
2015. január 18., 16:552015. január 18., 16:55
A párizsi mészárlás óta itt ülünk lefagyva, s miközben nem értjük, mi történik körülöttünk, szánalmasnál szánalmasabb magyarázatokkal igyekszünk becsapni empirikus tapasztalatokhoz, racionális – a virtuálisakat is egyre inkább ide sorolva – érvekhez szoktatott agyunkat. Hogy tudjuk kezelni a dolgokat, hogy csak egyedi, eseti üzemzavarról van szó, amely néhány alkatrész cseréjével elhárítható.
Ilyen ez a szólás- és sajtószabadsággal kapcsolatos felvetés is. Ezt az elemi szabadságjogot kínkeservek között szülte meg számunkra is ’89 homályos decembere, élünk is vele rendesen, feltéve, ha nem lép közbe mindenféle cenzúra, amelyek közül nem biztos, hogy a belső a legártatlanabb. És miközben a mindent szabad érzése dübörög az ereinkben, jól megmondjuk a magunkét személytelenül a közösségi oldalakon, a kocsmai törzsasztal mellett, csendes magányunkban. Aki teheti – vagy nem tehet mást – akár a sajtófórumokon is. Erős jelzőket használva, lehetőleg olyan alanyról, aki messze van, akihez vélhetőleg nem ér el a szavunk – dehogynem, elér... –, csak épp a helyi politikai kiskirály, a gazdasági hatalmával lépten-nyomon visszaélő vállalkozóval, a helyi alvilág főnökével szemben tanúsítunk visszafogottságot.
Párizs persze más lépték. A Charlie Hebdo alkotói pontosan tudták, hogy minden tollvonásukra figyelnek, aki nem tudta volna, az tanulhatott néhány korábbi figyelmeztetésből. Ők is, a mai terroristák is közös országuk gyarmati múltjából szivárogtak elő, előbbiek apái, nagyapái még a gazda kutyának, cselédnek egyaránt kijáró odafigyelésével és érdekéből hozták magukkal az utóbbiak felmenőit a tengeren túli territóriumokról. Az arányok és erőviszonyok teljes megváltoztatását azonban nem hajlandó tudatosítani magában az elmúlt század erkölcsi csúszdáján megállíthatatlanul zuhanó emberiség. Véresre sebzett lelkiismerete pótcselekvésekbe temetkezik, egyszerre szélsőségesen toleráns és szélsőségesen kirekesztő. És ezt a szakadékot hol az emberi méltóság, hit és meggyőződés semmibe vételével, hol annak véres megtorlásával próbálja minél inkább eltakarni saját szeme elől.
Az ember a civilizációk harcának színfalai mögött saját erkölcsi válságának újabb és újabb szakaszaival szembesül. Bár a „sárlihebdós” tragédia egyelőre újabb fekélyeket fakasztott fel, úgy tűnik, csak a „mohácsok” képesek arra, hogy közelebb vigyenek bennünket a kérdések és válaszok minél pontosabb megfogalmazásához. Addig maradunk önmagunk eltúlzott rajzai, elnagyolt körvonalai, meggyalázott meggyőződései. Akár egy Charlie Hebdo-címlap.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!