Somogyi Botond
2022. január 29., 13:442022. január 29., 13:44
2022. január 29., 13:562022. január 29., 13:56
Mindnyájan különbözőek vagyunk, s ezt eddig is tudtam. Alázatosak és szerények, beképzeltek és nagyravágyóak, őszinték és ravaszak, kétszínűek és becsületesek. Mint ahogy törtetőek is, akik ha fennebb jutnak a ranglétrán, már talán meg sem ismerik a régi cimborát. Nos erre jöttem rá újra – mintha korábban nem tudtam volna – két ismerősömmel kapcsolatban is. Érdekes módon mindkettő Benedek.
Az egyik közel lakott hozzánk, a gyerekek sokat játszottak együtt, s mi felnőttek is többször beszélgettünk ügyes-bajos dolgainkról. Benedek intézményvezető volt a városban, s munkáját mindig nagyra értékeltem, néha interjút is készítettem vele, amelynek igencsak örvendett.
Nem volt olyan ünnepély, rendezvény, amelyre ne hívott volna meg, s amelyről különböző lapok hasábjain ne számoltam volna be. Néhány év után azonban adódott a lehetőség, s Benedekék az egyik szomszédos városba költöztek, ahol új munkakörben próbálta ki magát: saját vállalkozást indított. Nem is akármilyent, hiszen az avatásra még az egyik magyarországi miniszter is hivatalos volt. Mondanom sem kell, hogy a rádió, valamint az országos tévéadók is jelen voltak. Én, mezei újságíróként, egykori szomszédként, régi cimboraként csupán a sajtóból értesültem. A meghívás elmaradt.
Nem állítom, hogy jól esett. De nyeltem egyet, s kíváncsian telefonáltam Benedeknek, érdeklődtem a munkájáról, s közben gondoltam, kiderül, hogy a nagy sürgés-forgás miatt valahogy elfeledkeztek rólam. De szó sem volt ilyesmiről, csalódottan tettem le a telefont. Ráadásul néhány hét múlva kolozsvári találkozásunk alkalmával lelkendező köszönésemre és érdeklődésemre olyan hűvös fogadtatásban részesültem, mintha valami régi alkalmazottja lettem volna, akit csak azért nem rúgott ki az állásból, mert megkönyörült rajta. – Nesze neked interjú és barátság – gondoltam magamban –, nincs már szükség publicitásra, a mór megtette kötelességét, a mór elmehet.
S apropó mór. Eszembe jutott hirtelen a másik Benedek, aki vállalkozó volt, s vele kapcsolatban is úgy éreztem, jó szálak fűznek egymáshoz. Ráadásul Benedek családostól együtt kitelepült Belgiumba – néhány éves továbbképzésről volt szó csupán –, s a kapcsolat ezt követően sem szakadt meg. A világháló segítségével értekeztünk, még telefonon is beszéltünk egymással. No meg interjút készítettem vele ottani munkájáról, a brüsszeli valóságról, terrorveszélyről, vírushelyzetről. Persze hogy tetszett az ötlet, a megjelent interjú talán még jobban, s felhőtlen volt az öröm...meg talán a kapcsolat is. Egészen addig, amíg a fiam kapott ajándékba unokatestvérétől egy digitális kütyüt Franciaországból, amelynek háromsoros használati útmutatóját sehogysem értettük. Természetesnek gondoltam, hogy a két-három mondatnyi francia szöveget elküldöm Benedeknek, s megkérem, „postafordultával” küldje el a fordítást (ha már az egyetemen ő amúgy is franciául hallgatja az órákat). Gondolom, kitalálta a kedves olvasó. Igen, most is várom a választ s a fordítást.
Azóta sok víz lefolyt a Szamoson, Benedekék hazaköltöztek a városba, a továbbképzésnek köszönhetően pedig magasabb polcra került. Első találkozásunk alkalmával viszont olyan „nyájasan” igyekezett köszönni – bár nekem inkább a lekezelő szó jutott hirtelen az eszembe –, mintha két-három évvel ezelőtt legalábbis egy Victor Hugo-regényt fordított volna le nekem...ingyen.
– Cél elérve, a pali kipipálva – mormoltam halkan magamra célozva. Vagy csupán én volnék ilyen szigorúan következetes? Netán érzékeny? Mindenesetre eszembe jutott egy régi közmondás, miszerint az őszinteség és tisztesség drága ajándék, ne várd olcsó emberektől.
Rostás Szabolcs
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Balogh Levente
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
Páva Adorján
A drága energia, a méregdrága üzemanyag és az egyre erőteljesebb megélhetési nyomás korában egyre kevésbé látszik elvont brüsszeli jelszónak, buta és költséges hóbortnak a zöld átállás Erdélyben.
Gazda Árpád
Mi történne, ha Szoboszlai Dominik a magyar foci botladozásait megelégelve egy napon úgy döntene, hogy az angol válogatottat erősíti? Elgondolni is rossz. Márpedig a sport elüzletiesedésének világában a nemzeti identitás, a zászló is lecserélhetővé vált.
Rostás Szabolcs
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
Balogh Levente
Üzenetértékű, hogy Románia és Ukrajna partnerségi megállapodást kötött, de kérdéses, mi lesz a kisebbségekkel – az időzítése kapcsán pedig némi olyan érzése is van az embernek, hogy Kijev és Bukarest a magyar választási kampányba is beszállt egy kicsit.
Somogyi Botond
,,Biztosan nem lesz világháború?” – kérdezte tőlem hosszú évekkel ezelőtt a lányom. ,,Emlékszem, apa – mondta nekem a minap – azt válaszoltad, háború biztos nem lesz, legfennebb gazdasági, digitális háború.”
szóljon hozzá!