2016. május 20., 23:042016. május 20., 23:04
Conchita után elhatároztam, nem nézem többet az Eurovíziós Dalfesztivált. Mégsem tartottam be az ígéretemet. Mivel drukkoltam a magyar versenyzőnek, tavaly is néztem. Szerencsére nem egy gyomorfelforgató produkció nyert. Mivel úgy gondoltam, hogy Freddie (képünkön) dala előkelőbb helyezést fog elérni, mint tavaly a Bogi produkciója, az idei stockholmi felhozatalt is megtekintettem. Jobb lenne azonban a külföldi fogadási irodák oddsait figyelni – ahol Freddie a 22. helyre volt sorolva –, mint a magyar média hisztériakeltését, amelyből a végén még azt is elhisszük, hogy jövőre Pesten lesz a fesztivál.
Szóval idén is néztem, bár tudtam – már régóta látjuk –, hogy a versenyen nem mindig a tudás vagy a dal színvonala a nyerő. Tavalyelőtt a „másság” tarolt, és voltak, akik idén is ezzel próbálkoztak. Nem kis sikerrel, hiszen a lengyel és az izraeli versenyző is sok pontot gyűjtött. Ráadásul a polszki pasas (legalábbis szakálla és bajusza is volt) a közönségszavazás alapján az első ötbe került. Valószínűleg nem gondolt erre a műsorvezető, Gundel Takács Gábor, aki a lengyel produkció alatt azt merte mondani, hogy „azok a nézők, akik csak hallgatták a produkciót, és nem nézték, jobban jártak”. Kapta is azonnal a polkorrekt liberális kommenteket a neten: „tele az aréna melegzászlókkal, melegekkel, és Gundel ilyen és hasonló homofób beszólásokkal szórakoztat minden évben. Érthetetlen”.
Ha így van – és miért ne lenne így? –, akkor lassacskán valóban nincs értelme nézni a fesztivált. A felsorakoztatott produkciók nagyrészt egy lére mennek, másrészt elég silányak, a szórakoztatás nem garantált, a zsűri pontjait és a szavazást pedig többnyire lehetetlen eltalálni. Vagyis nem éppen. Merthogy most is beigazolódott, a politika nem áll távol az eurovíziós megashowtól. Mással ugyanis nem lehet megmagyarázni egy olyan szürke dalnak, mint az ukrajnai Jamalának az első helyezését. Az előadó által írt dal a krími tatárok 1944-es sztálini kitelepítéséről szól. Jamala családját is deportálták, az énekesnő Kirgizisztánban született, a dalt felmenői visszaemlékezései ihlették. Vagyis az ukrán–orosz konfliktusban az Európa felé igyekvő Ukrajnát illik támogatni (ha már a hollandok leszavazták a csatlakozásukat). Arról nem is beszélve, hogy a krími tatárok sorsa az orosz–ukrán konfliktus miatt épp aktuális. Erre nem is lehetett volna jobb forgatókönyvet kitalálni, mint ahogy az szombat éjjel történt (érdekes módon éppen idén változtatták meg a pontozás eredményének közlési módját): az oroszoknak adott pontszám függvényében nyert végül – Ukrajna.
Nem marad más hátra, minthogy Magyarország is valami extravagáns, bohóc vagy conchita-féle versenyzőt indítson, amelyet viszont nem mer megtenni. Mert a Don-kanyart, a Gulágot vagy 1956-ot megénekelni magyar nyelven nem érdemes, arra Európa nem vevő, Magyarország ugyanis nem olyan politikai játékos, mint a közel ötvenmilliós Ukrajna.
Vagy marad a másik megoldás, amit én magam sem tartottam be: egyszerűen nem érdemes megnézni az Eurovíziós Dalfesztivált. Ez is egy vízió. És nem is olyan sötét…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Gyula történelmi belvárosában áll egy ház, ahol nemcsak a falak, hanem a bútorok, a könyvek, a személyes tárgyak és a családi dokumentumok is mesélnek. A Ladics-ház egyedülálló módon enged bepillantást a 19–20. század fordulójának polgári életformájába.
Aki egy picit is elfogult volt Donald Trumppal szemben, és azt gondolta, hogy az amerikai elnök a béke és háború kérdésében merőben más, mint elődjei, az szombat hajnaltól valószínűleg másképp gondolja.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!