Ide lábam, ne oda!

A Bihar megyei magyar választópolgár már csak legyint a szociáldemokratákkal fantom koalícióban lavírozó vagy éppen már csak evickélő RMDSZ megnyilvánulásaira. Az elmúlt évtizedekben jócskán megtépázott, megfeneklett politikai tömörülésre régóta ráférne egy kis arculatváltás. Vagy legalább egy kis politikai sminkkelés. Ennek ellenére a szövetség mindenkori molinóarcai egymást túllicitálva sulykolják a magyar választókba az általuk éppen aktuálisnak tartott politikai trendet úgy, hogy azt folyamatosan felülírja a mindenkori román koalíciós partner politikája. A hétköznapi ember pedig már fel sem kapja a fejét a végletekre. Ugyanis belefásult abba, hogy ami ma még irányvonalnak számít, azt holnap a belső érdekeket kiszolgáló pártoligarchia egy tollvonással keresztülhúzza.

A szövetségen belüli érdekek mindenkoron úgy kottázzák a csárdást, hogy az a bukaresti mánélére is passzoljon. Ám a kottalapok elkeveredése nemegyszer teremt skizofrén állapotokat. Ne menjünk messzire: elég, ha csak az EU-parlamenti választások regáti magyar „szavazóbázisát” említjük. Vagy a Kelemen Hunor szeptember végi kelet- és dél-romániai megyékben tett látogatásait, ahol Antal István Tulcea megyei RMDSZ-es képviselő ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta a román sajtónak, hogy látogatásaival Kelemen Hunor román elnökjelölt a két nemzet közös értékeire építve célozza meg az elnöki palotát.

Ilyen és ehhez hasonló állapotokat lehet mostanság tapasztalni Biharban is, kiváltképp a nagyváradi képviselő-testület RMDSZ-frakciójában, amióta a megyeházán a „pártütő” ALDE miatt kisebbségbe kényszerültek a szociáldemokratákkal. Ettől még inkább a nemzeti liberálisoknak áll a zászló. Ennek megfelelően mintha vezényszóra tennék: a mieink máris elkezdtek újrahelyezkedni a politikai porondon. Az újratervezéssel az „ide lábam, ne oda” jól bevált politika mentén máris a „városromboló fenevadnak” kikiáltott Ilie Bolojan polgármester szelídített változatán ügyködnek.

Mivel a nagyváradi reptér körül duzzadó botrány fordítottan arányos Pásztor Sándor megyei tanácselnök népszerűségével – a nagyváradi légi utasszállítás csődje a megyei tanács számlájára írható –, a szövetség városi képviselete jól érzékelhetően a „jobbra igazodj” mellett tette le a voksát. Vagyis „városromboló fenevad” liberális polgármester ide vagy oda, a múlt havi tanácsülésen az RMDSZ négyes fogata simán megszavazta a Váradszőllős negyedbeli mintegy húsz magánház kisajátítását és lerombolását. A jelentős liberális hátszéllel működő városvezetőség parkolót és zöldövezetet tervez ide, és Ilie Bolojan polgármesternek az RMDSZ nélkül is simán meglett volna a Nagyváradon igen vitatott terv kivitelezéséhez szükséges helyi tanácsi többsége.

S ha már skizofrén állapotokról beszélünk, az sem lepné meg túlságosan a magyar szavazópolgárt, ha Kelemen Hunor valóban elhitette volna magával, hogy második fordulós lesz a román elnökválasztáson. Ne felejtsük el, e tekintetben már van precedens, ugyanis az ortodox szociáldemokratáknak egykor meg sem fordult volna a fejükben, hogy egy evangélikus szász ember fogja Romániát elnökként képviselni a nagyvilágban. És mégis megesett velük ez a „kis malőr”.

Amúgy miért ne bízna Kelemen a második fordulós „együttállásban”, hiszen megestek már ennél furcsább dolgok is az elmúlt harminc esztendőben. Volt már magyar miniszterelnök-helyettese is az országnak, sőt a kilencvenes években – ha Ion Iliescu nincs résen – még a királyság is visszaállt volna. Később ugyanaz a román uralkodóház hivatalos udvartartást tartott fenn az Arad megyei soborsini kastélyban, de volt itt roma király, roma császár (tán van a mai napig is) és ez mind az elmúlt három évtized alatt.

Szólhat-e bárki bármi rosszat e nagy sajátos román demokráciára, amelyben a magyarok mindenkori érdekképviselete is kivívta a maga vagyonosodási és hatalmi szeletkéjét. Főleg, ha a magyar választópolgár csak úgy ismeri a választási csíziót, hogy „ide voksom, ne oda!”