Somogyi Botond
2020. november 15., 10:402020. november 15., 10:40
Kelet-európai népekként a kontinens eme részében az évszázadok alatt rengeteget harcoltunk. Átéltük a tatárjárásokat, hosszú ideig viaskodtunk a törökkel, hogy megállítsuk az oszmán birodalom elterjedését Európában, szinte folyamatosan harcban álltunk a Habsburgokkal, de még az orosz és később a szovjet birodalommal is fel kellett vennünk a harcot. Azt nem is említem, hogy sokszor egymás ellen is háborúztunk. Közben a nagy Nyugat folyamatosan erősödött és gazdagodott, sőt gyarmatosításra is futotta erejéből. Nekünk sokáig csak az maradt, hogy sóvárogjunk a Nyugat felé. Hogy néha el-elmenjenek fiaink tanulni, és az ott megszerzett tudást visszatelepülve kamatoztassák. A Nyugat évszázadokon keresztül mintegy varázsszóként jelent meg a kelet-európai ember köztudatában, s ez a kommunista megszállás alatt a második világháborút követően csak erősödött.
– Hja, a Nyugat, a jólét, a kultúra és a civilizáció. Mikor fogunk már odajutni? Soha! – álmodoztunk az 1989-es változást követően is. Hogy aztán lassan ráeszméljünk,
Hogy a jólét ugyan még megvan, de az ateizmus, a hedonizmus, a liberális életmód, a kisebbségben levő LMBTQ térhódítása, a genderelmélet családellenes propagandája tönkretette a Nyugatot. Ahol szinte már sem kultúra, sem civilizáció nem létezik. Mint ahogy önazonosság és nemzeti-népi hagyományok sem. Sőt, már demokrácia sem: a polkorrektség diktatúrája csírájában fojt meg minden normális felszólalást, állásfoglalást, véleményt. A balliberális diktatúra dühöng a nyomtatott sajtóban, az interneten, az egyetemeken és egyre inkább a politikában is.
Szólás- és véleményszabadság nincs, hiszen csak a balliberális és a kevert fajú embermassza létrehozását célul kitűző személy lehet demokrata. Akinek mellesleg se istene, se hazája, (a deviánsok szerint) se anyja, se apja nincsen.
Na de hát majd Amerika! A demokrácia megtestesítője. A majdnem két és fél évszázados alkotmánnyal rendelkező, a szólás-és véleményszabadságot, az egyén és a sajtó szabadságát garantáló ország majd csak példát mutat – gondolhattuk volna. Elképesztően tévesen. Merthogy az utóbbi időben látottak és tapasztaltak bebizonyították, ott is legalább olyan nagy a baj, mint Európa nyugati felében. Hacsak nem nagyobb. És most nem a Black Lives Matter mozgalom söpredékének az Egyesült Államok nagyvárosaiban a békés embereket megfélemlítő törés-zúzására, templomgyújtogatásaira, szobordöntögetéseire (mit is tett az ISIS a Közel-Keleten?) gondolok. De még csak nem is arra, hogy normális véleményt manapság már az állítólag korlátlan szabadság hazájában sem tudsz megfogalmazni, mert ott is azonnal fasisztának vagy rasszistának kiáltanak ki. Hanem arra a csalássorozatra, amely végül Joe Biden győzelmét „hozta ki”.
Annyira, hogy az interneten keringő egyik videó szerint – az elmúlt években számtalan badarságot kijelentő, majd azokat magyarázni kényszerülő, sokszor a szenilitás jegyeit mutató 78 éves – Joe Biden még azt is elmondja, hogy „közösen összehoztuk, azt hiszem, az amerikai politikatörténet legkiterjedtebb és legbefogadóbb választási csalási szervezetét”. Valószínűleg ez is csak egy elszólás lehetett. Mint ahogy az is valószínű, hogy egy ideig még hallunk a választási csalásokról, perekről, de az is biztos, hogy januárban nem Donald Trumpot fogják beiktatni hivatalába. Hogyan lehetséges, hogy a világ legdemokratikusabbnak vélt országában mindez megtörténhet következmények nélkül? (Bár gyorsan tegyük hozzá, hogy az Egyesült Államokban érvényes szavazási törvény alapján az is nyerhet, aki összességében kevesebb szavazatot kap, lásd Trump négy évvel ezelőtti győzelmét. Ez sem igazán a demokrácia jele.) Hol az igazság, az átláthatóság?
vagy csak egyszerűen kijelentik, az adott kormányt nem fogadják el partnernek. Most mi fog történni? Semmi, mert a fősodratú média gondoskodik arról, hogy mással legyünk elfoglalva. A globalista háttérhatalom elérte célját. A kutya ugat, a karaván halad.
Rostás Szabolcs
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Balogh Levente
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
Páva Adorján
A drága energia, a méregdrága üzemanyag és az egyre erőteljesebb megélhetési nyomás korában egyre kevésbé látszik elvont brüsszeli jelszónak, buta és költséges hóbortnak a zöld átállás Erdélyben.
Gazda Árpád
Mi történne, ha Szoboszlai Dominik a magyar foci botladozásait megelégelve egy napon úgy döntene, hogy az angol válogatottat erősíti? Elgondolni is rossz. Márpedig a sport elüzletiesedésének világában a nemzeti identitás, a zászló is lecserélhetővé vált.
Rostás Szabolcs
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
Balogh Levente
Üzenetértékű, hogy Románia és Ukrajna partnerségi megállapodást kötött, de kérdéses, mi lesz a kisebbségekkel – az időzítése kapcsán pedig némi olyan érzése is van az embernek, hogy Kijev és Bukarest a magyar választási kampányba is beszállt egy kicsit.
Somogyi Botond
,,Biztosan nem lesz világháború?” – kérdezte tőlem hosszú évekkel ezelőtt a lányom. ,,Emlékszem, apa – mondta nekem a minap – azt válaszoltad, háború biztos nem lesz, legfennebb gazdasági, digitális háború.”
szóljon hozzá!