játszunk el a gondolattal: ha most egy-két miniszteri és néhány államtitkári tárcával a Grindeanu-kabinet bevette volna az RMDSZ-t a kormányba, elképzelhetőnek tartanánk, hogy az RMDSZ csúcsvezetői európai uniós szakértőknek panaszkodjanak a kormány jogsértései miatt? Ha az utóbbi húsz esztendő helyben topogásának és visszarendeződésének okait keressük, akkor itt találjuk a magyarázatot.

Hatékony és célratörő erdélyi magyar külpolitika nélkül ugyanis csak akkor van esély „hangoskodni”, ha választási kampányban vagyunk, vagy éppen ellenzékbe szorul az RMDSZ. Nem csoda, ha az őshonos európai kisebbségek jogsértéseire nem túl fogékony uniós intézmények nem veszik túl komolyan az erdélyi magyarság panaszait.

Az SZNT és az EMNT szakértője szerint nem biztos, hogy a kisebbségi jogok kezelésére az a jó megoldás, ha egy kisebbségi szervezet a hatalom része. Az elmúlt két évtized erdélyi magyar gyakorlata bebizonyította, hogy ez valóban nem bizonyult jó megoldásnak.