2017. március 05., 10:182017. március 05., 10:18
Megszokhattuk, hogy Romániában mindenre várni kell. A történelmi igazságok kiderítésétől a jólétig igen hosszú és beláthatatlan a lista, amelynek hazai beteljesedését aligha érik meg sokan e földi létben. A rosszul vagy félig elvégzett munkának mindig ugyanaz a következménye: gyenge eredmény születik. Romániának ez a fajta munka és hozzáállás az országimázsa, így naivitásra vall, amikor az emberek azt kérik számon, hogy tíz év európai uniós tagság után miért vagyunk továbbra is az EU sereghajtója. A kérdésben benne van a válasz is: azért, mert a csatlakozás előtt szintén sereghajtók voltunk.
József Attilától tudjuk, hogy aki szegény, az a legszegényebb. Ez nemcsak a szegénységből kilépni nem tudó emberre érvényes, hanem országokra is, amelyeket sok minden visszatart az egészséges gazdasági fejlődéstől. Aki nem ismeri az ország különböző régióit, annak érdemes egy-egy pillantást vetnie eldugottabb moldvai vagy havasalföldi falvakra, ahol az idő valahol az 1800-as években megállt. Ezekbe a megyékbe hiába jön mindenféle költségvetési kiegyenlítési módszer, mert a faluba kanyarodó aszfaltúttal vagy vezetékes ivóvízzel még nem lehet az emberek mentalitását is megváltoztatni.
A hatalmas különbségeket azonban mára leradírozta az idő, nagyon sok erdélyi település ugyanis lezüllött a Kárpátokon túli szintre. Az általános szegénység immár országosan akkora, hogy az itteni életkörülményekhez képest Nyugat-Európa bibliai Kánaánnak tűnik. Nincs tehát semmi meglepő a minden idők legnagyobb romániai kivándorlásában, hiszen aki Londonig, Párizsig, Madridig vagy éppen Budapestig jut el, és ott rájön, hogy tudásával és munkájával összehasonlíthatatlanul jobban megél, mint idehaza, az nagy valószínűséggel nem is fog visszatérni.
Ha van üzenete Románia tízéves európai uniós tagságának, az akkor az, hogy a közössé váló európai munkaerőpiacon előbb-utóbb senki nem akar a legszegényebb régióban maradni. Egy olyan kontinensen, ahol a fapados repülőjáratokkal és személyi igazolvánnyal két-három óra alatt elérhető a földrész legeldugottabb sarka is, a félmegoldásokról és a mindent beszövő korrupcióról elhíresült legszegényebb országnak semmi aduja nem marad fiatalságának otthontartására.
Az egyre gyérülő befizetők híján az összeomláshoz közeledő romániai nyugdíjrendszer azonban mégiscsak figyelmeztető jelnek kellene lennie a politikusok és általában az ország közvéleménye számára, hogy sürgős váltásra van szükség. Fel kellene hagyni a látszatmegoldásokkal: megvalósítható gazdasági stratégiák kellenek, hogy az éppen dobbantani készülő újabb nemzedékek már ne keljenek útra.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Fontos mérföldkőhöz érkezett az apahidai református közösség templomépítése: a Krónika munkatársainak jelenlétében időkapszulát helyeztek el az épülő torony egyik szegletében.
Erdélyben még rétegjelenség a gombatermesztés, de egyre többen látnak benne lehetőséget. A székelyföldi Márton Zoltán gourmet-gombákat termeszt, hírportálunknak arról beszélt, hogyan működik a termesztés, mivel érdemes kezdeni, és meg lehet-e élni belőle.
Dr. Sárosi Arthur, a kolozsvári diakóniai munka egyik meghatározó alakja a rendszerváltás utáni években indult el azon az úton, amely mára Erdély-szerte ismert intézményhálózatot eredményezett.
Pontosan egy héttel azután, hogy megvonta a politikai támogatást a Bolojan-kormánytól, felrobbantva a tíz hónappal ezelőtt összeállt koalíciót, a román Szociáldemokrata Párt (PSD) folytatta politikai ámokfutását.
A még mindig jó egészségnek és szellemi frissességnek örvendő pedagógus olyan korszakok tanúja, amelyeket a mai nemzedék tagjai elbeszélésekből, vagy csak a történelemkönyvekből ismerhetnek.
A Kolozsvári Magyar Opera immár 5 éve lehetővé teszi erdélyi és partiumi települések lakói számára, hogy megismerkedhessenek a zenés színház varázsával.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Szeles, de többnyire napos napok következnek a térségben: a hét közepén még hűvös marad az idő, a hétvégére azonban jelentős felmelegedés érkezik. Csapadék csak elszórtan fordulhat elő, ugyanakkor az északi szél több napon át erős marad.
Mindössze két hét telt el azóta, hogy az egyik nemzetközi hitelminősítő a politikai instabilitás kockázatára – és annak kedvezőtlen mellékhatásaira – figyelmeztetett Romániával kapcsán, és a politikum tett róla, hogy ez önbeteljesítő jóslattá váljék.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!