Ki képviseli az erdélyi gazdákat?

Gazdaérdekvédelemről nem lehet úgy írni, hogy az ember követendő példaként ne említse meg azoknak a lengyel gazdaszervezeteknek a történetét, amelyek országuk 2004-es EU-csatlakozását megelőzően mindent elkövettek annak érdekében, hogy Brüsszel teljesítse Lengyelország követeléseit. Példájuk egyedülálló volt a csatlakozásra váró 13 kelet-európai tagállamban. A mezőgazdasági tárgyalásokat vezető miniszter a lengyel gazdaszervezetek több száz képviselőjét vitte magával Brüsszelbe. Miközben a gazdák kint várakoztak, a lengyel tárgyalódelegáció tagjai a kényes ügyekben – amikor Brüsszel kérésüket nem volt hajlandó teljesíteni – arra hivatkoztak, hogy csak a gazdákkal történő konzultáció után dönthetnek. A brüsszeli bürokraták nem értették, hogy mi történik: most a miniszter vagy a gazdaszervezetek tárgyalnak? Amikor kiderült, hogy a két fél bizony együtt van, és a szaktárca vezetői semmilyen döntésre nem hajlandók a gazdaszervezetek nélkül, az EU tárgyalódelegációjának nem volt más választása: el kellett fogadnia a lengyel igényeket.

A csatlakozási tárgyalások 2002-es befejezése óta a lengyel példa bizonyítja, hogy ahol erős és hatékony a gazdaérdekvédelem, ott jól teljesít a mezőgazdaság. Ilyen előzmények után magától értetődő, hogy Kelet-Európában a lengyel a legdinamikusabban fejlődő agrárium: terményeit egyre több európai országban tudja értékesíteni.

Nem véletlenül hozakodom elő a lengyel példával, amikor erdélyi, illetve romániai gazdaérdekvédelemről írok. Némileg az érintettség jogán is, hiszen a rendszerváltás utáni években magam is tagja voltam annak a lelkes csapatnak, amely gazdaköröket szervezett. Szinte futószalagon alakultak a kis helyi kezdeményezések: több száz jött létre Erdély magyarok lakta falvaiban. Román vidékeken ugyan nem gazdakör alakult, de gazdaérdekképviseleti kezdeményezések ott is létrejöttek, amelyek később országos hálózatba, országos szervezetekbe tömörültek.

A lengyel és a romániai történet ott vált szét, hogy Romániában a rendszerváltás óta kormányzati szinten soha semmilyen szerepe nem volt a civil kezdeményezésnek. Az egymást követő mezőgazdasági miniszterek nem kérték ki a gazdák képviselőinek véleményét, de ha mégis születtek szakminisztériumi vagy államfői szakbizottságok – ahol a gazdaérdekvédelem is helyet kapott –, ez nem volt több protokollnál. Ennek az áldatlan helyzetnek isszuk ma a levét, amikor az unióban szinte egyedüli országként ma sincs román agrárkamara, de még érvényes törvény sem született, azaz ami volt, felfüggesztették. Miután kiderült, az éppen kormányon levő pártok nem tudják egy az egyben „lenyúlni” és látszatkamarai tevékenységre rávenni az érdekvédelmi szervezeteket, ejtették a projektet.

Az erdélyi magyar gazdaszervezetek háza táján is hasonló a történet. Ezzel a helyzettel szembesült a magyarországi Nemzeti Agrárgazdasági Kamara is, amely a Kárpát-medencei együttműködés tervébe vélt vagy valós erdélyi magyar gazdaszervezeteket próbál bevonni. Az erdélyi magyar politika alig különbözik a többségi romántól. Miután a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) önjáró módon megpróbált kikerülni az RMDSZ „védőhálója” alól – ahol a romániai magyar civil szervezetek többsége éli viszonylag sovány, de biztos életét –, a legnagyobb erdélyi magyar párt ejtette őket. Többé támogatást nem kaptak, szerény befolyásukat pedig leépítették.

Az erősödő Erdélyi Magyar Néppárt ugyanakkor megpróbál saját gazdaérdekvédelmet kiépíteni, miután rájött, hogy üres a terep. Most tehát éppen az erdélyi gazdaérdekvédelem újrarajzolása, újraosztása folyik. Van egyfelől az erdélyi magyar pártoktól való függetlenség hiú ábrándjában élő RMGE, van néhány RMDSZ-közeli súlytalan agráregyesület, és most készül egy néppárthoz közeli agrárkezdeményezés. Akár örülhetnénk is a bővülő választéknak, ha nem tudnánk: rég az erdélyi magyar gazdák körmére égett a gyertya. A valós gazdaérdekvédelem hiánya elsősorban abban mutatkozik meg, hogy a fiatalok tömegesen menekülnek a mezőgazdaságtól, miközben a két világháború közötti 800 magyar szövetkezetből 25 év alatt legfeljebb hármat sikerült újraalakítani. Ekkora ma az erdélyi magyar gazdatársadalom ereje.