2013. június 14., 08:132013. június 14., 08:13
2013. június 14., 08:572013. június 14., 08:57
Tűzre víz az orvosság, de vízre... Ennek az igazságnak a félelmetességét csak az tudja ténylegesen igazolni, aki látta már megállíthatatlanul emelkedni egy folyó, egy patak vízszintjét. Kitörölhetetlen emlék: kisgyermekként állok az udvar közepén, nagyapám két szomszéddal hurcolja magasabbra a tyúkketrecet, s mire újra fordulnának, a kert végét addig mindig békésen nyaldosó Olt eredeti medrénél ötven méterrel feljebb már a csizmám szárán loccsanna be. Aznap este az utca túloldalán lévő szomszéd házban fektettek le, a felbolyduló, mégis egyszerre mozduló falu zajai azonban ezer darabra szabdalták az éjszakámat.
Magyarországot a dunai árvíz kovácsolta egybe az elmúlt héten. Ha nem kellene elveszett javakról is beszélnünk, nyugodt lélekkel jelenteném ki, hogy Isten szervezte ezt a kis „összetartást” e fájdalmasan kettészakított ország lakosainak. Hadd kapjanak még egy esélyt a hétköznapokban ideológiák mentén szekértáborozók: képesek egyazon célért dolgozni, teával kínálni egymást, közben megereszteni egy-egy fáradt mosolyt. Szembesíteni önmagunkat azzal, hogy micsoda pitiáner dolgokkal mérgezzük egymást és magunkat, ha pillanatokra nyugodni hagy bennünket a sors. A hivatásos egységek szervezettsége, a higgadt munkavégzés tartást kölcsönzött a pánikra hajlamos kisembernek, erőt adott verőfényes napokon elképzelhetetlen fizikai munkavégzéshez. Talán még a maguk szemében is nőttek egy keveset a gáton harcolók.
Öregek mesélik, hogy a háború utolsó robbanásai után még szét sem oszlott a füst, a pincékből előbújt emberek ásót, lapátot fogtak, romot takarítottak. És közben mosolyogni tanultak, ízlelték az élet értékét, próbálgatták az optimizmust, a lét legerősebb kötőanyagát. Itt most nincs szó háborúról, újjáépítésről annál inkább. A kritikus napokon a kis Magyarország nagyobb erőről és szervezettségről tett tanúbizonyságot, mint a hatalmas Németország vagy a gazdag Ausztria. A folytatás már inkább pénzkérdés. Márpedig egy folyamatosan beszorított ország nehezebben tud majd forrásokat mozgósítani, mint nyugati szomszédai, ahol máris az elosztáson marakodnak a régiók. Az erő azonban velünk marad, s minél inkább tápláljuk magunkban, annál inkább képesek leszünk megfelelő célok szolgálatába állítani: a nemzet újjáépítésére, egységes érdekképviseletre.
A közeljövő gátharcai ugyanis már körvonalazódnak: az egyre vadabb romániai régióátszervezési tervek fenyegető özönével csak hasonlóan kitartó, egységes fellépéssel leszünk képesek dacolni. Erős hittel, forró teával, kikezdhetetlen optimizmussal.
Míg leszalad a piszkos ár.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!