2013. június 14., 10:152013. június 14., 10:15
Tisztességben megőszült ötven-hatvanas rockrajongók is igen sűrűn tarkították a Kolozsvár Aréna mintegy húszezresre saccolt közönségét múlt szombat este. Szemmel láthatóan ki-ki felkutatta a családi komódban a rocktörténet nagyjait idéző felsőjét: agyonmosott Led Zeppelin, Doors, Black Sabbath pólók feszültek az idők során többé-kevésbé domborúvá lett férfipocakokon, s persze a találkozás apropóját adó Deep Purple felirat is gyakran előbukkant a jól vasalt ingek alól. A női rajongók ruházatilag (is) jóval visszafogottabbak voltak: egyetlen bátor negyvenes nőt fedeztem fel látótávolságon belül koromfeketében, szegecselt bőrszerkóban, azt viszont már nem sikerült eldönteni, hogy ez még a nyolcvanas évekbeli készlet-e vagy jól sikerült retró.
Az arcokra kiülő izgalom viszont nemtől független, jelezte ezt az őrült visítás is, amit hallattunk, amikor tíz óra előtt két perccel berobbant a színpadra a ma Ian Gillan (ének), Ian Paice (dob), Roger Glover (basszusgitár), Steve Morse (gitár) és Don Airey (billentyű) felállású legendás brit együttes. Sokunk számára történelmi volt a pillanat, mert sokunknak távoli volt a remény, hogy valaha élőben is látjuk a Deepet, ráadásul Kolozsváron. Mert a nagy koncertek világától meglehetősen távol eső erdélyi rockerek számára örök és valós a félelem, hogy kihuny egy rockcsillag, mielőtt eljutottak volna egy fellépésére.
A banda a bevezetőt nem aprózta el, ismert dallamokkal csaptak a húrok közé, mint a Fireball, az Into the fire, aztán az új album számai következtek. A tavaly felvett 12 dalból álló Now What?! egyébként a mostani európai turné apropója, az album a 19. az együttes történetében, és a koncerten hallottak alapján ajánlott valamennyi Deep Purple-rajongónak, hangzásvilága, stílusa nem hazudtolja meg az együttest. A koncert hangosítása viszont valamelyest meghazudtolta: csalódást okozott a tribünön és a gyepen egyaránt, egyes dalok meglehetősen „maszatolva” szóltak, a várakozásokhoz képest legalábbis. Gyakorlott koncertjárók persze tudják, gyakran előfordul ez a legnagyobbakkal is, és hát a jelenlévők közül sokan elnyúlt kazettákon szocializálódtak tinédzserkorunkban, így könnyen túl tudták tenni magukat az apró csalódáson. A sokak által a földkerekség még élő legjobb gitárosának tartott Steve Morse hosszan tartó zseniális szólója, vagy Ian Paice hatalmas intenzitású, mégis igen laza dobos egyéni megszólalása mindent feledtetett velünk. És persze a hard rock meghatározó hangja, Ian Gillan sikolyai is, amelyek ma már ugyan nem úgy szólnak – nem is szólhatnak –, mint a Child in Time idején, de továbbra is kegyetlenül borzongatnak, tépnek, magukkal ragadnak.
Az együttes lazán, összehangoltan és beleélő örömmel zenélt, bár a közönséget, úgy tűnt, csak a koncert felétől sikerült megfogniuk: a Smoke on the Waterrel elszabadult a pokol, ekkortól már csak rocktörténeti számok szóltak, és rohant az idő. Akárcsak fellépés után az együttes tagjai, akik két perccel a záróakkordok után már luxusautókba vágódva suhantak ki a stadionból. Így csinálják a profik mindenhol, de attól még eléggé lehangoló a sietség – a rajongók elcsöndesülve azért még maradtak kicsit, mielőtt belevetették magukat a csillagos, hársillatú, zsongó kolozsvári éjszakába.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!