Jog a normalitáshoz – az LMBTQ-propaganda margójára

Az is egy velejéig hazug kiindulópont, hogy a homoszexuális, a queer, transgender stb. perverziók és abberációk (amelyek közé bekérezdkednének a zoofilok és pedofilok is, bármily hihetetlen, utóbbiaknak is akad a magyar nyelvű sajtóban prókátoruk, Révész Sándor jeles ballib publicista személyében, aki már évekkel ezelőtt a pedofil képregények forgalmazhatósága mellett állt ki olyan címen, hogy „a pedofil is ember”) bármilyen szempontból egyenrangúak lennének a heteroszexualitással. Ezt az evidens igazságot a LMBTQXYZ lobbi tabusítani igyekszik. Szomorú, de való: alkotmánybírósági döntés is alátámasztja a heteroszexuális és homoszexuális kapcsolat egyenértékűségének lehetetlenségét. De attól még minden józanul gondolkodó ember beláthatja: a homoszexualitás természetellenes. De ha magyarázni kell, úgy vélem, minden sérülésmentes agy fel tudja fogni az alapigazságot, amely szerint a heteroszexualitás biztosítja a fajfenntartást, a homoszexualitás nem. Ez ennyire egyszerű. Ennek kimondásáért letilthat a Facebook, az Instagram, a Twitter, a YouTube vagy a globális világhatalom zsoldjában álló bármilyen más fórum, de attól még ennél alapvetőbb igazság kevés van.

(A törvényszöveg megtalálható itt. Nem egy könnyű esti olvasmány, de aki veszi magának a fáradságot és nem a zömmel politikai motivációjú, elfogult értelmezésekből próbál ítéletet alkotni, láthatja, hogy e jogszabálymódosításban szó sincs gyűlöletről, homofóbiáról vagy jogcsorbításról. E jogi norma nem foglalkozik az LMBTQ-emberek szexuális orientációjával, mindössze a fiatalkorúakat igyekszik védeni a perverzióktól.)
Szomorú, de a sok esetben korrekt Schiffer András is politikai célú taktikai manővert lát abban, hogy a törvénymódosításba végül e sokat vitatott passzus is bekerült. Még ha igaz is lenne, a lényeg az, hogy e passzus a normalitást védi egy abnormális világban. Abban igaza lehet Schiffernek, hogy a fiatalkorúak körében folytatott LMBTQ-propaganda tilalmáról szóló passzus nélkül

A másik értelmezési keret – meggyőződésem szerint ez az irányadó – a globális világhatalomnak az emberi önazonosság ellen folytatott vérlázító, jogtipró és észveszejtő küzdelme.
Borbély Imre már a kétezres évek elején, amikor egészen más eszmei-ideológiai viszonyok uralkodtak az EU-un belül, ismételten rámutatott: az EU első számú ideológiai sajátossága a nemzet- és keresztény-ellenesség. Azóta ez kiegészült a nemi dimenzióval is.
Az egyént hagymahéjként körbevevő identitásburkok közül a keresztény hagyomány a „felvilágosodásnak” nevezett elsötétülés óta áll intenzív ostrom alatt. A dicsőségesnek beállított és a tankönyvekben az emberi jogok nyilatkozatával összekapcsolt „nagy” francia forradalom kapcsán nem sok szó esik a különféle módon ártatlanul kivégzett papok ezreinek a legalapvetőbb emberi jogáról, az élethez való jogról. De végeztek akkor ki tízezrével az „Ész Istennő” előtti tisztelet, a „progresszió” jegyében földműveseket, arisztokratákat, parlamenti képviselőket, sőt, királyt is.
A nemzeti identitás, a nemzeti öntudat és büszkeség is támadás alatt van a II. világháború óta. Azokat a politikusokat, akiket a nemzeti érdek képviselete mozgat, különféle becsmérlő jelzőkkel illetik. Örülhet, aki megússza a „populista” megbélyegzéssel, mert van még a balliberális sajtó fegyvertárában ennél súlyosabb minősítés is a nacionalistától a szélsőségesen, a fasisztán, rasszistán, xenofóbon át a náciig.

Tudjuk, hogy perverzek „érzékenyítik” a szerencsétlen óvódásokat tőlünk Nyugatra, és több állam támogatja gyermekek hangulatváltáson alapuló, később keserűen megbánt nemváltó műtéteit, amelynek köszönhetően a társadalom lelkileg beteg egyedeit termelik futószalagon. S megbotránkoztató történeteket lehet hallani azokról, akik fel mernek szólalni Nyugaton e jelenségek ellen vállalva akár az egzisztenciális ellehetetlenülés kockázatát.
Mifelénk még lehet büntetlenül normálisnak lenni. Ez az, amit meg kellene őrizni. A jogot a normalitáshoz, a szólásszabadságot, amelynek jegyében a természetellenesről ki lehet mondani, hogy természetellenes, a nemzetellenesről, hogy nemzetellenes és a keresztényellenesről, hogy keresztényellenes.
A pedofilellenes törvény, amely ellen az uniós sajtó háborog, egy hatalmas lépés a jó irányban éppen azért, amiért támadják: mert elejét veszi annak, hogy a gyermekek nemi önazonosságát „érzékenyítés” címén megzavarják a „nyitott társadalom” különféle nemkormányzati szervezetek (NGO) transzvesztiták, homoszexuálisok, hermafroditák, csillárimádók s egyéb beteg figurák által. A törvény védi a gyermekeket, védi a józan észt, védi a természetes nemi önazonosságot. És persze normalitáshoz való jogot.