2014. április 18., 13:092014. április 18., 13:09
Református lelkész barátom ajánlotta a figyelmembe a pszichológus Carl Gustav Jung egyik esszéjét, amelyben többek között a következő gondolat szerepelt: az ő nagyapja még úgy járt a mezőre, hogy egyik vállán a kapa, a másikon meg ott ült Isten. Azaz a materiális és lelki dimenzió egyformán valóságszerű volt számára. A régi ember a lelkével is könnyebben látott, tapintott. Napjaink társadalma nem, vagy csak alig foglalkozik az ember lelkének fejlesztésével, nemzedékek nőttek fel úgy, hogy lelki látásuk-tapintásuk nem erősödött meg. És ma már csak kevesen mondhatják el, amit Jung megfogalmazott.
A kisgyermekkor húsvéti emlékeit legtöbben hosszan őrzik, nem ritkán írásos emlékek tanúskodnak a nagy locsolásokról és meglocsoltatásokról. Később a nagy bulik, szórakozások jönnek, aztán a többség kezd „kifáradni” ebből a fajta húsvétozásból. Talán e felsorolás is jelzi, mennyire távol jár a húsvét üzenete, amellyel sokan életük során egyáltalán nem is találkoznak. A pogány misztériumvallások húsvétjaival talán igen, hiszen a természet, az élet rendszeresen megújul.
Egy ideig többségünk azért elaraszolgat addig a felismerésig, hogy létezik körülöttünk egy megfoghatatlan dimenzió, valami, amit egyszerűen csak Istennek nevezünk. Innen Jézusig eljutni, feltámadásról, örök életről gondolkozni azonban még nagyon hosszú út. Mert egy megfoghatatlan lelki valóság elfogadása talán még belefér a racionális gondolkodásba, de hogy emberi létformát vegyen magára, hogy kapcsolatba lépjen velünk? Az már sok.
Nagyhét van, olvassuk a húsvéti történeteket: feltámadt Jézus, megjelent az emmausi tanítványoknak, Péternek, Mária Magdolnának. Tizenegy tanítvány bezárva a szobába, félnek a zsidóktól, a rómaiaktól, nekik is megjelenik. Mindig úgy, hogy ő jön el. Miért vagyunk ennyire messze Jézustól? Miért van az, hogy Jézus Krisztus feltámadása, illetve saját feltámadásunk csak igen késve jelenik meg reális lehetőségként a gondolkodásunkban?
Mivel a tízparancsolat szerint szombaton pihenni kell, tanítványai csak vasárnap mentek ki Jézus sírjához. A barlangban azonban nem volt ott a test, csak a leplek, amelyekkel beborították. És egy angyal, aki azt mondta a gyászolóknak: „Nincs már itt, mert feltámadt!”
A Jézussal való találkozást ma már természetesen nem lehet ily módon lokalizálni, felbukkanására azonban érdemes számítani. Ha készen érezzük magunkat rá, kezdhetnénk talán úgy, hogy azt mondjuk egymásnak: itt van, mert feltámadt. Áldott húsvéti ünnepeket kedves mindannyiuknak!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!