Rovatok

Van egy globális probléma, ami független minden politikai eszmerendszertől és társadalmi hovatartozástól. Világméretű kérdés, amelynek egyik mellékhatásaként csak Romániában öt ember halt meg két hét alatt, és ki tudja, hány jutott kórházba. A globális felmelegedést legtöbben csak akkor kezdik komolyan venni, amikor már az augusztusi 40 Celsius-fokos Lucifer-hőhullám elhomályosítja a látásukat. Bármennyire is hallgatunk az öregekre, akik szerint a nyár évtizedekkel ezelőtt is meleg volt, az egyre tikkasztóbb kánikula ma már nem véletlen. Mielőtt azonban valaki Donald Trump módjára felemlegetné, hogy ha decemberben hideg van, akkor a nyár is meleg, olvasson kicsit utána a szakemberek kutatásainak.

A globális felmelegedés nemcsak állandó természeti katasztrófa, de az emberi önzőség mintapéldája is egyben: a hirtelen megvastagodott pénztárcákért és a mai jólétért cserébe dédunokáink öröksége egy pohár vízért és egy marék nedves termőföldért folytatott harc lesz. A jelen állapot fő előidézője a világpiacot minden áron uralni akaró Kína és India, valamint a globális felmelegedést továbbra is bizonyíthatatlan hisztinek tartó, a világon a második legtöbb széndioxidot kibocsátó ország, az Egyesült Államok elnöke. És sok más ország mellett beállt a sorba a román állam is, amely megszüntette a gépjárművekre vonatkozó környezetvédelmi adót, és tíz éve még mindig csak szoktatja az embereket a szelektív hulladékgyűjtésre anélkül, hogy azt szelektíven feldolgozná.

De megköszönhetjük ezt a fokozódó természeti katasztrófát a rövidtávon gondolkodó, a jövőt figyelmen kívül hagyó éjjeli fatolvajoknak is, akik tonnaszámra termelik ki az erdőket, bizonyítva, hogy nem jártak biológia órára. Különben tudnák, hogy az élőlények számára a növények által termelt oxigén szükséges. De „köszönet” illeti azokat a szűkös látókörű, az utódaik egészségét elfelejtett székelyeket és hasonszőrű kollégáikat is, akik ezrével vállalnak lelkesen munkát az erdőpusztító Schweighofer-féle fafeldolgozó üzemeknél.

Az már távolról sem meglepő, hogy az emberiséget úgy általában nem érdekli a pusztuló madarak látványa, de utódaik nyomorúságának gondolata talán ébreszt még bennünk némi lelkiismeret-furdalást. Számos szakember szerint az üvegházhatású gázok kibocsátásának drasztikus csökkentésével sem lehetne már megállítani a globális felmelegedést, de többek szerint viszont stabilizálni lehetne a helyzetet. Talán érdemes az utóbbi változatra figyelnünk. Nem lenne könnyebb rákeresni néhány tanácsra a világhálón, hogy hétköznapi emberként miként jobbítsunk helyzetünkön? Azt hiszem, ennyi hitet és erőfeszítést megér az emberiség egészsége.