
2014. február 08., 13:002014. február 08., 13:00
2014. február 10., 11:382014. február 10., 11:38
Beszélik, hogy az Országos Filmközpont (CNC) „filmes ellenőrző bizottságának” (?) annyira tetszett Lars von Trier A nimfomániás II című filmje, hogy kétszer is megnézték. Sőt, először irigységükben meg sem engedték volna, hogy más is láthassa Romániában. IM-18-XXX – ez a film besorolása, amelyet a „filmes ellenőrző bizottságtól” (?) kapott, ennek értelmében pedig nem lehetett volna nyilvános vetítést szervezni sem, egy ország számára vált az atyáskodó őrület fekete autójának rendszámává, amely elhúzva megvilágít még ezt-azt.
Például azt, hogy minden jó filmkritikus jó néző, de nem minden rovar bogár (Esterházyt parafrazálva). De azt is, hogy Romániában szerencsére sokan érzékenyek szabadságuk önkényes korlátozására: két nap alatt megszámlálhatatlan felháborodott újságcikk, jegyzet, blogbejegyzés, hozzászólás született a témában, kevés bizottság kapott annyi szitkot és gúnyt, mint ez, amelynek létezéséről aligha tudtak sokan – eddig. Az idősebbeknek (nem is csak a művészeknek) a kommunista cenzorok juthattak eszükbe (V. ö.: „Orcáikon, mint félelem/Sápadt el a harag”), a fiatalabbak pedig már eleve úgy nőttek fel, ahogy.
És mi tagadás, jó érzés ez. Kicsit elég volt már a „negyven évig a pusztában” állapotból. Újra kell definiálni magunkat és a szavainkat is, mert azelőtt évtizedekig vagy mást jelentettek, vagy nem jelentettek semmit. A művészetnek például igenis, meg kell botránkoztatnia, más választása alig marad. Jobban mondva nem baj, ha megbotránkoztat. Botránkoztasson, ha botránkoztatni támad kedve. (Példamondat haladóknak. Javaslat kezdőknek: „A toll az asztalon van.”) A szabadság pedig nem mást jelentett, minthogy nem jelentett semmit. Egy új generációnak kell ahhoz végképp felnőnie, hogy több szónak ismét jelentése legyen. Példamondat: „A forradalomtól az agyban endorfin, a világban több nép szabadul fel.” (V. ö.: „Talpra magyar...” – Ukrajnáról most nem is beszélve.) Habár fölül a gálya. Ágyban, párnái közt, habár betegen, erőtlenül, de fölül a gálya. (Ellenőrző kérdés: „Hol ül föl a gálya?” „A gálya az asztalon van?” „Nem, a gálya az ágyon van. A gálya a bizottságban van.” „A bizottság fölül?” „Nem, a bizottság fülel.”)
Nem a szabadságról akartam most írni, hanem az endorfinról. Amihez tulajdonképpen elég a csoki vagy a szerelem, mint amiképpen a fájdalom is elégséges hozzá, habár abból nagyobb adag szükséges. Euforikus sokkot csak a vegytiszta fájdalom vagy vegytiszta művészet válthat ki. És egyre változatosabb helyeken lehet rálelni a forrásra. Például a Donát negyedben egy lakásszínházi előadás formájában. A Démonokról beszélek, és a Jolly Színházról, és Györgyjakab Enikőről, aki románul ugyanolyan jól játszik, mint magyarul. Hitelesen, szokták mondani.
És csak ez a hitelesség számít a művészi teljesítményben, akár botránkoztat, akár andalít. Ezt kell megkeresni akárhol: könyvben, színházban, lakásban, moziban, vásznon, kőben, miegymásban. Habár fülel a gálya.
Hűvös hajnalokkal, de sok napsütéssel és 20 fok körüli délutáni hőmérsékletekkel köszönt be október Erdélyben. A HungaroMet következő hét napra szóló előrejelzése alapján számottevő csapadékra egyelőre nem kell számítani.
Egyszerre fest valós és kínos képet a szuverén román állam sebezhetőségéről a leleplezés, miszerint az Ilie Bolojan vezette kormány tavaszi bukásához az Egyesült Államok is hozzájárulhatott. De az összkép a teljes román politikumot szemlélve lesújtó.
Nem múzeumi anyagként, hanem ma is élő, szerethető és megszólító kultúraként szeretné bemutatni az operett és a magyar zenés színpad örökségét a Hat élet, hat sors című új kolozsvári programsorozat, amely szeptember 27-én kezdődik Kolozsváron.
Világszerte már 1,17 milliárd embert érint valamilyen mentális zavar, és Erdélyben is egyre többen kérnek segítséget. Vajda Ildikó pszichiáter szerint különösen aggasztó, hogy mind több fiatal és serdülő kerül rendelőbe.
Hiába nőttek a romániai fizetések, ez nem hozta magával automatikusan a vásárlóerő növekedését is, az infláció ugyanis többet „vett ki” a zsebünkből – ez a munkaerőpiacot vizsgáló tanulmány egyik legfontosabb következtetése.
Egyre több partiumi, sőt erdélyi kertben érik be a füge (Ficus carica), sőt akadnak helyek, ahol a indián banán vagy datolyaszilva is megterem.
Megőrizni a tájegységekre jellemző hagyományos, népi mintákat és formákat vagy a vevők igényeihez igazítani a cserépedényeket – erre a kérdésre is keresték a választ a fazekasok Marosvásárhelyen az Erdélyi Mesterségek Ünnepén.
Egy rövid erdélyi körút mindig több az egyszerű kirándulásnál: történelem, épített örökség vagy éppen érdekes találkozások egyvelege. Mi mind a hármat megtapasztaltuk, amikor Erdély több épített örökségét felkerestük.
A hét második felében még késő nyárias, 24–25 Celsius-fokos idő várható Erdélyben, a hétvégén azonban jelentős változás kezdődik. Szombattól megnő a záporok, zivatarok esélye, majd vasárnaptól tartósabban csapadékosra fordulhat az idő.
Egy épület akkor válik igazán otthonná, amikor élettel telik meg. A Kolozsvár melletti Kajántón évtizedes álom valósult meg az új református gyülekezeti ház felépítésével, amelynek története az imádságról, adakozásról, sok munkáról szól.
szóljon hozzá!