2015. február 28., 09:202015. február 28., 09:20
Visszafordulni látszik a történelem kereke. Immár nem azoknak a szülőknek kell folyamodniuk különleges bánásmódért, akik csemetéjük zsenge lelkét kívánták megmenteni a klerikális propaganda mételyétől. Ellenkezőleg: azoknak kell március 6-ig kérvényezniük, akik szeretnék, hogy gyermekeik iskolai programjában a vallásóra is helyet kapjon.
Mostanság volt, alig huszonöt éve, hogy az emberek tömegesen tértek meg templomaikhoz. A rendszerváltás lendületében a korábban kényszerből, meggyőződésből vagy egzisztenciális okokból vallásellenes emberek tízezrei igyekeztek átesni a lelkiismereti gyorsfoltozáson, pártkatonák, pedagógusok, szekusok húzták meg magukat a hátsó sorokban, majd araszoltak fokozatosan elébb, esetenként akár a presbiteri pozíciókig. Eleinte összesúgtak a hátuk mögött, aztán elillant a dolog pikantériája. Az emberi emlékezet és megbocsátás – no meg a jellemfejlődés – időnként egészen bravúros dolgokra képes.
Azóta néhány priusz nélküli generáció igazolhatta volna megfellebbezhetetlenül a nagy megtisztulás jegyében ellenszavazat nélkül bevezetett iskolai vallásórák hasznát. Az összkép vegyes: van közösség, amelynek életét ténylegesen gazdagította a hitben való felnövekedés, máshol még a templom környékéről is messze űzte a gyerekeket egy-egy lelkész vagy tanító „avatott” ténykedése. A hullámzó színvonalú végeredményt nemcsak az iskolai vallásoktatás választhatóvá való visszaminősítésének adminisztratív aktusa jelzi. Társadalmunk erkölcsi szenzorai továbbra is nagy kihagyásokkal működnek, a templompadok rendszeres benépesítőinek átlagéletkora pedig a nyugdíjkorhatár felé közelít. Ki tehet róla?
Ördögi kör rabjai vagyunk: miközben őszintén szeretnénk majd gyermekeink kezét egy tiszta, kiszámíthatóan becsületes világban elengedni, alig teszünk valamit annak érdekében, hogy az a világ valóban olyanná is váljon. Az általunk nyújtott szülői minták inkább szólnak a mindennapos talpon maradásról, kapaszkodóinkat sokkal inkább az anyagi világ kínálatában véljük megtalálni. Alig keresgélünk pozitív istenélmények után, lelkészeink többségének felületes felkészültsége és elkötelezettsége, hiányos emberi tartása pedig sem bennünket, sem gyermekeinket nem erősíti a keresésben. Hiába, egyazon világ viharai sodortak bennünket a máig.
Hasonló szülői minták mentén, ugyanazon iskolai rendszerben nevelkedő gyermekek apjaként keresem folyamatosan a választ: miként lehetséges, hogy egyikük a hitet magától messze tartó, a másik rendszeres bibliaolvasó, a harmadik pedig átlagosnak mondhatóan vallásos emberré serdült? Válasz hiányában azt javaslom, kérelmezzék gyermekeik vallásoktatását. S közben keresgéljenek tovább.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!