Somogyi Botond
2020. november 15., 10:402020. november 15., 10:40
Kelet-európai népekként a kontinens eme részében az évszázadok alatt rengeteget harcoltunk. Átéltük a tatárjárásokat, hosszú ideig viaskodtunk a törökkel, hogy megállítsuk az oszmán birodalom elterjedését Európában, szinte folyamatosan harcban álltunk a Habsburgokkal, de még az orosz és később a szovjet birodalommal is fel kellett vennünk a harcot. Azt nem is említem, hogy sokszor egymás ellen is háborúztunk. Közben a nagy Nyugat folyamatosan erősödött és gazdagodott, sőt gyarmatosításra is futotta erejéből. Nekünk sokáig csak az maradt, hogy sóvárogjunk a Nyugat felé. Hogy néha el-elmenjenek fiaink tanulni, és az ott megszerzett tudást visszatelepülve kamatoztassák. A Nyugat évszázadokon keresztül mintegy varázsszóként jelent meg a kelet-európai ember köztudatában, s ez a kommunista megszállás alatt a második világháborút követően csak erősödött.
– Hja, a Nyugat, a jólét, a kultúra és a civilizáció. Mikor fogunk már odajutni? Soha! – álmodoztunk az 1989-es változást követően is. Hogy aztán lassan ráeszméljünk,
Hogy a jólét ugyan még megvan, de az ateizmus, a hedonizmus, a liberális életmód, a kisebbségben levő LMBTQ térhódítása, a genderelmélet családellenes propagandája tönkretette a Nyugatot. Ahol szinte már sem kultúra, sem civilizáció nem létezik. Mint ahogy önazonosság és nemzeti-népi hagyományok sem. Sőt, már demokrácia sem: a polkorrektség diktatúrája csírájában fojt meg minden normális felszólalást, állásfoglalást, véleményt. A balliberális diktatúra dühöng a nyomtatott sajtóban, az interneten, az egyetemeken és egyre inkább a politikában is.
Szólás- és véleményszabadság nincs, hiszen csak a balliberális és a kevert fajú embermassza létrehozását célul kitűző személy lehet demokrata. Akinek mellesleg se istene, se hazája, (a deviánsok szerint) se anyja, se apja nincsen.
Na de hát majd Amerika! A demokrácia megtestesítője. A majdnem két és fél évszázados alkotmánnyal rendelkező, a szólás-és véleményszabadságot, az egyén és a sajtó szabadságát garantáló ország majd csak példát mutat – gondolhattuk volna. Elképesztően tévesen. Merthogy az utóbbi időben látottak és tapasztaltak bebizonyították, ott is legalább olyan nagy a baj, mint Európa nyugati felében. Hacsak nem nagyobb. És most nem a Black Lives Matter mozgalom söpredékének az Egyesült Államok nagyvárosaiban a békés embereket megfélemlítő törés-zúzására, templomgyújtogatásaira, szobordöntögetéseire (mit is tett az ISIS a Közel-Keleten?) gondolok. De még csak nem is arra, hogy normális véleményt manapság már az állítólag korlátlan szabadság hazájában sem tudsz megfogalmazni, mert ott is azonnal fasisztának vagy rasszistának kiáltanak ki. Hanem arra a csalássorozatra, amely végül Joe Biden győzelmét „hozta ki”.
Annyira, hogy az interneten keringő egyik videó szerint – az elmúlt években számtalan badarságot kijelentő, majd azokat magyarázni kényszerülő, sokszor a szenilitás jegyeit mutató 78 éves – Joe Biden még azt is elmondja, hogy „közösen összehoztuk, azt hiszem, az amerikai politikatörténet legkiterjedtebb és legbefogadóbb választási csalási szervezetét”. Valószínűleg ez is csak egy elszólás lehetett. Mint ahogy az is valószínű, hogy egy ideig még hallunk a választási csalásokról, perekről, de az is biztos, hogy januárban nem Donald Trumpot fogják beiktatni hivatalába. Hogyan lehetséges, hogy a világ legdemokratikusabbnak vélt országában mindez megtörténhet következmények nélkül? (Bár gyorsan tegyük hozzá, hogy az Egyesült Államokban érvényes szavazási törvény alapján az is nyerhet, aki összességében kevesebb szavazatot kap, lásd Trump négy évvel ezelőtti győzelmét. Ez sem igazán a demokrácia jele.) Hol az igazság, az átláthatóság?
vagy csak egyszerűen kijelentik, az adott kormányt nem fogadják el partnernek. Most mi fog történni? Semmi, mert a fősodratú média gondoskodik arról, hogy mással legyünk elfoglalva. A globalista háttérhatalom elérte célját. A kutya ugat, a karaván halad.
Rostás Szabolcs
Kereken egy héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon levontuk a következtetést, miszerint elbuktak Nicușor Dan proxyjai, kudarcot vallott Románia államelnökének második kormányalakítási kísérlete is.
Bede Laura
Viszonylag kezdő sofőrként akárhányszor rágördülök az úttestre, egy borsónyi félelmet még mindig érzek. S nem attól tartok, hogy jaj, nehogy elcsípjen a rendőr, amint átlépem a sebességkorlátot.
Balogh Levente
Traian Băsescu után szabadon Nicușor Dan is a „játékos” államfők útjára lépett – az más kérdés, hogy ha minden rosszul megy, a szélsőjobboldali erők jelentőségét növeli azzal, hogy a királycsinálói szerep közelébe juttatja őket.
Rostás Szabolcs
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Makkay József
Nemcsak az állóvizeket kavarta fel, hanem valóságos örvényt idézett elő Nicușor Dan azzal, hogy a Nemzeti Liberális Párt megkérdezése nélkül miniszterelnök-jelöltnek nevezte ki a PNL egyik alelnökét, Adrian Veșteát.
Balogh Levente
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Páva Adorján
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
szóljon hozzá!