Csocsó, az elnökjelölt

Azon az éjszakán Csocsó rosszul aludt, sokat forgolódott az ágyában, reggelre kiverte a hideg veríték. Furcsa álma volt: királynak választotta valami Istentől is elfelejtett bennszülött törzs valahol egy őserdő mélyén. Ezzel nem is lett volna baj, de álmában Csocsót, mivel elsikkasztotta a kókuszdiókészletet, alattvalói egy nagy fazékban megfőzték és megették.
Félelmetes álom, de Csocsó, mivel optimista és kissé ütődött volt, jelnek fogta fel. Van egy álmom – szólt oda feleségének. Nekem több is – felelte az asszony, miközben a heti paszulyleves adagot kavarta. A paszuly, amit a szomszéd kertjéből loptak, nehezen főtt, Csocsónét ette meg a méreg, nem érdekelték férje hülyeségei. Pedig az álom hatására Csocsóban már érlelődött a gondolat. Ha éjjel király lehettem – gondolta –, miért ne lehetnék nappal valódi államelnök? Úgy érezte, teljesen megfelel a követelményeknek: semmihez sem ért, semmi sem érdekli, az írás és olvasás nagy kihívás számára, hazudozásban utolérhetetlen, a jövőről halvány elképzelése sincs. Büszke volt szerény származására, gyakorlatilag azt sem tudta, ki fia-borja, az is kérdés volt, mikor született és minek. Idegen nyelveket nem beszélt – anyanyelvét is alig –, így hát jogosan érezte úgy: eséllyel indulhat a közelgő elnökválasztáson. Példaképe egy Jimmy Hoffa nevű alak volt, akiről olvasta, hogy betonba öntötték. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy szobrot emeltek neki.
A gondolatot tett követte: mire nagy nehezen megfőtt a fuszulyka, Csocsó gyorsan hamisított annyi aláírást, hogy feliratkozzon az elnökjelöltek listájára. Egyik ismerősét, aki korábban feladott a helyi lapban egy apróhirdetést, és ettől írástudónak számított, megkérte, készítsen plakátokat neki. A nép összes rétegéhez szólni akart, ezért a plakátokon szerepelt vörös csillag, Nap és Hold, vaseke, ásó, kapa és nagyharang, tulipán és lóhere, lúdtoll, és nem utolsósorban Csocsó fényképe, amint egy almafa tetejéről néz fürkésző tekintettel a semmibe. Úgy gondolta, ezzel meghódítja a legalsó és a legfelső rétegeket is.
Már a kampány első napjaiban észrevette, hogy ellenfelei kerékpárról és rollerről osztják az észt. Hirtelen elhatározástól vezérleve úgy döntött, ő márpedig biokampányba kezd. Beszerzett magának egy vadonatúj szamarat – arra gondolt, így nem igazán vádolhatják környezetszennyezéssel, meg a szamárban értelmes társra is lelt –, és ezen indult hülyíteni választóit. Rongyosan öltözött, hogy összhangba kerüljön a csőcselékkel. Ha nagy volt a tömeg, baseballütővel tört utat magának a szamaráról. Virágvasárnapra időzítette bemenetelét a városba, Csocsónak ugyanis rémlett, hogy valami nagy elődje, aki annak idején nála is csóróbb volt, de kiválóan kommunikált, így vonult be a történelembe.
Köztereken, folyók partján, hegyek ormán szónokolt a hallgatóságnak, amely általában két-három pálinkával lefizetett emberből állt. Sörmentes alkoholt, kávémentes koffeint, ingyen csodatevést és halálmentes életet ígért. Az autópályákat elavultnak ítélte, helyettük azt ajánlotta a népnek, tanuljanak meg repülni. Elmondta, egyetlen célja, hogy meggazdagodjon, tojik a becsületre, a nép meg amúgy is le van ejtve. Erre a mondatára kapta a legnagyobb ujjongást, az emberek meghatottan éljenezték őt. Minél több marhaságot hordott össze, annál jobban kedvelte a nép. Érezték, hogy közülük való egyszerű lélek, akinek semmi célja nincs az életben, nem létező elképzeléseit pompásan életbe tudja ültetni.
Egy dologgal azonban nem számolt. Mégpedig azzal, hogy tapasztaltabb vetélytársai nála is hihetőbben tudtak hazudni. Rövidnadrágos ovis volt hozzájuk képest, így nem csoda, hogy utolsó lett a választásokon. Egy szavazatot kapott, utólag hevesen tagadta, hogy ő ütötte volna saját magára a pecsétet. Szégyenében elvonult az álmában látott törzshöz. Amikor a bennszülöttek megtudták, hogy hazájában elnökjelölt volt, azonnal kinevezték királynak. Gondolták, nála nagyobb hantást úgysem találnak az őserdőben…