Hirdetés
Makkay József

Makkay József

Eltűnt az erdélyi magyarság negyven százaléka

2023. január 18., 17:442023. január 18., 17:44

2023. január 18., 18:472023. január 18., 18:47

Még sok vita fogja övezni a népszámlálás részleges, majd végleges eredményeit, mindez azonban semmit nem von le abból a szomorú tényből, hogy a tízévente megejtett cenzus mindannyiszor bő kétszázezer magyarral mutat kevesebbet. Ami azt jelenti, hogy az 1989-es rendszerváltás óta eltelt három évtized alatt, békeidőben több mint hatszázezer lélekkel fogyatkoztunk meg. A romániai magyarság ilyen mérvű, negyven százalékos csökkenésére Trianon óta nem volt példa.

A két világháború között, 1930-ban jegyzett 1,425 millió fős lélekszámunk 1948-ra 1,5 millióra nőtt. 1956-ban már 1 587 675 romániai magyar mutattak a hivatalos statisztikák, ez a szám 1966-ban elérte az 1 619 592 személyt. Tizenegy évre rá, az 1977. januári népszámlálás eredményhirdetése alapján 1 713 928 fő volt. A Ceaușescu-rendszer növekvő magyarellenessége a nyolcvanas években elindított egy hangsúlyosabb kivándorlást – aminek utóhatásait a rendszerváltás után bekövetkezett marosvásárhelyi fekete március erősítette fel –, de az 1992-es népszámlálás kimutatásai még távolról sem okoztak akkora döbbenetet, mint a következő évtizedek cenzusai. 1992-ben még 1 624 959 magyar élt Romániában.

A lejtmenet a következő három évtizedben nehezedett rá a romániai magyarságra. Persze, lehet szépíteni, hogy mindezért nem az erdélyi magyar politikum a hibás, a valóság azonban mást mutat. Induljunk ki abból, hogy a szülőföldjén magát jól érző és életével elégedett ember nem vándorol ki idegenbe. Aki erdélyi magyarként abban hitt, hogy az 1989-es rendszerváltás után boldogulása és életlehetőségei gyökeresen jó irányba változnak, az nagyot csalódott. A magyar fiataloknak már a kilencvenes években rá kellett döbbenniük, hogy a jól fizetett állami állások számukra elérhetetlenek. A magyar lakta vidékeken mai napig nem sikerült felzárkóztatni a fizetéseket az országos átlag szintjére, így érthető, ha egy székelyföldi fiatal nem akar akár több ezer lejjel is kevesebbet keresni ugyanazért a munkáért, mint Kolozsváron, Bukarestben vagy Temesváron. A jobbik változat az, ha mondjuk Kolozsvárra költözik, és ott vállal családot, a rosszabb viszont az, ha meg sem áll Németországig vagy Londonig. A népszámlálások tanúsága szerint, sajnos, ez utóbbira van több példa.

Tény, hogy a ,,hanyatló Nyugat” még mindig sokkal vonzóbb választási lehetőség az erdélyi magyar fiatalok számára, mint abban bízni, hogy Románia valamikor fejlett és civilizált ország lesz, amely a gazdasági jólét mellett biztosítja az együttélő nemzetiségek közösségi jogait. Ez utóbbi nagyjából olyan kívánalom, mintha valaki abban reménykedne, hogy telitalálata lesz a lottón. Aminek, valljuk be, minimális az esélye. Bejöhet, persze, de erre nemigazán lehet jövőt építeni.

A romániai magyarság nagyon rossz korfája – az egyre több idős ember mellett minimális a fiatalok létszáma – nem szolgál sok biztatóval a jövőre nézve sem. Erről leginkább a magyar oktatók beszélhetnének, akik egy-egy település lesújtó népességcsökkenési adatainak ismeretében a tavaly vagy tavalyelőtt megszületett gyerekek száma alapján ki tudják számolni, hogy hat év múlva például hány előkészítős gyerek iratkozik iskolába. Láttam pár ilyen statisztikát Erdélyben, és bizony megrémültem tőle. A román demográfiai szakemberek a 2021-es évről azt mondják, hogy az utóbbi száz esztendő viszonylatában ekkor született a legkevesbb gyerek. Amit a 2022-es év állítólag túlszárnyal. Ebben a tragikus adatsorban benne van a minimálisra zsugorodott romániai magyar gyereklétszám is.

Nyilván nem nemzethalált kell vizionálni, hogy még azok is vegyék a sátorfájukat, akik szülőföldjükön képzelik el jövőjüket. De azt sem szabad megtenni, hogy ezt a drasztikus fogyást valamiféle elkerülhetetlen, természetes jelenségnek tekintsük, ahogyan magyar politikusaink egy része fogalmaz. Építő párbeszéd, vita kellene kialakuljon a hogyan tovább kérdéséről. Jó volna az erdélyi magyar politikai osztály részéről is egy őszinte szembenézés az elmúlt három évtized történéseivel. Hogy a következő harminc évben ne ismételjük meg ugyanazokat a hibákat.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Ukrajna és Európa drámai békedilemmája

Drámai ellentmondást kell feldolgozniuk az ukránoknak: miközben úgy tűnik, minden eddiginél közelebb kerülhet a fegyverszünet, azzal is meg kell barátkozniuk, hogy annak áraként biztosan le kell mondaniuk a korábbi területeik egy részéről.

Balogh Levente

Balogh Levente

Románia, a fordított Robin Hood

Ha tényleg megvalósul Ilie Bolojan felvetése, nem lesz túlzás kijelenteni, hogy a költségvetési hiányt lefaragni próbáló román állam amolyan fordított Robin Hoodként viselkedik: elvenné az egyszerű polgárok pénzét, hogy aztán jól megtartsa saját magának.

Balogh Levente

Balogh Levente

Kisebb parlament mellé nagyobb helyi autonómiát!

Régi, évek óta nagy kedvvel rágcsált gumicsont került elő ismét a költségvetési hiány lefaragásához szükséges kiadáscsökkentési javaslatok között az elmúlt hetekben: a parlament létszámának csökkentése.

Makkay József

Makkay József

Kiskapuk országa: Románia harca az adócsalás ellen

Románia lakossága és politikai elitje nem szabálykövető társadalmat alkot: az emberek többsége keresi a kiskapukat. Az adócsalás felismerésében és a helyzet orvoslásában rejlik, miként lehet az ország gazdaságát megmenteni az összeomlástól.

Páva Adorján

Páva Adorján

Ki merészel még röhögni azon, hogy az asszony verve jó?!

Talán ezen már az asszonyt, gyereket néha-néha jól elnáspángoló, gyepáló, agyabugyáló, puháló, döhölő „tisztességes” erdélyi magyar emberek sem röhögnek egy jót a kocsmában: tizenöt késszúrás a közös kisgyermeket karjaiban tartó fiatalasszonynak.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Magyarokat gyalázni lehet, a különnyugdíjakat kritizálni uszítás?

Nicușor Dan kedden ismét egyeztet a négypárti kormánykoalíció vezetőivel a bírák és ügyészek speciális nyugdíjának ügyében, kétséges azonban, hogy sikerül-e kialakítani az államfő által meglebegtetett politikai kompromisszumot a pártok között.

Balogh Levente

Balogh Levente

PSD-s tisztújítás: maradhat az ellenzéki retorika és a kampányüzemmód

Felszállt hát végre a fehér füst a román kormánykoalíció legerősebb tagjában, a Szociáldemokrata Pártban (PSD), miután a múlt heti kongresszuson az összes harcba szálló Sorin Grindeanu közül Sorin Grindeanut választották pártelnökké.

Hirdetés