
2013. június 14., 10:152013. június 14., 10:15
Tisztességben megőszült ötven-hatvanas rockrajongók is igen sűrűn tarkították a Kolozsvár Aréna mintegy húszezresre saccolt közönségét múlt szombat este. Szemmel láthatóan ki-ki felkutatta a családi komódban a rocktörténet nagyjait idéző felsőjét: agyonmosott Led Zeppelin, Doors, Black Sabbath pólók feszültek az idők során többé-kevésbé domborúvá lett férfipocakokon, s persze a találkozás apropóját adó Deep Purple felirat is gyakran előbukkant a jól vasalt ingek alól. A női rajongók ruházatilag (is) jóval visszafogottabbak voltak: egyetlen bátor negyvenes nőt fedeztem fel látótávolságon belül koromfeketében, szegecselt bőrszerkóban, azt viszont már nem sikerült eldönteni, hogy ez még a nyolcvanas évekbeli készlet-e vagy jól sikerült retró.
Az arcokra kiülő izgalom viszont nemtől független, jelezte ezt az őrült visítás is, amit hallattunk, amikor tíz óra előtt két perccel berobbant a színpadra a ma Ian Gillan (ének), Ian Paice (dob), Roger Glover (basszusgitár), Steve Morse (gitár) és Don Airey (billentyű) felállású legendás brit együttes. Sokunk számára történelmi volt a pillanat, mert sokunknak távoli volt a remény, hogy valaha élőben is látjuk a Deepet, ráadásul Kolozsváron. Mert a nagy koncertek világától meglehetősen távol eső erdélyi rockerek számára örök és valós a félelem, hogy kihuny egy rockcsillag, mielőtt eljutottak volna egy fellépésére.
A banda a bevezetőt nem aprózta el, ismert dallamokkal csaptak a húrok közé, mint a Fireball, az Into the fire, aztán az új album számai következtek. A tavaly felvett 12 dalból álló Now What?! egyébként a mostani európai turné apropója, az album a 19. az együttes történetében, és a koncerten hallottak alapján ajánlott valamennyi Deep Purple-rajongónak, hangzásvilága, stílusa nem hazudtolja meg az együttest. A koncert hangosítása viszont valamelyest meghazudtolta: csalódást okozott a tribünön és a gyepen egyaránt, egyes dalok meglehetősen „maszatolva” szóltak, a várakozásokhoz képest legalábbis. Gyakorlott koncertjárók persze tudják, gyakran előfordul ez a legnagyobbakkal is, és hát a jelenlévők közül sokan elnyúlt kazettákon szocializálódtak tinédzserkorunkban, így könnyen túl tudták tenni magukat az apró csalódáson. A sokak által a földkerekség még élő legjobb gitárosának tartott Steve Morse hosszan tartó zseniális szólója, vagy Ian Paice hatalmas intenzitású, mégis igen laza dobos egyéni megszólalása mindent feledtetett velünk. És persze a hard rock meghatározó hangja, Ian Gillan sikolyai is, amelyek ma már ugyan nem úgy szólnak – nem is szólhatnak –, mint a Child in Time idején, de továbbra is kegyetlenül borzongatnak, tépnek, magukkal ragadnak.
Az együttes lazán, összehangoltan és beleélő örömmel zenélt, bár a közönséget, úgy tűnt, csak a koncert felétől sikerült megfogniuk: a Smoke on the Waterrel elszabadult a pokol, ekkortól már csak rocktörténeti számok szóltak, és rohant az idő. Akárcsak fellépés után az együttes tagjai, akik két perccel a záróakkordok után már luxusautókba vágódva suhantak ki a stadionból. Így csinálják a profik mindenhol, de attól még eléggé lehangoló a sietség – a rajongók elcsöndesülve azért még maradtak kicsit, mielőtt belevetették magukat a csillagos, hársillatú, zsongó kolozsvári éjszakába.
Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.
Az Alföldön ügyes kezű mesteremberek is készítették, Erdélyben tamburaként emlegették, Kodály a szegények hangszerének nevezte. Ma virágkorát éli: hungarikum lett, és egyre többen veszik kézbe. Gyermek- és ifjúsági citeratalálkozón jártunk Maros megyében.
A börtönlelkészi szolgálat láthatatlan, mégis létfontosságú terület a lelkipásztori munkában. Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor a szamosújvári és besztercei börtönökben vigaszt, reményt és Isten igéjét viszi a rabok számára.
„Reformátusnak kell maradnunk, a Szentírásra és hitvallásainkra építve” – vallja Kolumbán Vilmos József erdélyi református püspök. Interjúnkban Kolumbán Vilmos József a Református Egyházak Világközössége progresszív teológiai irányáról is beszélt.
Legyen szó képzőművészetről vagy irodalomról, műveiben visszaköszönnek a természettel összhangban élő faluközösségbe kapaszkodó gyökerek, az irányt mutató népi bölcsességek, a sallangok nélküli kifejezések, a deportálást túlélők közösségi traumája.
A rövid ideig tartó hideghullámot követően szerdától ismét enyhe, csapadékban gazdag időjárás várható, a nappali csúcshőmérséklet elérheti a 10 fokot. Melegfronti hatásokra kell számítani.
Kutyaszorítóba kerültek a négypárti bukaresti kormánykoalíciót alkotó politikai alakulatok, köztük is kiemelten az RMDSZ: úgy kell elszámolniuk a felháborodott polgárok előtt a népszerűtlen intézkedésekért, hogy a döntést közösen hozták meg.
Házi készítésű hústermékek és pálinkák versenyét szervezi immár negyedik éve egy lelkes fiatalokból álló csapat a Kolozsvártól mintegy húsz kilométerre fekvő Tordaszentlászlón. A többség számára a rendezvény remek gasztronómiai alkalomnak számít.
A reformáció genfi emlékművétől kőhajításnyira fekvő gyülekezeti házban ma is hangzik a magyar ige. A svájci városban Dániel Levente erdélyi ösztöndíjasként szolgál, amely a magyar diaszpóra számára egyszerre lelki otthon, kulturális kapaszkod&oac
Csütörtök délután nyílt meg az Apáczai 400 című képzőművészeti kiállítás a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum dísztermében. A tárlat Apáczai Csere János sokoldalú szellemi öröksége előtt tiszteleg, kort&am
szóljon hozzá!