Karácsonyi üzenet: egymást szeressétek!

Sürgés-forgás, ide-oda szaladgálás vásárlás közben, év végi rohanás, felgyorsult élet, már semmire sem jut időm – ilyenkor év végén többnyire ezek szoktak elhangzani. Most azonban a járvány miatt mintha valami lelassult volna. Nem nagyon, csupán kicsit. Viszont most éppen ez a baj: nem lehet járkálni, nincsenek céges bulik, nem mehetünk szilveszterezni, nem tudunk összegyűlni, partikat rendezni. Régebb azt vártuk, hogy minden „leüljön” egy kicsit, hogy kipihenjük magunkat, és csak ritkán sikerült. Most azt várjuk, hogy újból a régi idők köszönjenek vissza. Amelyet akkor igencsak sokat szidtunk. E sok váradalom közepette azonban elsiklott az igazi váradalom, Jézus születése. Novembertől mintha egy erőltetett menetbe kapcsolódtunk volna be, amelynek a végén a sok takarítás, sütés-főzés, vásárlás és rendezés után beestünk a karácsonyfa alá utolsó pillanatban – testileg és igen sokszor lelkileg is megfáradtan.
Most talán lenne időnk. Legalábbis több, mint máskor. Amikor elgondolkodhatunk azon, mit várunk. A járványügyi szabályok lazítását, több szabadságot, év végi prémiumot, gazdag ajándékot, finomságokkal tele asztalt? Vagy valami mást is? Mert ha csak a külsőségekre gondolunk, akkor adventből csupán adventi naptár és fenyőkoszorú lesz négy gyertyával, karácsonyból pedig csillogó fenyőfa ajándékok tömkelegével.
Éppen ezért ideje megállnunk, és elgondolkodnunk, miért várjuk karácsonyt. Hogy a vásárlási láz, a folyamatos év végi készülődés (és nem egy esetben bosszankodás) helyett elhatározzuk: most más lesz, mint eddig. Most elcsendesedünk, többet foglalkozunk a körülöttünk levőkkel, próbálunk segíteni a nehéz helyzetben levőknek, kevesebbet vitatkozunk, de többet engedünk, esetleg kevesebbet vásárolunk, de annál többet adunk a megértésünkből, kevesebbet irigykedünk és vádolunk, de annál inkább megbocsátunk, kevesebbet acsarkodunk, de többet imádkozunk.
És mindenek felett ráirányítjuk figyelmünket a karácsony titkára, Jézus születésére. No nem azért, hogy egy nagy ünnepet üljünk – persze az is kell –, hanem azért, hogy szívünkbe háromszázhatvanöt napos karácsonyt varázsoljunk. Vagyis egész évben úgy éljünk és cselekedjünk, ahogy azt Jézus fogalmazta meg nekünk egykor: új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek.